Egy flekk a szociáldemokráciáról
Halák László 2008.01.21. 20:42
Volt egy érdekes eszmecsere - minden hozzászólótól egy flekkben kérték a véleményét - a szociáldemokráciáról. Én is hozzászóltam
|
Egy flekk a szociáldemokráciáról

Halák László televíziós újságíró, a www.klubhalo.hu állandó munkatársa. Ő is kifejti véleményét naponta ismétlődő témánkról.
2006. Október 12.
Halák László jegyzete
Megavasodott fogalmak
Soha nem jutunk közelebb ahhoz, milyennek kellene lennie a huszonegyedik században a szociáldemokráciának, ha a választ a tizenkilencedik században meghatározott fogalmakkal akarjuk megadni. Egy flekkbe nem fér bele magyarázat, csak állítás, tehát
1./ A történelem nem osztályharcok története, hanem az abszolút tulajdonosi tudat és akarat fokozatos ön- és külső korlátozásának a története. Az első tulajdonos - például a rabszolgatartó - még azt csinált a tulajdonával, amit akart. Elpusztíthatta, használhatta célszerűen vagy célszerűtlenül. A magántulajdonosi akarat ma is létezik, senki sem teszi kétségessé. De évezredek után a meghatározó tulajdonosnak már nincs személyes kapcsolata a tulajdonával. Elvileg bármit akarhat, de gyakorlatilag már csak eredményes működésre törekedhet. Ezt pedig rábízza a szakemberekre. A menedzser viszont szinte tulajdonosként érdekelt az eredményességben, de nem akarhat bármit. Neki nincs tulajdonosi joga, hogy rosszat is akarhasson!
2.) A nyugati szociáldemokrácia nagyon jó irányba haladt, amikor társadalmi jólétre törekedve emelte fel az úgynevezett munkásosztályt. Vajon ki járt közelebb az eszményített szocializmushoz? Románia? A Szovjetunió? Esetleg Svédország? A válasz nem lehet kétséges. Ma az úgynevezett munkásosztály is abban érdekelt, mint a menedzser. Működjék eredményesen a termelőeszköz, és ne játsszék benne szerepet a korlátlan tulajdonosi akarat! A szociáldemokráciának tehát el kell felejtenie a „kizsákmányolt munkásosztály” fogalmát, mert ilyen már nincs. A globalizáció következtében a munkás éppen úgy lehet személytelen tulajdonosa a termelőeszközöknek, mint a tőkés. Közöttük csak mérték szerinti különbség van. A munkás ma már nem tulajdontalan osztály, hanem szakember. Mint a közgazdász, a jogász, a bankár, a tőzsdeügynök.
3.) A mai szociáldemokráciának el kell fogadnia, hogy a tulajdonviszonyok fejlődése következtében megnyílt a társadalmi egyenlőség valóságos lehetősége. A munkamegosztás felszámolhatatlan! A tőke„tulajdonos”, a menedzser, a bankár, az üzletkötő, a munkás csak az elosztásban, a szakértelmében és sok egyéni tulajdonságában különbözik egymástól. Izraelben láttam, hogy a „munkásosztály” egyetlen fehérköpenyes számítógép technikus. Vagy hat tucat számítógép vezérelte gyártósoron vídiakéseket állít elő a fél világ számára, anélkül, hogy lehúzná a fehér kesztyűt a kezéről, és hozzáérne a munkadarabhoz.
4.) A Magyar Szocialista Párt vagy felismeri, hogy az új viszonyok között valóságos társadalmi egyenlőség teremthető meg, és akkor erre sikerese programot alkothat, vagy kitart a megavasodott fogalmak mellett, és soha meg nem oldja a problémákat. Ma választani lehet a gittrágás és a valóság megismerésére irányuló törekvés, a valóságra alapozott program megfogalmazása között.
3263
|
|