dr.Halák László honlapja
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Magamról
Nyugdíjas újságíró vagyok.
Ezt azonnal pontosítanom kell! A Magyar Televíziónál betöltött állásomból nyugdíjasként távoztam, de azt hiszem, újságíró addig nem megy nyugdíjba, amig van mondanivalója, amíg le tudja írni, el tudja mondani – és főképpen, ha van, hol megjelenjen. Az utóbbi feltételt a legnehezebb biztosítani, ezért gondoltam, hogy ha lesz saját honlapom, oda bármit feltehetek, amit csak akarok, nem függök senkitől sem és az olvasók, éppen úgy megtalálhatnak, mint amikor üzemi lapnál, kerületi tévénél dolgoztam.
Aki nálam alacsonyabb fokozaton kezdte az újságírást, az bizonyára iskolai faliújság külső munkatársa lehetett. Az általános iskola nyolcadik osztályában Siklósi Kálmán osztályfőnököm kezdeményezte, hogy legyek újságíró. 1949-et írtunk, akkor jöttek divatba a faliújságok, mi sem maradhattunk el a kor haladó szellemétől. Fogtam tehát egy nagy rajzlapot és teleírtam, rajzoltam. A lap tetején díszelgett a cím: VÍG HÁPOGÁSOK.
A hetedikesek is indítottak faliújságot és azonnal kritikai rovatuk is lett, mert ezt írták: „Szegény kacsa hápogja a boci-boci tarkát…” Mint említettem 1949-et írtunk, akkor már tudtuk, hogy a szocialista társadalmat a bírálat és az önbírálat emeli majd a kapitalizmus fölé, én tehát nem sértődtem meg a kemény bírálat olvastán – nem is tudom, miért emlékszem még mindig erre a mondatra közel hat évtized után is. Azt is tudtuk már, hogy a bírálat már jogos, ha legalább öt százalék igazságot tartalmaz. Nos a mondatban a „hápogja” több mint öt százalékot tett ki, tehát a sértődésnek semmi oka sem lehetett. Beláttam, hogy nem volt politikus a rajzlapom, amolyan faliújság bulvárnak indult. Bulvár a szocializmusban? – kérdezhettem volna, ha egyáltalán hallottam volna már valamit a bulvárról…
Minden esetre a középiskolában már nem szerkesztettem faliújságot. A Széchenyi István gimnáziumban már másodikos koromban az iskola DISZ titkára lettem, ott is volt faliújság, de azt egy nagyon rokonszenves, magas, fekete hullámos hajú, nagyszerűen rajzoló, kitűnő humorú fiú készítette. Úgy hívták, hogy Hoffman Géza. Mellette nem is rúghattam volna labdába, hiszen ő mindnyájunknál jobb volt. Ezt mindenki tanúsíthatja, aki később ismerője, tisztelője lett HOFI GÉZÁNAK, - mert ő volt a faliújság szerkesztője.
A harmadik osztályt a Kölcsey gimnáziumban kezdtem el, ahol alig egy hét után én lettem az iskola DISZ-titkára, így csak messziről nézhettem a faliújságot. (Lehet hogy nem is néztem messziről sem, mert nem emlékszem rá, volt-e és ha volt milyen is volt?)
Már középiskolás koromban amolyan vándormadár lettem, hiszen a negyedik osztályt már az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskolában végeztem el. Itt végre a sors tért nyitott nekem, mert ennek az iskolának két faliújsága is volt. Az egyik – a „hivatalos lap” – hatalmas táblára feltűzött, hosszú, kézzel vagy géppel írott, politikailag mindig helyes irányvonalat képviselő cikkek közlője volt. Többen is írták – főleg a pedagógiai és a közgazdász osztályosok, közöttük is Serény Péter volt a legserényebb szerző, - de nem tudom hány olvasója volt a „hivatalos lapnak”, és azt sem tudom, milyen gyakran jelent meg.
A másik faliújság sokkal kiesebb táblán, kéthetente jelent meg. Ezt ketten rajzoltuk, írtuk, Takács Géza osztálytársam és szerénységem, mindketten M/5-ös, mérnökosztályos tanulók. Nagyon büszkék voltunk arra, hogy amikor megjelentünk, azonnal csődület támad a „Dnyi i Nocsi” – „Nappalok és Éjszakák”, ez volt a címe, - előtt. Ebből a korból is emlékszem egy kritikai mondatra. Amikor az orvosiban vért vettek tőlünk, az egyik iskolatársnőnk, aki az egészségügyi osztályba járt és így segíthetett a vérvételnél, megjegyezte: No hadd lássam, milyen a szellemes ember vére?... Érdekes! Erre van tippem, hogy miért emlékszem még mindig a kritikára!
