A csillagos ég alatt, a 90. zsoltárral a kezemben.
Itt ülök Uram csillagos eged alatt, fejem felett kaspókban petúniák özöne ontja édes illatát. Szemben a hegy mögött most nyugszik le a Nap, már elindult visszafelé. Karácsony előtt eléri azt a pontot, ahol legmesszebb lesz a nyári csúcstól. Így múlik az életem. A Nap járkál oda-vissza az egyik hegy gerince a másik hegy csúcsa között, miközben én egyenes irányban haladok az öregedés, végül a halál felé. Elfogadom Uram a rendet, a Föld és a Nap az örökkévalóságot jelképezi nekem, megállás nélkül nagyszerű rend szerint róják a köreiket. Az én utam lineáris, születésemtől egyenes vonalon haladok a halálom felé.
Csak az idő vonala egyenes, a tetteim bizony erősen eltértek az egyenes vonaltól. Tévelygek Uram, mint mi hatmilliárdan mindannyian. Mint mindannyian, én is keresem a bizonyosságot, a felismerést, a tudás fájának eredményét, hogy célja van az időmnek, hogy valamiféle nemes cél felé tévelyegtem kisebb-nagyobb sikerrel.
A Te embered Mózes, arra kért Téged, "taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." (Zsoltárok könyve 90.12.)
De eljuthatunk-e a bölcs szívhez?
Ateista értelmem arra épült, hogy az ember nembeli képessége a munka, most már arra jutottam, hogy az ember nembeli képessége a társadalmi létezés, hiszen egyetlen élőlényeid vagyunk, akik azt hiszik, ösztöneiket csak pótszernek kell használniuk, mert értelmükkel - társadalmi létezésükkel, - minden megoldhatnak, amit ösztöneikkel, - biológiai képességükkel, - megoldani nem képesek.
A Te embered Mózes, imájában is éppen ezért könyörög kettős fordulattal: "a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nekünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!" (Zsoltárok könyve 90.17.) Ma ezt úgy mondanánk talán: "Óvj meg minket Uram a munkanélküliségtől, segíts minket Uram, hogy a mi kezünk értelmes munkát végezzen."
Mózes magyarázata istenes magyarázat, azért legyen munkája a mi kezünknek, hogy "láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain." (Zsoltárok könyve 90.16)
"Isten, király, haza, család" - kiabáljuk fennen, - és eközben azt hisszük, az csak valami atavizmus, hogy nők és férfiak vagyunk, hogy gyermekeink vannak, ami gátol bennünket az Isten, a haza és a király szolgálatában. Mintha e célokért folytatott küzdelem a Te művedért folytatott munka lenne, mintha az, amit elérünk, a te dicsőséged lenne mindvégig.
Uram! Az én szívem bölcsessége már kiszabadult ebből a tévhitből. Én már tudom, - most amikor már nem érzem, - hogy a nők és a férfiak olthatatlan vágya egymás iránt az életünk középpontja. Egyrészt mert ebben, mint díszes-édes csomagban megkaphatjuk életünk hajtómotorját, másrészt eljuthatunk a másik középponthoz, a gyermekhez.
Fiad csodálatosan kiegészítette parancsolataidat a második parancsolat megfogalmazásával: - amit előbányászott Mózes III. könyvéből (19.18.), - szeresd felebarátodat, mint magadat. Mózes leírta ezt a parancsolatot, beágyazva a barmok pároztatásának és a siketek szidalmazásának, a rágalmazásnak tilalmai közé. Fogalma sem volt arról, milyen parancsolatot nem vett észre!
Fiadnak köszönhetően az emberiség kapott olyan parancsolatot, amit általában nem tud teljesíteni, de mindig tud tenni valamit a teljesítés érdekében. A szeretetnek nincs felső határa, jobban, okosabban, erősebben, szebben, stb. mindig lehet szeretni.
