A „FÉREG”

Petőfi Sándort egy gondolat bántotta, amit csodálatos versének harmadik, és negyedik sorában így fogalmazott meg: „Lassan hervadni el, mint a virág / Amelyen titkos féreg foga rág;”

Nézzünk szembe a valóságos veszéllyel, politikai életünk egyik fontos tényezőjében a szegfűvel jelképezett Magyar Szocialista Pártban rág a „titkos féreg”.

Másfél évvel ezelőtt a párt tagjai és a szimpatizánsai emelkedett hangulatban, telve bizalommal a közeljövő iránt, nyugtázták a választási győzelmet.

Örültek Gyurcsány Ferenc rokonszenves egyéniségének, magabiztosságának, az új Magyarországba vetett hitének. Ha visszanézünk a választási programra, nem hitegetett bennünket a Szocialista Párt könnyű jövővel, de azt igen is erősítette mindnyájunkban, hogy úrrá lehet lenni a nehézségeken.

Egy dologgal nem számoltunk, a „titkos féreggel”.

Még a választási időszak emelkedett hangulata köszönt vissza az elhíresedett öszödi beszédben is. Hiszen arra tette a hangsúlyt, hogy nem hitegethetjük sem magunkat, sem az ellenfeleinket azzal, hogy változatlan politikai stílussal, módszerekkel lehet folytatni politikai tevékenységünket. Természetesen nem nagyon lehetett számítani az ellenzék konstruktív ellenzékiségére, mert most sem ismerték el vereségüket. De ettől még, - ha nehezebben is, - el lehetett volna indulni az új Magyarország felé.

Lehetett volna, ha nem rágott volna már a „titkos féreg”.

Aki figyelmesen olvasta az öszödi beszédet, az az érzelmektől fűtött kifejezésbeli túlzásokat lehántva, pontosan érezhette, hogy a rokonszenves egyéniségű, magabiztos miniszterelnök, mindent meg fog tenni, hogy sem a választók, sem a másra szavazók ne csalódjanak az új, a feltörekvő Magyarországban.

A „titkos féreg” azonban másképpen értékelte a helyzetet.

Talán mit sem törődve lépésének távlati következményeivel, gondosan megszervezett nyilvánosságot teremtett az öszödi beszédnek. Első lépésben kiemelt az érzelmektől fűtött szövegből egy-két mondatot, nagy nyilvánosságot biztosítva ennek a kiemelésnek, Majd második lépésként, motoros futárokkal széles körben elterjesztette a teljes szöveget is. Pszichológusi biztonsággal számított arra, hogy a kiemelt „hazudtunk” szöveg ismeretében a legszélesebb közvélemény nem olvassa majd el a teljes szöveget. Jó politikai érzékkel azt is tudta, hogy az ellenzék azonnal rákap majd a kiemelt szövegre és meg sem próbálja értelmezni a teljes szöveget. Hazugsággal nyerték a szocialisták és a szabaddemokraták a választást, harsogják majd, - harsogták is! - minden lehetséges fórumon.

Senki sem tisztázta, hogy a „hazugság” nem az ígéretekben fogalmazódott meg, hanem még a választás előtti időszak politikai folyamataiban, amikor azt a látszatot erősítettük, hogy folytatni lehet változatlan politikai módszerekkel, változatlan gazdálkodással az életszínvonal emelkedését biztosító népszerű, de jövőtlen politikát. Senki sem tisztázta, hogy az ellenzék szavazótáborát nem téveszthette meg a miniszterelnök, mert bármit mondott volna, ők akkor is ellene szavaztak volna. Most úgy értelmezik a „hazudtunk” kifejezést, minta Gyurcsány kiterjesztette volna ezt az állítást az ellenzéki politikusokra is. Szemrebbenés nélkül elutasítják ezt, mintha senki sem emlékezne a szokásos választási nagyotmondásokra.

Senki sem tisztázta, hogy a szociális-liberális kormányzásra szavazókat sem tévesztette meg senki, hiszen például a népszavazással újra megtámadni kívánt egészségügyi reformok szóról szóra benne voltak az SZDSZ programjában. Mindenki tudta, hogy a szocialisták koalíciós kormányzásra készülnek, tehát aki rájuk szavaztak, azok tisztában voltak azzal a „szörnyűséggel” is, hogy egyes gyógyhatású szereket például a benzinkutaknál is lehet majd vásárolni.(Arról sem döntött népszavazás, hogy a korábban csak a gyógyszertárakban kapható óvszereket, - bölcs döntéssel, - egyszer csak önkiszolgáló boltokban is meg lehetett vásárolni.) A magán nyugdíjpénztárak létrehozása után már nem tekinthető újdonságnak a magántőke bevonása az egészségbiztosításba sem.

A „titkos féreg” biztosan számíthatott a hatásra. Megzavarta a választók örömét, felturbózta az ellenzék elhatározottságát, ettől kezdve ebben az országban már semminek sem lehetett örülni, mert mindent hazugságnak minősítettek.

Egy egészen szűk körben, azóta is, éli életét a „féreg”. Pontos létszáma van az öszödi hallgatóságnak, a személyzetnek, pontosan ismerhető tehát az a kör, amelyben van egy ember, – vagy egy-két ember, - akik felismerték az érzelmektől fűtött kifejezések félremagyarázásában rejlő lehetőséget és cselekedtek. Talán arra gondoltak, Gyurcsány Ferenc megbuktatható azonnal és megnyílik a hatalomhoz vezető út a „féreg” előtt? A számítás nem jött be, a választók közvéleménye egyetértett a frakcióval abban, hogy bizalmat szavazott a miniszterelnöknek. (Jegyezzük meg, ha nem a műszaki személyzet a „féreg”, akkor az igennel szavazók között is ott volt a „féreg”.) A helyzet ettől sajnos nem javult meg, Sőt! Olyan szélsőségek jelentek meg életünkben, amilyen jelenségekre józan ésszel senki sem számított. A „hervadás” pedig tovább folytatódott. Persze lehet, hogy csak a műszaki személyzet valamelyik tagja tölti be ezt a „féreg” szerepet és csak anyagi érdekből, vagy személyes indítékból okozta lépésével, ezt a már-már társadalmi méretű tragédiába torkolló folyamatot. Ha valaki megkérdezte volna a motoros küldöncöket, ki fizette a gyors terjesztés költségeit, ha a miniszterelnök nem lett volna nagylelkű, hogy nem kíváncsi ki hozta nyilvánosságra célzatosan az öszödi beszédet, akkor nem rághatna tovább a szegfűben a „titkos féreg” foga. Ha nem az ártó szándék lett volna a nyilvánosságra hozatal hátterében, a nyilvánosságra hozó maga kezdeményezhette volna, hogy a szocialista párt hozza nyilvánosságra, éppen azzal a céllal, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, nem lehet a régi módon politizálni, új Magyarországhoz új, őszinte stílus szükséges.    

A politikában nem reális a „mi lett volna ha” kérdés. Bármi lehetett volna, de nem lett, - és a „féreg” változatlanul benne van a virág testében.

Egy gondolat bánt engem, – és talán sok más embert is: már csak az a kérdés, mi lesz? Hogyan lehet kikeveredni ebből a „hervadásból”, ha még az a remény sincs, hogy legalább a „féreg” már nem rágja tovább a virágot?

Halák László