Mi ketten, - Géza meg én, - amolyan „minden lében két kanál” voltunk az Olegban. (Ez persze akár plágium is lehetne, bár akkor még nem is volt a közismert tévés filmsorozat.) Színjátszottunk, csasztuskát írtunk és énekeltünk a suli rádiójában. Nagyon jól éreztük magunkat! Azt hiszem véletlenül sem jutott eszembe, hogy nem jutok ki a Szovjetunióba egyetemre. Az érettségi bankett után, amikor hajnalban még leloptuk a Sas-hegyi villák kertjeiből a rózsákat az M/4-es – mérnökosztályos – lányoknak, azt hittem, már a célegyenesben vagyok. Egészen eddig a délelőttig azt hittem, minden lehetséges, minden elérhető, csak akarni és tenni kell érte!
Azt hittem nem hallok jól, amikor felolvasták a SZU-ba utazók névsorát és az én nevem nem hangzott el. Mint említettem mérnökosztályba vettek fel, és én újságíró szakra akartam egyetemre menni. Kenyérgyári, cipőipari mérnöknek tanulni kivittek volna, de én azt hittem, újságíró csak az lehet, akinek az a szakmai képzettsége…A szó szoros értelmében belebetegedtem. Három napig nyomtam az ágyat iszonyú gyomorgörcsökkel, és amikor feltápászkodtam, azt éreztem, én már többé nevetni sem tudok majd.
De hát milyen az ifjúság!?
Kikísértem Takács Gézát a Nyugati pályaudvarra a moszkvai vonathoz, majd amikor egyedül maradtam, betámolyogtam a szemben lévő moziba, ahol a „Luxustutajon” című szovjet filmvígjátékot vetítették. És egyszer csak azt vettem észre, hogy nemcsak a többiek dőlnek a nevetéstől, hanem én is vettem a film finom humorát és olyan jókat nevetek, mintha a moszkvai vonaton ülnék Takács Géza mellett.
Egy kudarc nem a világ! – vigasztaltam magam, és ezzel jól meg is alapoztam újságírói pályafutásomat…
Annyira biztos voltam, hogy én kimehetek a Szovjetunióba egyetemre, hogy nem is figyeltem arra, hova jelentkeztem itthon. Csak amikor értesítést kaptam, hogy a „Lenin Intézetben,” – amely akkor a volt Tőzsdepalotában működött, ahol későbbi televíziós pályafutásom során évtizedeket töltöttem el – mikor lesz a felvételim, kaptam észhez. Eszem ágában sem volt orosz nyelvet tanítani, tehát módosítást kértem, és jelentkeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karának újságíró szakára. Amikor felvételire hívtak, maga a nagytekintélyű Mihályfy Ernő tanszékvezető fogadott. Virágot ültetett egy cserépbe, hosszasan és alaposan megmosta a kezét, amíg felvételiztetett, majd – már a kezét törölve, - közölte a létszám már betelt, sajnos nem tud felvenni.
Most már nem betegedtem bele a kudarcba – mindent meg lehet szokni, - annál is inkább, mert értesítést kaptam, hogy a sikeres felvételire tekintettel, átirányítottak a Jogi Karra. Csizmadia Andor kitűnő jogtudósnál „felvételiztem”.
- Miért akar jogász lenni? – tette fel az első kérdést. Fog ez menni! – gondoltam, - Lesz itt még kudarc bőven! - Nem akarok én jogász lenni! Újságot szeretnék írni. - Ismeri Szabó Lászlót? – kérdezte derűsen Csizmadia professzor. - Személyesen nem, de olvasom az írásait a Szabad Népben. - No hát ő is itt végzett! És újságíró lett! Azt tanácsolom, maradjon itt, magából is lehet újságíró… Maradtam, és soha nem bántam meg, hogy jogot tanultam.