Azt mondtam Uram, "általában". Nem tudunk általában senkit sem szeretni annyira, mint saját magunkat. De magunknál is jobban szeretjük a szerelmünket és a szerelem gyümölcsét a gyermekünket. Ez is mutatja, hogy ez az életünk, létezésünk középpontja, hiszen ez az egyetlen viszony, amelyben Krisztus parancsolatát maradéktalanul teljesíteni tudjuk.
Szívem bölcsességéhez hozzájárult ez a felismerés és ebből azt is látom, nem ismerünk mi Téged Uram! Katolikus papjaid, - a Te szolgálatodban! - éppen ennek a szeretetparancsnak nem tesznek eleget. Pedig a protestáns lelkészek gyönyörű családi élete példázhatná, hogy a szeretet parancsának csak szeretettel lehet eleget tenni.
. Ettől azonban még sokan teljesíthetnék Jézus útmutatása szerint életünk programját.
Nagyobb bajnak érzem Uram, hogy nem ismerünk Téged. Szerintem befejezetten meg sem ismerhetnénk, hiszen ha magad vagy a végtelenség térben és időben, a Te megismeréseddel is úgy vagyunk, mint a szeretettel: Befejezni nem tudjuk, de még többet tenni érte mindig lehet. Mózes köbe véste - vagy az is lehet, Te magad vésted a kövébe - parancsolataidat, követői pedig, - zsidók és keresztények-keresztyének, - kőbe vésték a Rólad szerzett ősrégi ismereteket. Ne vedd Uram sértésnek, ha emlékezetedbe idézem János orvosi példaeset értékű jelenéseinek könyvét: "Hogyha valaki ezekhez hozzá tesz, a könyvben megírt csapásokat veti Isten arra, És ha valaki elvesz a prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből és a szent városokból, és azokból, amik e könyvben megírattak" (János jelenések 22,18-19) Gondold meg Uram! Befejezhető lett volna a Te megismerésed közel két évezreddel ezelőtt? Honnan tudta volna az a szenilis öreg, mit teszel Te, ha valaki újabb ismereteket szerez Rólad?
Uram! Most jöttem meg Egyiptomból. Ha hinnék a tévedhetetlen próféciákban, képtelen lennék megbocsátani Neked az Egyiptomból való kivonulás előzményeit. Nem tudom Uram, milyen vagy, de azt akarom tudni, hogy olyan nem vagy, mint az, aki "levezényelte" a kivonulást. "Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé." (Zsoltárok könyve 90. 8.)
Te parancsoltad volna kiválasztott népednek, hogy "váljanak kedvessé" az egyiptomiak előtt, hogy azok ezüst és arany edényeket, ruhákat adjanak kölcsön, amit a kiválasztottak vigyenek magukkal és így fosszák ki az egyiptomiakat? Felbujtó lennél Uram egyszerű bűncselekmények elkövetői mellett? Te keményítetted volna meg többször is a fáraó szívét, csak azért, hogy újabb csapásokkal mutathasd be mennyivel erősebb isten vagy az ő isteneiknél? Ezért mértél volna mérhetetlen szenvedést, pusztulást embermilliókra? Ezért sújtottad volna őket fertőző betegséggel, tetvekkel, az elsőszülöttek halálával? Ezért pusztult volna el a Vörös-tengerben Egyiptom színe-java fáraóstól-lovastól, hogy nem is létező isteneknél erősebb istennek mutasd magad? Valóban olyan bosszúálló lennél, mint amilyennek a Te embered imájából ismerhetünk meg?
Uram! Nem hiszek elmebeteg prófétákban, bosszúért kiáltó hadvezérekben, de hiszek Jézusnak, hogy Te olyan lehetsz, mint amilyennek Őt megismerhettük. Ő tudja, hogy "csak a ti szívetek keménysége" (Máté:19.8) miatt ír Mózes olyat, ami pedig nem felel meg az Úr szándékának. Ő kimondja, hogy nem vész el semmi a törvényből, még "egy jóta vagyegyetlen pontocska el nem múlik" (Máté 5.18), eközben kidobja például az egész véres és primitív áldozati rendszert tiszteletedből.
És mit szóljak Jézus "követőihez", akik visszatértek az ömlengő imádkozáshoz, pedig megtanította követőit: "Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk , ki vagy a mennyekben…" (Máté 6. 9.)
