EMBERTEREMTÉS

ÁDÁM TÖRTÉNETE

Sohasem hitte volna, hogy szégyenkezni fog a szerelem miatt. És most itt van, megtörtént! Hatvanöt évesen itt ül és a szeme sarkából figyeli Manyókát, szinte issza minden mozdulatát, álmatlan éjszakáin fel tudja idézni Manyóka illatát, és - mi tagadás - két éve úgy onanizál, mint tizenhat éves korában. Mert akkor is szerelmes volt egy 35 éves asszonyba, aki észrevette rajongását, gyöngyöző kacagással játszott vele, megsimogatta az arcát, ha elment mellette, hozzáért a mellével, sőt, egyszer a vonaton,- a "Gerő pullmannak" nevezett marhavagon sötétségében -, miközben vidáman beszélgetett Zoli úrral a patikussal, Ő pedig a tömegben zsúfolódva az asszonyhoz szorult, és emiatt rövidnadrágját majd széttépte a nemi szerve, az asszony forró kezével benyúlt a nadrágjába és addig simogatta, húzogatta az ágaskodót, amíg el nem öntötte a forróság. Majdnem elájult a gyönyörűségtől. Azt hitte, ezután valóra válhatnak álmai, de nem! Ő félszegen megpróbált beszélni érzelmeiről, de az asszony úgy tett, mintha semmi sem történt volna és azonnal leintette. "No de Nácika! Hiszen maga még gyermek!" - és kacagva ellibbent.

Látta őt a strandon, amikor szokatlanul kis fürdőruhát viselt. Mások még olyan egyrészesben voltak, amely elöl, egy picike szoknyával takarta el a drága domborulatot. Ő kétrészes fürdőruhát viselt, olyan feszeset, hogy a két szépséges szeméremajak plasztikusan kirajzolódott és nem törődött azzal sem, ha néhány göndör szőrszálacska kikandikált a bugyiból. Élvezte, hogy a férfiak majd fölfalták a szemükkel.

Megértette, hogy az ¦ rajongása csak egy a sok rajongás közül. Így azután vadul onanizált, hosszasan álldogált a falusi vécé nyári melegében és behunyt szeme mögött elképzelte az asszonyt meztelenül és néha háromszor, négyszer is magáévá tette nagy szerelmében.

És most hatvanöt évesen álmatlanul fekszik luxuslakása magányában, behunyt szeme el¦tt Manyóka járkál, ül, beszél_Î dolgozik és ¦ elképzeli ¦t meztelenül, miközben vadul és hosszasan izgatja magát, amíg végre kielégül a teste anélkül, hogy a lelkében egy csepp örömet érezne.

Hát igen, azért mégis csak megöregedett, már tudja, amit tizenhat évesen még nem tudott, hogy a szerelem nem egyoldalú vágyakozás, f¦képpen nem egyoldalú kielégülés, hanem kölcsönösség. Manyókával pedig kölcsönösségr¦l szó sem lehet!

Manyóka imádja a férjét, gyermekük nincsen, így minden rajongását férjére pazarolja, aki szép ember, jól keres, szellemes  társalgó, egyszóval - bizonyára -mindenben jó partner. Ha szólna szerelmér¦l, úgy elt_nne az életéb¦l, mint a sóhajtás, hiszen nincs rászorulva, hogy itt dolgozzék, amilyen színvonalú programozó, bárhol kapva kapnának rajta, ha alkalmazhatnák. Soha semmi jelét nem mutatta, hogy ¦t, - mint férfit -, egyáltalán észrevette volna. Ugyan! Mit is vehetne észre?! Ăszül¦ és ritkuló haját? Lenyelt dinnyéhez hasonlító pocakját? Markáns, - ugyan! - ráncos arcát, hajlott hátát?

Náci tehát do_³lgozott és a szeme sarkából figyelte Manyókát. Éjszakánként pedig szégyenkezve "szeretkezett" vele, szidva azt a rohadt férfitermészetet, amely ezt teszi vele...Az orgazmust nem követte a boldog megnyugvás. Álmatlanul hánykolódott tovább és valami megoldáson törte a fejét...

Sokáig azt hitte, a hallgatás a megoldás. Így legalább láthatja Manyókát, érezheti testének illatát, hallhatja a hangját...Egyre jobban érezte azonban, ez nem vezethet sehova... Az ötlettelenség csak növelte szégyenérzetét, amikor egyszerre csak megvilágosodott el¦tte, mit is kell tennie!

"Teremtsünk embert a mi ábrázatunkra és a mi hasonlatosságunkra..."

