A gazda „RÉT”-re megy…

Csobánkán rendezték meg az elmúlt napokban a „Roma Értelmiségi Találkozó” – röviden „RÉT” – II. fórumát.

Amíg a kitűnő előadókat hallgattam, eszembe jutott egy évekkel ezelőtt olvasott tanulmány, a cigány gyermekek játékairól. Meglepett akkor, amikor olvastam, hogy a huszadik század harmadik negyedében, ők még éppen olyan játékokat játszottak, mint amilyen csoportos játékokat mi is játszottunk a század elején. Időközben a nem cigány népesség életmódváltozása következtében, a gyerekek több időt töltenek a televízió, illetve újabban a számítógép előtt, mint csoportos játékot játszva az utcákon, tereken. Ez a változás sokkal lassabban érkezett el a cigány népességhez.

E játékok egyike volt egy gyermekdallal játszott közös játék. Körbe jártunk egymás kezét fogva, miközben a „gazda” velünk ellenkező irányban járt a körön belül. Énekeltünk: „A gazda rétre megy, a gazda rétre megy, ki a, ki a, ki a, ki a, ki a  rétre megy.  A fia vele megy, a fia vele megy, ki a, ki a, ki a, ki a, ki a rétre megy.” Ilyenkor a „gazda” kiválasztott valakit a körülötte járó gyermekekből és kézen fogva folytatták a körben járást. Újabb és újabb megnevezéssel újabb és újabb gyermeket fogtak kézen, amíg el nem fogyott a „gazdán” kívüli gyermeksereg

.

KI MENT A „GAZDÁVAL” A II.RÉTRE?

Ezen a „II. RÉT”-en „gazdaként” jártak körbe-körbe azok a jeles értelmiségiek, akik magukra akarják vállalni, hogy az értelmiségi körön kívülieket értelmesebb élet felé vezessék.

Egyik „gazda” a másik után mondta el érdekes és értékes gondolatait.

Dr. Finta Béla, Csobánka jegyzője, a találkozó célját úgy határozta meg, hogy meg kell találni a közös jövőképet, amely Csobánkán egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek, hiszen a nagy létszámú cigány lakosság és a község más nemzetiségű lakossága között szinte súrlódásmentes az együttélés. Nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszédét Garai Gábortól vett idézettel fejezte be: Csak jókedvet adj Uram, a többivel majd megbirkózom magam…

A találkozón jókedvben nem volt hiány. A résztvevők mindannyian jól ismerték egymást. (Szomorúságra csak akkor volt alapos ok, amikor pár másodperces néma felállással emlékeztek meg Diósi Ágnesről, aki a programban még úgy szerepelt, mint a találkozó moderátora, ám éppen a találkozó időpontjában helyezték örök nyugalomra…) Jóka Daróczi János, a Magyar Televízió főszerkesztője a cigányműsorok lehetőségeiről beszélt. Véleménye szerint a média jó irányban is befolyásolhatná a közvéleményt, de ennél sokkal gyakoribb, hogy a negatívumokat a cigány léthez kötődően bemutatva, inkább erősíti az indokolatlan diszkriminációt.

AZONOSULNI, ELHATÁROLÓDNI, DE MITŐL?

Előadásának váratlan következménye volt, hogy egy jelenlévő, nem cigány pedagógus, hozzászólásában közölte, hogy szégyelli a „fehér” származását. Úgy gondolom, a származási büszkeség – vagy szégyenkezés, - a legolcsóbb reakció a jelentkező problémákra. Arra ugyanis a legkönnyebb büszkének lenni, ha valaki fehér, európai, keresztény, férfi, városi, stb. hiszen ezekért semmit sem kell tenni, ezek véletlenszerű adottságok, és ennek alapján le lehet nézni mindenkit, aki nem fehér, nem európai, nem férfi, nem keresztény stb. De éppen ilyen indokolatlan szégyenkezni a véletlen adottság megléte miatt, hiszen, - hála demokratikus közéletünknek, - nincs jelen olyan mértékben a rasszizmus, hogy mindnyájunknak sárga csillaggal, vagy kék-zöld karszalagon a vörös cigány-kerékkel kellene tüntetnünk az egyenjogúságért, az elnyomottak mellett.