Egyiptomban végtelenül kedves emberekkel ismerkedtem meg. Ma már nem piramisokat építenek, hanem szállodákat és végtelen hosszú, díszes kerítéseket. (Úgy látom Uram, a köztársaság korára a kerítésépítés lesz a jellemző) Ők, Téged, Allahként imádnak, és a nők - vallási megfontolásokból, - teljes feketeségbe burkolóznak a 49 C fokos melegben is! A sivatagban, - ahol utoljára 1996 novemberében esett némi eső, - ragyogó csillagos ég alatt nagy felbontóképességű teleszkópokkal bámultuk egedet és elámultunk a látványon. Magam először láttam a Jupitert és négy holdját, először láttam milliárdnyi csillagból álló csillaghalmazt és kihalt csillag még úton lévő fényét, keletkező csillag ragyogását. Mindez talán ötven méternyire attól a beduin családtól, ahol az elkendőzött asszonyok tevetrágya tüzénél kovásztalan kenyerüket sütötték.
Uram! A lélegzetem elállt nagyszerű világodba bepillantva, és szelíd békesség költözött a szívembe, ott és akkor, látva Mekka felé leboruló hívőket.
Úgy éreztem, mindenki csodálhat Téged, hódolhat Neked úgy, ahogyan szíve bölcsességében jónak látja. Én is szabad ember vagyok, az én esztendeimnek napjai is hetven esztendőre elégségesek "vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradtság, a mely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk." (Zsoltárok könyve 90. 10.) Szabadságomban tehát olyannak képzellek el és olyannak tisztellek, amilyennek ott a sivatag ege alatt éreztelek. Nagyszerűnek, végtelennek és az én apró-cseprő dolgaimmal egyáltalán nem törődőnek. Miért is figyelnél engem? Nincs talán szabad akaratom a jó és a rossz kiválasztására? Nem tudom talán, milyen aprók a lehetőségeim és milyen nagyok a még rám váró feladatok nembeli képességemben, a társadalmi létezésben? Van szabad akaratom és ismerem feladataimat, lehetőségeimet. A sivatagban éreztem, milyen nagy műved az emberiség, amely évmilliók óta írja minden egyes ember életének egyedülvaló történetét. Eközben érezzük, szükségünk van Rád, mindegyikünknek a maga szíve bölcsessége szerint.
Tudom Uram, hogy az időben lineáris életemben sok ballépésem is volt. Mégis úgy érzem, nem találkozom majd egy bosszúálló, számonkérő, bűntető Istennel. Senkivel és semmivel sem találkozom majd. Az én egyedülvaló életem történetkéje elrepül a lelkemmel együtt a végtelenbe és fényévmilliókhoz hasonlóan, lélekévmilliókig suhan majd tovább, ki tudja meddig és elenyészik, vagy megérkezik valahová... Véget ér majd földi vándorlásom, de nem esem ki a világmindenség egységéből, Belőled sem Uram, aki magad vagy a világmindenség. Áldassék a neved, légy áldott önmagadban, minden követelmény, következmény nélkül azért, mert szívem bölcsessége megérett abban a sivatagi éjszakában. Megvidámítottál minket a kisfiammal nyomorúságunk napjaiban. Éreztük hatalmasságod Ámon, Aton-Ré jelenlétében, a partra vetődő medúzákban a megkövesedett, korallal fedett csigaházakban, a Nílusban és a papirusz sás leveleiben. Voltunk az élet keleti partjain, - ahol majd hetven millió egyiptomi nyüzsög és 24 másodpercenként születik egy gyermek, - és átmentünk a halál nyugati partjaira. Nagyon nagy volt ott a forróság, de el lehetett viselni. Ha majd "megemésztjük a mi esztendeinket," és itt is átmegyek a nyugati partra, akár hideg, akár meleg lesz, el tudom majd viselni. Kérlek Uram, maradjon meg a békesség bennem, amíg visszatérítesz a porba.
AJÁNLOM AZ OLDALT