( Igaz, hogy amikor évekkel később a XXI. kerületi Közért Vállalat jogtanácsosaként át akartam menni a Közért Újsághoz, akkor a párttitkár asszony azzal utasította el Szeberényi Vera szerkesztőasszony indítványát: „Nem azért taníttatta népi államunk jogásznak Halák elvtársat, hogy most elhagyja a pályát és cikkeket körmöljön.” Így azután a Közért Újság külső munkatársaként körmöltem a cikkeket, és eközben úgy éreztem magam, mint a hal a vízben. Szeberényi Verától nagyon sokat tanultam. Amikor a századik írásom megjelent a lapban, jutalmul kaptam egy KIJEV villanyborotvát, ami akkor hétszáz forintba került. Balogh Berci barátom és újságíró kollegám azonnal átszámította, hogy írásonként hét forintos honorárium nem is megvetendő egy kezdőnek. Tőle is sokat tanultam, mert minden nap feladott egy-egy szót, amiről másnapra karikatúrát kellett készítenem. Álljon itt egy példa a „második műszak” témára: )
A jogi egyetemen főképpen az állam és jogelmélet, az államjog, a büntetőjog érdekelt. Noha nem volt kiírt diplomatéma, kérésemre engedélyt kaptam, hogy disszertációmat a halálbüntetés eltörlése tárgyában írhassam. 1958 nyarán a diplomavédéskor Kádár Miklós professzor értékelte a diplomamunkámat. „Kollegám! – mondta – Dolgozata nagyon eredményes. Hatására vagy a halálbüntetést, vagy a dolgozattémát biztosan el fogják törölni.” Annyira megszerettem a jogot, hogy a diploma megszerzése után eszembe sem jutott próbálkozni, újságnál elhelyezkedni.
A Fővárosi Főügyészségre kerültem, ahonnan úgynevezett „önkényes kilépőként,” két év elteltével távoztam. Még negyedéves joghallgatóként összeütköztem egy alkalommal Marosán György államminiszterrel. Az ügyészség személyzetise elhatározta, ő, majd megtöri ezt az ifjú titánt és amikor, – teljesen igazságtalanul, – már a harmadik fegyelmit folytatta le velem szemben, akkor önkényesen kiléptem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy dr. Götz János fővárosi főügyész megpróbálta ellensúlyozni a személyzetis önkényeskedését – volt úgy, hogy az egyik nap fegyelmi büntetésként 50 forinttal csökkentették az 1400 forintos fizetésemet, másnap pedig Götz János 150 forinttal felemelte a fizetésem, - később is próbált visszacsábítani az ügyészségre. Neki köszönhettem, hogy ismeretterjesztőként a TIT Országos Jogi Választmányának lettem a titkára
. Még ügyész koromban történt, 1959-ben, hogy szakértőként meghívtak a „Halló fiuk! Halló lányok!” című ifjúsági élőadás műsorba. Nagyon nagy élmény volt! Briliáns érzés! A műsor egyik szerkesztője, Karácsondi Miklós „felfedezett”! Ettől kezdve „külsőztem” a Magyar Televízió Ifjúsági Osztályának a műsoraiban. A „Nyílt tárgyalásban” szakértettem, feladatokat írtam a „Riporter kerestetik” vetélkedőnek és Karácsondi Miklósnak köszönhetem, hogy műsorvezetője, forgatókönyvírója lehettem a „Rólad van szó” ifjúsági vitaműsornak. Már a Magyar Televízió belső munkatársa voltam, amikor a hetvenes évek elején befejeztük ezt a műsort.
Önkényes kilépőként nagyon nehéz volt elhelyezkednem. Először képesítés nélküli nevelőként dolgoztam és töltöttem el egy gyönyörű évet a Szlávy utcai nevelőotthonban. Voltam jogtanácsos a már említett XXI. kerületi Közért Vállalatnál. Innen, amolyan igazi vándormadárként, - így nevezték azokat, akik, abban a korban, amikor érdem volt ragaszkodni egy munkahelyhez és ezért törzsgárda taggá is válhatott az ember, cserélgették a munkahelyüket, - az I. kerületi Tanácshoz mentem gyámügyesnek. Valószínűleg összeférhetetlen ember voltam, mert újra meg újra összeütközésbe kerültem a főnökeimmel, ezért innen a TIT-be mentem, ahonnan a Hírlapkiadó Vállalathoz kerültem üzemi újságnak, az „Öntő” című laphoz.
Ha nem untatom a kedves olvasót, ennek a történetét is leírom.
Először, csak úgy az utcáról , bementem Dundics elvtárshoz a Hírlapkiadó Vállalat személyzetiséhez azzal a kéréssel, hogy újságíró akarok lenni. Kikerekedett a szeme, mert ilyen még nem fordult elő vele, hogy valaki csak úgy, az utcáról bejön állást keresni.