Azonnal felpattant és késedelem nélkül munkához látott. Manyóka és közötte egyetlen viszony lehet, amelyben elismerést válthat ki, ez éppen a matematika, a programozás. Itt kell olyat alkotnia, amely kifejezi szerelmének nagyságát, maradandó nyomot hagy az asszony lelkében és talán ...Nem! Be kell érnie az eli_Esmeréssel és nem szabad az elutasítást megkockáztatnia. És azt sem szabad megkockáztatnia, hogy Manyóka - gyermektelensége miatt -, esetlen lelkében megsérüljön.

A munka hosszú ideig tartott. Megváltozott t¦le. A változást

Manyóka is észrevette.

- Mi történt magával Náci bácsi?! Mostanában olyan, mintha

második kamaszkorát élné!

- Ez a második gyermekkort megel¦z¦ állapot  - válaszolt elégedetten és várta a nagy alkalmat.... Végre elkészült.

Reggel ünnepl¦be öltözött, - neki még volt olyan régi öltönye, amelynek volt gomblyuk a hajtókáján -, virágot is dugott hát bele. _M

Manyókát nagyon jó kedvében találta. Annyira, hogy ami eddig soha meg nem történt, Manyóka észrevette az ünnepélyességet.

- Jaj de jó Náci bácsi, hogy így kicsípte magát! Bizonyára lesz valami, amit együtt is megünnepelhetünk! - tette hozzá hamiskás kacsintás kíséretében.

Ignác boldog volt. Mintha máris"igent" mondott volna Manyóka. Mély lélegzetet vett és átadta Manyókának a három CD lemezt tartalmazó csomagocskát. Minden lemezborítót egy-egy szál piros rózsa díszített.

- Manyóka! A mai napon felmondtam az intézeti állásomat. Csak azért jöttem be, hogy elbúcsúzzam Önt¦l. Legúja_Ďbb munkámat tartalmazzák ezek a lemezek. Úgy gondoltam búcsúajándékként ezt adom Önnek, hiszen bevallom az egészet magának csináltam.

 - Jaj de kedves Náci bácsi! Igazán nagyon sajnálom, hogy elmegy...De, ez most éppen jókor jött,... ez az ajándék! - tette hozzá magyarázólag. Én is mondok magának valamit, mert nem bírom ki, hogy ne beszéljek róla. Mi ugyan nem beszélgettünk eddig személyes dolgokról, de talán észrevette, hogy az életemb¦l nagyon hiányzott a gyermek. Képzelje Náci bácsi! Végre terhes vagyok!!! Ugye maga is velem örül?!

Ignác úgy állt az ünnepl¦jében, hajtókájában a virággal, mintha

bunkóval vágták volna fejbe...

- Kérem adja vissza a cédéket... - nyögte ki halkan. - Nem méltó

ajándék ez, az ilyen nagy alkalomhoz...

- Dehogy adom, dehogy adom! A boldogság azért nem vette el az eszemet! Attól, hogy végre anya leszek, mit sem változik rajongásom a matematika és a programozás iránt. Biztosíthatom, nagy élmény lesz ma este ez a három CD. Egyedül leszek éppen, a férjem ügyel a k_Ôórházban... Nagyon boldog vagyok! Nem is tudom! Van magának gyereke Náci bácsi?

De mint akit a válasz nem is érdekel, már arrébb is táncolt  kezében a három CD-vel.

- Nincs, de azt hiszem nem is lesz - motyogta Ignác - és

kitámolygott a szobából.

Manyóka észre sem vette távozását. Alig félórája tudta a nagy hírt, érthet¦, ha a számítógépe billenty_it is zongorának nézte...

Ignác nem is tudta hogyan ért haza.

Azonmód, ahogy volt, ünnepl¦ben, hajtókájában virággal, végigfeküdt a díványon és csak bámulta a mennyezetet. Hajnal felé még hallotta, hogy többször, hosszasan csengetve akar vele beszélni valaki telefonon. De már nem volt ereje megmozdulni.

Másnap délután Manyóka feltörette Ignác lakásának ajtaját. Végigsírta, amíg a hullaszállítók elvitték Ignácot...

ÉVA ÉS A CD TÖRTÉNETE

Manyóka egész nap vidáman dolgozott. A CD-r¦l meg is feledkezett. Amikor indult haza, akkor vette észre az asztalon. Táskájába tette és újra elfelejtette. Este hosszasan beszélt telefonon a férjével, amíg el nem _Ňszólította férjét az egyik súlyos beteg cseng¦je.

- Aludj jól drágám! - búcsúzott a férje.

