Bartók kézenfogta Jézust az Atlanti óceánon…

(Halák László: Fabula profana)

Volt egy kicsiny ország.
Volt néki, volt néki
Karéjban sok hegye,
Hömpölyögve zúgó
Sok széles folyama,
Füves pusztáin hullámzó
Árvalányhaj, mint a
Tenger habja…
És ha eső szakadt,
Csörgedező patakocskák
Indultak éren át az óceánig…
És emberei voltak
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni…

Volt egy kicsiny ország,
Volt néki, volt néki
Jó öreg királya.
Évtizedek óta
Békében uralta
Kicsinyke országát,
Amíg csak egyszerre,
Eszébe nem jutott,
Mindent meggondolni,
Mindent megfontolni…
Sok derék férfiját
Harctereket járni,
El nem indította,
Harctereket járni,
Emberre vadászni…

A jó öreg király
Haza nem hívhatta
Fegyverektől űzött,
Fegyverekkel űző
Sok derék férfiját…
Míg a kicsiny ország
Darabokra hullott…
Hegyeit letépték,
Folyóit megszabták,
A szakadó esőbe
Könnyzápor is hullott,
Mert siratta minden,
A letépett hegyet,
A megszegett folyót,
A csatákban elvérzett
Sok ezret, milliót,
A „szerződések” nyomán
”Elcsatolt” öt, vagy
Hat milliót…

Jaj! Te kicsiny ország!
Mindenki rád céloz,
Téged már feltűznek
Szuronyok hegyére.
És úgy hajigálnak
Hegyről le a völgybe…
Édes patakodba
Könnyeink szakadnak…
És hogyha eljutnak
Messze óceánba,
Sósabb lesz a tenger,
Könnysóval sózottabb…

Volt egy kicsiny ország,
Volt néki, lett néki
Sok ezer koldusa,
Aki botot fogott, és
Nem a sírt botozta,
Hol apja nyugodott,
Hanem koldusbottal
Elindult az útra:
A tengeren túlra,
Hegyet-völgyet járni,
Munkára vadászni…

Elindultak sokan,
Mert kondult a kolomp…
Elindultak mások,
Hogy vigyék a hírét,
Maradék országnak…

Van egy kicsiny ország,
Van néki, van néki
Sok nagyszerű fia.
Sok nagyszerű fiú
Közül is a legjobb,
Átkelt a tengeren,
Hogy majd onnan épít
Egy nagyon szép hidat,
Melyen hazatérhet,
Akit megszólíthat:

„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem,”
A kicsiny hazátok,
Mint a jó anyátok,
”Várva vár magához…
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve…
Gyertek vélem haza”…

Hanem aki elment,
Haza már nem készül,
- Kicsiny az az ország,
Oda mi nem férünk,
Újra rongyos gúnyát
Nem tűr a mi testünk.

Van egy kicsiny ország,
Van néki, van néki
Sok nagyszerű fia,
Sok nagyszerű fiú
Közül is a legjobb,
Átkelt a tengeren,
Át az új hazába,
Hangverseny termekbe,
Hol a könnypatakok
A zongora húrból,
Feltörnek a mélyből,
A szívünk mélyéből
Mint tiszta forrásból…

Van egy kicsiny ország,
Volt néki, volt néki
Sok nagyszerű fia,
Sok nagyszerű fiú
Közül is a legjobb,
Aki hazavágyott.
Az óceán partján
Még egyszer kiáltott:
- Gyertek haza fiúk!
Itt isztok pohárból,
Ott tiszta forrásból…
- Kicsiny az az ország,
Nem lesz abból semmi,
Kicsiny az már nekünk,
Minek hazamenni?

Az óceán partján
Bartók nem vitázott…

Csak nézte a vizet…
Szeptember vége volt…
Otthon ilyenkor még
Nyílnak a völgyben a
Kerti virágok…

Van egy kicsiny ország,
Ott a túlsó parton,
Csak el kell indulni…
Ti meg maradjatok
Kicsinyhitűek…

Habzó hullámok közt,
Zúg, morog a tenger,
Kezében kottákkal
Lépeget egy ember…
Távolodik a part,
Sötét lett az égbolt,
Ím, egy halászbárka
Tűnt fel a habokból.
Jézus áll a bárkán,
És nézi Bartókot…
- Látod, Péter, látod?
Milyen erős a hit,
Ha otthon van dolgod!
Kilépett a vízre,