- Csak azt tudom felvenni – mondta, aki tagja a MÚOSZ-nak, viszont annak csak az lehet tagja, aki újságíró, így tehát nagyon sajnálom, de nem tudok az ön érdekében semmit sem tenni.
- Én már tagja vagyok a MÚOSZ-nak , próbálkoztam tovább. (Még TIT-es koromban szerkeszteni kezdtem a „JOG ÉS TÁRSADALOM” című szakmai folyóiratot és ennek a révén, – az egyik szerző, Szegő Tamás ajánlásával szakíróként tagja lettem a MÚOSZ-nak)
- Mennyi most a fizetése? – kérdezte Dundics elvtárs.
- 3000 forint.
- Én ennek az összegnek legfeljebb a felét tudnám biztosítani, Ön pedig családos ember, nem vállalhatom, hogy rossz körülmények közé kerüljenek a gyermekei.
- A családom, az az én gondom! - mondtam, és hozzáfűztem azt az évtizedekig érvényesülő véleményemet, hogy ez az ország az én országom, ebben én mindig megkeresek annyit, amennyi a családom kenyerét fedezi, ez legyen tehát az én gondom ezután is…(Ma már belátom, tényleg csak a kenyérre valót kerestem meg, Gazdag ember soha sem lett belőlem.)
Nem tudtunk megegyezésre jutni.
Még a „Közért Újság” külső munkatársaként ismertem meg Szűcs Juditot, a nagyon tehetséges újságírót. Micsoda véletlen, Dundics elvtárstól jövet találkoztunk az utcán.
- Te még mindig nem vagy újságíró? – kérdezte csodálkozva, majd pályafutásom rövid ismertetése után azt tanácsolta, keressem fel az édesanyját a Nők Lapjánál, biztosan segít valahogy.
Összeszedtem a Közért Újságnál, a Jog és Társadalomban, valamint az Esti Hírlapnál megjelent írásaimat és mentem a Nők Lapjához . Szűcs Erzsébet - Judit édesanyja, - nagyon kedves volt és bemutatott Ranner Gizellának, aki a lap főszerkesztő helyettese volt és egyben a lap párttitkára, aki beleolvasott a megjelent írásaimba és bevitte a Hírlapkiadó Vállalat igazgatójához. Tetszettek az írásaim és ő beajánlott Pálffy Józsefhez a Magyarország főszerkesztőjéhez
. Azt jóval később, a Magyar Televízió egyik alelnöke mondta, hogy rólam csak úgy szoktak beszélni, hogy nagyon becsületes, azaz bolond ember vagyok, nos ez most is bejött. Pálffy József kedvesen és örömmel fogadott, mert nagy szükségük van egy jó külpolitikusra.
Ahelyett, hogy megköszöntem volna a lehetőséget és az ő gondjává tettem volna, hogy ha kiderül, nem vagyok se jó, se rossz, inkább semmilyen külpolitikus sem, sajnálkozva közöltem, én a belpolitika iránt érdeklődöm…
Pálffy József elővette az egyik írásomat amit a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója juttatott el hozzá ajánlása alátámasztásaként, hogy ő pedig úgy tudja, én külpolitikával foglalkozom.
Ez az írás egy levél volt Johnson elnökhöz. Történt ugyanis, hogy a Magyar Rádió szüneteltette rövidhullámú adását arra az időre, amíg valamelyik amerikai űrhajó leszállt a Csendes-óceánra, nehogy zavarja a rádióirányítást. Cserébe ezért a gesztusért azt kértem az amerikai elnöktől, ő pedig szüneteltesse Vietnam bombázását addig, amíg a Magyar Rádió Vietnamnak szánt adását sugározzák, mert a hallgatókat a bombázás nagyon zavarja. Így a vietnami béke a Magyar Rádió folyamatos rövidhullámú adásával megalapozható.(Itt jegyzem meg, ha eljutott volna a levelem az amerikai elnökhöz, és teljesítette volna a kérésemet, elkerülhette volna az USA a vietnami fiaskót, sokan életben maradtak volna mind a vietnamiak, mind az amerikaiak közül. De sajnos az amerikai elnöknek nem járt a Közért Újság.)
- Nagyon megtisztelő, hogy szerény ötletem megnyerte a tetszésüket, de hát engem a belpolitika érdekel. – mondtam nagyon becsületesen. (l. mint fenn)
