NAGY TESTÁMENTOM – Villon stílusában:

 

ITEM:

 

Gyermektől kapni rajzot, verset,
őszintén mond meg: nagy öröm?
Így rajzolt, nézd, két kedves gyermek
kis mancsukat látni máig is öröm.

 

A SZÉP FEGYVERKOVÁCS BALLADÁJA - „LACIJÉ”

 

Fehéren izzik szinte a kohóm,
idomvas mellett, idomvas hevül,
úgy gyúrom őket, mint pék a cipót,
korlát és kerítés lesz, ha lehűl.
A Lajtán is túlra motor repít,
hátamra vizesen tapad az ing,
áll a kerítés, az idő feszít,
többet kapok majd, mint néhány schilling.

 

„Szívet cseréljen, aki hazát cserél,”
No és a becsület? Az áttelepült?
Ízlése van, de nincsen bőr a képén,
Kész a kerítés, ámde sokba kerül!
Mit gondolsz, hogyan gazdagodom meg itt?
Örülj, ha nem kerül kezedre bilincs!
Otthon a kohódat befűtöd megint,
pedig a béred: csak volt egy rossz fitying.

 

Herceg!

 

Ügynök lett a kovács, kihűlt a jó kohó.
Gazdára talál most sok príma porszívó.
Segítsd vásárlással, ne érje több zokszó,
zsebében ne fitying, csengjen sok euró!

 

ITEM:

 

Felnőttől mit kaphatsz? Mindent a pénzzel mér…
Pedig az ajándék a pénznél többet ér.
De elszoktál tőle, míg degesz a zsebed,
és ha pénzed nincsen, nincs tovább szeretet?

 

BALLADA TŰNT IDŐK SZÉP ASSZONYAIRÓL – „BALMIKÁÉ”

Mondjátok, hol van, hova lett
Flóra, a szép nő, Róma fénye?
Archipiada hol lehet
s Thais, vele anyja vére?
Hol a tapsra, szóra, zenére
tó fölött ébredő Echo?
De hol van már a tavalyi hó?
Miközben én még szép vagyok!

 

De hol van a Skála szőke szépe?
Az „Opera” hölgye hol ragyog?
Marilyn Monroe formás testén
meghíztak már a kukacok.
A szép Mona Lisa – örök rejtély -,
a Louvre falán mosolyog…
De hol van már a tavalyi hó?
Miközben én még szép vagyok!

 

Herceg!

 

Szépségem titka nem titok,
férjem és lányaim szeretnek engem,
s amíg szeretnek, szép vagyok,
olvadhat közben százszor is a hó!

 

 

ITEM:

 

 Nos, hát a pénzért, tán mindent vehetsz?
Mégis úgy lenne, a pénz boldogít?
És ha rabló jön, ha kihull zsebedből,
elveszíted vele a jó kedved is?

 

IMÁDSÁG MIKLÓS MESTERÉRT – „MIKSIKÉMNEK”

 

„Noé apánk, szőlők és borok apja,
és Lót, ki annyit ittál a hegyen,”
hogy néha a fiamnak nem könnyű,
nálatok többet vedelni, pedig szeret
mélyen a pohárba nézni, miközben
lagziban, - és bárhol -, fújja a rezet.
Vigyázzatok rá, és szeressétek,
mert nagyon jókedvű, kedves gyerek.

 

Biztos, a ti fátoknak ő a sarja,
hisz, bár zsebe néha lapult betegen,
mindig a legjobb nedűket nyakalta!
Számos barátja, kik inni sosem restek,
akár nagyapja, a néhai Papóka,
vele tartottak, mind szomjú lelkek.
Vigyázzátok őt és szeressétek,
mert jókedvű nagyon, a szomjas gyermek.

 

 

 

Nézzétek örömmel, ha korcába gyűri

a kockákkal hímes konyha-ruhát,
mert fölséges pörkölt rotyog kondérjában,
s káposztájától megnyalja mindenki
cupákot markoló mind a tíz ujját.

Tudjátok ti is, ételre kell inni,
szeressétek és vigyázzátok hát,
a legkedvesebb, józanul korhely apát.