A FIATALOK KEDVÉBEN…

A „II.RÉT” mottója szép hívogató szó volt: „AVEN MAJD ANDRE ROMALEI BESHEN TELE SA AMENDE, VORBISARAS PHRALIKANES, E TERNENGI VOJA T AVE!” („Gyertek hát testvéreim, velünk együtt örüljetek, beszélgessünk testvériségben, a fiatalok kedvében!”) Nem lehet tehát csodálkozni, hogy az előadások többsége a fiatalokról szólt. Mihálovics Ibolya a Gyermekjóléti Szolgálat tapasztalatairól, Solymosy Bonifác a roma gyermekek egészségnevelési problémáiról, Oláh József a rendszerváltozás utáni roma oktatáspolitika változásairól, Gidáné Orsós Erzsébet az inkluziv iskola megteremtéséről beszélt előadásában. Előadása kapcsolódott egy szakmai ismertetéshez az asszimiláció, az integráció és az inkluzivitás értelmezéséhez. Érezhetően a legnagyobb akadálya az integrációnak és az befogadó iskolának az egymásról szóló ismeretek kölcsönös hiánya. Sajnos, – úgy tűnik, - nincs erős törekvés a kölcsönös megismerésre. A rendszerváltozás után például felkérést kaptam illemkönyv írására cigány fiatalok számára. Javaslatom szerint „HÍD” címmel és gondolattal készült volna el a könyv. Minden oldalon három hasábon lett volna olvasható a szöveg. Az első hasábon a szokásos, nem cigány viselkedés szabályait foglaltuk volna össze, a harmadikban pedig a cigány viselkedést. A második hasábban, amolyan „ találkozás a hídon” gondolat jegyében, javaslatokat fogalmaztunk volna meg, hogy kinek, milyen viselkedési szabályt kellene átvennie a másiktól, hogy együtt tudjunk élni egymás értékeinek ismeretében. Ez a könyv jó példája lehetett volna az integrációnak, ehelyett, - mert a roma bíráló bizottság nem fogadta el az ötletet, - elkészült egy kétnyelvű illemfüzetecske, kizárólag a nem cigány viselkedési formák és szabályok ismertetéséről, cigányul és magyarul. Ez pedig példa lehet a színtiszta asszimilációs törekvésre, belenyugvásra!

NŐK, ÉRTELMISÉGIEK

Makai Istvánné és dr. Náday Gyula előadása foglalkozott nem ifjúsági témával.

Makai Istvánné a roma nők helyzetéről szóló előadásában az óvodai neveléstől a felsőoktatási helyzetig tekintette át a témát. Megállapította, hogy a cigánynak születni társadalmi determinációt jelent, amelyen csak úgy lehet úrrá lenni, ha minden életkorban és közösségben figyelembe veszik a sajátosságokat és konkrét programokat alakítanak ki a felzárkóztatás érdekében. Makai Istvánné a  Roma  Nővédelmi  Szervezetet képviselte, amelynek az a  missziója, hogy  elősegítse  minden ember  és  nemzet  körében  a  mentális  egészség  lehető  legmagasabb. szintjét  annak  legszélesebb  biológiai,  orvosi,  nevelési  és társadalmi  szemszögéből.

Dr. Náday Gyula a cigány értelmiség helyzetéről tartott előadást, amely közben már heves vita alakult ki a jelenlévők és az előadó között arról, hogy vajon a romungró, az oláhcigány, a beás vagy a sintó cigány népcsoportban van-e több főiskolát, egyetemet végzett értelmiségi. Náday Gyula Tamási Áronra és Sütő Andrásra támaszkodva fejtette ki véleményét. Tamási Áron, a nagy erdélyi író szerint, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Sütő András szerint pedig a pórnépért az értelmiség viseli a felelősséget. A cigány népességnek ez az ország az otthona, itt kell tehát jól éreznie magát és ezért az értelmiségnek sokat kell tennie, hiszen felelős a cigányság sorsának alakulásáért. A kialakult vitát nehéz eldönteni, hiszen jószerivel azt sem lehet tudni, a népszámlálási szabályok szerint, hogy ki cigány, arról nem is beszélve, ki milyen cigány? Nádai Gyula saját felmérésekre hivatkozott az arányok ismertetésénél, amit a többiek megkérdőjeleztek.

ILLYÉS GYULA AZ INTELLEKTUELEKRŐL

Talán nem lett volna célszerűtlen a két nagy író mellé még Illyés Gyulát is felvonultatni. A Kortárs 1990. januári számában volt olvasható Illyés Gyula 1974. december 4-i naplójegyzete. Ebben azt mondja az intellektuelekről, a mai értelmiségről: „A mérnök, az orvos, a tanár, aki nem emelkedik túl érdeklődésével a szakmáján, nem intellektuel, csak fejmunkás. A mérnök, aki verset olvas, az orvos, aki demográfiát tanulmányoz, a tanár, aki a jövő társadalmáról vitatkozik, intellektuel. Ha ezek valahogy együttműködnek, akár csak egy falu érdekében, az az intelligencia.”

Az illyési gondolat arra tanít, hogy nem az a lényeges, melyik cigány népcsoportban van több mérnök, orvos vagy tanár. Az a lényeges, ezek együtt működnek-e a falu cigánysága érdekében?

És itt kell visszatérnünk a címadó gyermekjátékhoz. A II. RÉT résztvevői egymásnak mondták el gondolataikat. Szűk körben, a cigány társadalmi mozgalmak képviselőinek jelenléte nélkül, Csobánka több száz cigányának távollétében. Az értelmiségi „gazda” kiment a rétre, de nem ment vele senki, csak a másik „gazda.” A kedves gyermekjáték értelme és érdekessége éppen attól függött, hogy sokan járjanak a körben, várva a gazda hívó szavát, és kifogyhatatlan volt az ötletesség, és a humor abban, hogy ne ismétlődjék a felsorolásban senki sem, akit a gazda a rétre magával hívott.

A II. RÉT a programnak megfelelő időben véget ért. Az előadók hazamentek, a csobánkai cigányok eredetileg is otthon maradtak, mint ahogyan otthon maradtak számosan a többiek is, akiket a rendezők meghívtak…

Dr. Halák László