A becsületességemnek köszönhettem, hogy Dundics elvtárs családszociológiai nézetével mit sem törődve, a nagyszerű Magyarország című hetilap helyett az „Öntő” című üzemi lap munkatársa lettem.
Kis pártbizottsági kitérő, kiadványszerkesztői állás után vándormadárként a TIT Budapesti Szervezetének titkárává szárnyaltam – a TIT budapesti elnöke dr. Götz János volt, - ahonnan 25 hónap múlva repültem.
Az történt ugyanis, hogy Köllő Miklóssal, a kitűnő pantomimes művésszel 1973 januárjában azt terveztük, hogy a Magdolna toronyban folytatjuk az előző évben kezdett toronyklubot -, ha lehettek divatos pinceklubok, miért ne lehetett volna toronyklub is, - és majd részleteket játszanak el a mímesek a „Jézus Krisztus Szupersztárból”. Természetesen, szokásunk szerint, ismeretterjesztő előadást is fűzünk a művészi élményhez. Azonnal hívtam a Pesti Műsor, – ez a Budapesti TIT lapja volt akkor, - felelős szerkesztőjét és megkértem, hogy adjon előzetes értesítést az olvasóknak terveinkről. Lediktáltam a szöveget is, ami még a januári számban meg is jelent, valahogy így: „Folytatjuk a toronyklub előadásait… előkészületben: részletek a „Jézus Krisztus Szupersztárból” … Dominó Pantomim Együttes,… Kell-e kollektív bűntudatának lennie a XX. emberének? Gecse Gusztáv előadása. stb”
Állítólag Moszkvában megkérdezték az éppen ott tárgyaló Aczél Györgytől igaz-e hogy Budapesten bemutatják a Jézus Krisztus Szupersztárt? Ő erről természetesen semmit sem tudott és még Moszkvából hazaszólt a kivizsgálást kérve. Vonsik Gyula a TIT országos titkára azonnal intézkedett. Mire átvittem az igazoló jelentésemet, már a kezembe is adta a fegyelmi határozatot, amely szerint, amiért Jézus Krisztus apologetikáját bevittem az ismeretterjesztésbe, éves jutalmam felét büntetésként elvonja. Mint említettem, ez 1973 január havában történt és a TIT-ben még senki sem tudta, kap-e jutalmat abban az évben, egyedül én voltam biztos a jutalmazásban. Illő módon meg is köszöntem az országos titkárnak, hiszen minél jobban meg akar büntetni, annál nagyobb jutalmat kell adnia…
Megmozdult a Fővárosi Tanács VB. Művelődési Osztálya is. Körlevél ment ki minden művelődési házhoz, hogy a „Jézus Krisztus Szupersztárról pedig szó ne essék sehol sem. Megmozdult a rendőrség is, szirénázó autóval megálltak a Magdolna torony előtt, és azonnal kihordatták Köllőékkel az ülésként használt farönköket és lepecsételték a Magdolna torony bejárati ajtaját. Az országos elnökség természetesen nem fogadta el az előző évről készített beszámolómat. Götz Jánossal együtt úgy láttuk, jobban teszem, ha elfogadom a Magyar Televízió ajánlatát, hogy legyek az Ifjúsági Osztály vezetője. (Egy kicsit szégyenkezem, mert kicsinyes bosszút álltam. Amikor a Corvin moziban műsorra tűzték a „Jézus Krisztus Szupersztárt”, a Boy Szolgálattal vitettem két mozijegyet Vonsik Gyulának).
Harmincnyolc éves koromra tehát révbe értem, hivatásos újságíró lettem. 1973 április elsejétől 1997-ig a Magyar Televízió munkatársa lettem. Amikor nyugdíjba küldtek, életmű nívódíjat kaptam. „Ha adnak fogadd el, ha ütnek ugorj el,” tanította édesanyám, így tehát életmű nívódíjas nyugdíjas lettem.
Mint mondtam, ez csak a munkaviszonyomat érintette, az újságírást nem. Örömmel veszem, ha bárhol megjelenhet az írásom, ha bárhol részt vehetek televíziós műsorok készítésében. Kerületi újságokban, televíziókban hol itt, hol ott megjelennek az írásaim, elmondhatom gondolataimat, készíthetek televíziós műsorokat. Nagyon jólesett, hogy a „Bartók kézenfogta Jézust az Atlanti óceánon” című versemet a Szegedi Szépírás a hónap verseként közölte. Íme a vers:
„Bartók kézenfogta Jézust az Atlanti óceánon…
(Halák László: Fabula profana)

Volt egy kicsiny ország.
Volt néki, volt néki
Karéjban sok hegye,
Hömpölyögve zúgó
Sok széles folyama,
Füves pusztáin hullámzó
Árvalányhaj, mint a
Tenger habja…
És ha eső szakadt,
Csörgedező patakocskák
Indultak éren át az óceánig…
És emberei voltak
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni…

Volt egy kicsiny ország,
Volt néki, volt néki
Jó öreg királya.
Évtizedek óta
Békében uralta
Kicsinyke országát,
Amíg csak egyszerre,
Eszébe nem jutott,
Mindent meggondolni,
Mindent megfontolni…
Sok derék férfiját
Harctereket járni,
El nem indította,
Harctereket járni,
Emberre vadászni…

A jó öreg király
Haza nem hívhatta
Fegyverektől űzött,
Fegyverekkel űző
Sok derék férfiját…
Míg a kicsiny ország
Darabokra hullott…
Hegyeit letépték,
Folyóit megszabták,
A szakadó esőbe
Könnyzápor is hullott,
Mert siratta minden,
A letépett hegyet,
A megszegett folyót,
A csatákban elvérzett
Sok ezret, milliót,
A „szerződések” nyomán
”Elcsatolt” öt, vagy
Hat milliót…

Jaj! Te kicsiny ország!
Mindenki rád céloz,
Téged már feltűznek
Szuronyok hegyére.
És úgy hajigálnak
Hegyről le a völgybe…
Édes patakodba
Könnyeink szakadnak…
És hogyha eljutnak
Messze óceánba,
Sósabb lesz a tenger,
Könnysóval sózottabb…

Volt egy kicsiny ország,
Volt néki, lett néki
Sok ezer koldusa,
Aki botot fogott, és
Nem a sírt botozta,
Hol apja nyugodott,
Hanem koldusbottal
Elindult az útra:
A tengeren túlra,íbr> Hegyet-völgyet járni,
Munkára vadászni…

Elindultak sokan,
Mert kondult a kolomp…
Elindultak mások,
Hogy vigyék a hírét,
Maradék országnak…

Van egy kicsiny ország,
Van néki, van néki
Sok nagyszerű fia.
Sok nagyszerű fiú
Közül is a legjobb,
Átkelt a tengeren,
Hogy majd onnan épít
Egy nagyon szép hidat,
Melyen hazatérhet,
Akit megszólíthat:

„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem,”
A kicsiny hazátok,
Mint a jó anyátok,
”Várva vár magához…
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve…
Gyertek vélem haza”…

Hanem aki elment,
Haza már nem készül,
- Kicsiny az az ország,
Oda mi nem férünk,
Újra rongyos gúnyát
Nem tűr a mi testünk.

Van egy kicsiny ország,
Van néki, van néki
Sok nagyszerű fia,
Sok nagyszerű fiú
Közül is a legjobb,
Átkelt a tengeren,
Át az új hazába,
Hangverseny termekbe,
Hol a könnypatakok
A zongora húrból,
Feltörnek a mélyből,íbr> A szívünk mélyéből
Mint tiszta forrásból…

Van egy kicsiny ország,
Volt néki, volt néki
Sok nagyszerű fia,
Sok nagyszerű fiú
Közül is a legjobb,
Aki hazavágyott.
Az óceán partján
Még egyszer kiáltott:
- Gyertek haza fiúk!
Itt isztok pohárból,
Ott tiszta forrásból…
- Kicsiny az az ország,
Nem lesz abból semmi,
Kicsiny az már nekünk,
Minek hazamenni?

Az óceán partján
Bartók nem vitázott…
Csak nézte a vizet…
Szeptember vége volt…
Otthon ilyenkor még
Nyílnak a völgyben a
Kerti virágok…

Van egy kicsiny ország,
Ott a túlsó parton,
Csak el kell indulni…
Ti meg maradjatok
Kicsinyhitűek…


Habzó hullámok közt,
Zúg, morog a tenger,
Kezében kottákkal
Lépeget egy ember…
Távolodik a part,
Sötét lett az égbolt,
Ím, egy halászbárka
Tűnt fel a habokból.
Jézus áll a bárkán,
És nézi Bartókot…
- Látod, Péter, látod?
Milyen erős a hit,
Ha otthon van dolgod!
Kilépett a vízre,
S odalép Bartókhoz,
Aki megszólítja:
- Gyere velem Uram,
Hosszú még az utam,
Messzi még hazáig,
Menjünk kézen fogva,
Mesélek odáig:

„Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia
Testéből sarjadzott
Szép szál kilenc fia…
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni
És addig-addig
Vadászgattak, addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.

És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A karcsú testük
Gúnyában nem járhat
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.”

Bartók Béla 1945. szeptember 26-án, Jézussal kézen fogva, hazaérkezett… Mit féltek kicsinyhitűek, mondták az itthoniaknak, hiszen itt a tiszta forrás, mindannyian ihattok belőle…”
A MÚOSZ-ban negyedik alkalommal 2007 október 14-én választottak meg a MÚOSZ etikai bizottságának elnökévé. Itt is használhatom jogi végzettségemet és újságíróságomat. Tanítok Egerben az EKF-án és az ELTE TOFK-on médiajogot és médiaetikát. Egyre hosszabbra nyúló pályafutásom során jelentek meg könyveim, készítettem dokumentum és portréfilmeket, egyszóval azt hiszem, nem túloztam, amikor azt írtam, hogy révbe értem. Életfilozófiámat a „Micimackó és a Tao”-ban találtam megfogalmazva ilyen módon:”Boldog akarsz lenni? Kezd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdheted azzal, hogy elégedetlenkedsz. Ahogyan Lao-ce írja: A leghatalmasabb fa is egy picinyke magból sarjad; az ezer mérföldes utad is egyetlen lépéssel kezdődik.” Életkoromnál fogva biztosan tudom, már nem sok mérföld van hátra az én ezer mérföldes utamból. Meg is becsülök minden lépést, amit még megtehetek. Most tehát fel akarom tenni a honlapomra mindazt, amit elérhetek életem munkájából, azzal, hátha örömöt okozhatok az idetévedő olvasónak. Lehetnék elégedetlen, hogy már valószínűleg nem jelennek meg könyveim. De nem akarok szerencsétlen lenni. Ezért örvendek az internet adta lehetőségnek. Ha sikerül még minél több dolgomat felraknom, boldog leszek, amint vagyok is, mert megbecsülöm magam, és amim van.
Kedves Látogatóm!
Kalandozz oldalaimon, szemezgess „művecskéimből” – ilyen elnevezésű mappában gyűjtögettem össze amit írtam, - és ha kedved tartja, közöld velem a véleményedet is. Biztosan születik még ilyen vagy olyan kritikai mondat, amit nem tudom miért fogok megjegyezni, vagy nagyon is tudom, miért.
Légy üdvözölve honlapomon.
 
Akik itt jártak
Indulás: 2007-10-08
 
Naptár
2017. Augusztus
HKSCPSV
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
<<   >>
 
Hány óra van?
 

Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!