- Képzeld! -  Nem is mondtam! - Náci bácsi otthagyta az intézetet. Megajándékozott a legutolsó munkáit tartalmazó CD-vel. Most úgy sem tudnék aludni, belenézek, mit fundált ki a kisöreg...

Betette az els¦ CD-t, amelyre nagy bet_kkel volt felírva: "Kérem, csak egyedül nézze!!!"

" Szeretem Manyóka! - szólalt meg Náci bácsi a lemezr¦l. Amit most látni fog azt csak egyszer lehet látni, mert megtekintés után azonnal letörl¦dik a lemezr¦l. Másolni sem lehet. Ha látni akarja nyomja meg az ENTER-t."

- Hát ez mi?! Miféle vallomás ez?! Mit találhatott ki a kisöreg, amihez ez az indító bejelentés kell?! Nyomjunk egy  ENTER-t!

A képerny¦n megjelent az irodájuk. Látta magát az asztalnál , el¦tte a számítógép, mellette a másik asztalnál Náci bácsi dolgozott. A képi grafika szinte a film tökéletességével vetekedett.

Az öreg egyszerre csak felállt és mögé lépett. Megsimogatta a haját és masszírozni kezdte a vállát, a nya_Őkszirtjét. Meglep¦dött, de láthatóan jólesett a masszírozás, mert el¦ször kiegyenesedett ültében, majd pedig hátrad¦lt, behunyta a szemét. Náci keze el¦re csúszott a kulcscsontjához, majd egyre lejjebb, míg végül benyúlt a blúzába és megfogta a mellét.

Hogy a fenében nem tiltakozom! - gondolta, de valami furcsa izgalommal tovább nézte a CD-t. Most vette észre, hogy eközben Náci bácsi furcsa metamorfózison ment keresztül. Szinte semmit sem változott, ¦ volt, de mintha egyre fiatalabbá vált volna! Lassan kihúzta a kezét, felnyalábolta ¦t és elindult vele. Csak úgy neki a falnak! Akadálytalanul mentek át a falon, falakon, szobákon és embereken mentek át, az utcán a robogó autókon és a villamosokon is csak úgy átsétáltak. Náci egyre fiatalabb lett, háta kiegyenesedett, pocakja elt_nt, haja dús és barna bozonttá változott. Megérkeztek egy szépen berendezett szobába.

Manyóka sohasem nem volt Náci lakásában, de érezni lehetett,

hogy most "haza érkeztek."Náci lágy_Ôan letette ¦t egy széles francia ágyra, amelyet vastagon borított a vörös rózsaszirom.

- Van stílusa az öregnek - jegyezte meg Manyóka és egyre

kíváncsibban várta a folytatást.

- Be szép vagyok ! - sóhajtott fel akaratlanul, amikor meglátta meztelen alabástrom testét a vörös rózsaszirmok között. Náci fehér selyem köpenyben mellette ült és simogatta. Lágy ujjaival megsimogatta az ajka szélét, a nyakát, a mellét, csókolgatni kezdte a hasát. Eközben elt_nt a szoba és égszínkék égben, lassan úszó felh¦k között szerelmeskedtek, majd az ég színe lassan sötétkékre változott, csillagok ragyogtak és ¦ alig hallhatóan suttogta:

- Nyisd szét... Náci az ölébe fúrta az arcát. Nézd...Játsszál vele... - hallotta saját suttogását. - Csókolgasd... -lehelte alig hallhatóan.

Észre sem vette, valamikor orgona muzsika csendült fel, Liszt Ferenc  B.A.C.H-ja. Ăk lassan úsztak, forogtak, hol az égszínkék égben, hol a mélykék égbolt csillagözönében és látta magát amint a simogatástól, a csókolgatástól egymás után, _Ďszinte folyamatosan újabb és újabb orgazmust él át. Nem számolta, de biztosan érezte, legalább hatodszor hullámzik át testén és lelkén a semmihez sem hasonlítható öröm érzése. Csak a boldogságot érezte, nem szégyenkezett, teljesen átadta magát a szerelemnek.

- A hetedik te magad légy ... - mondta most rekedtes hangon - és érezte, ahogyan Náci teste behatol a testébe.

- Bé.A.Cé.Há...Bé.A.Cé.Há...

Náci testének mozgása követte az orgonamuzsika ritmusát, hol lassabban, hol gyorsabban mozgott a testében, eközben olyan viharos orgazmust korbácsolva fel, amihez hasonlót Manyóka soha nem érzett még...

 - Uram Isten! Mi volt ez!!! - sóhajtotta a számítógépe el¦tt Manyóka.  Most jutott el a tudatáig, hogy nemcsak látta, hanem érezte is ezt a csodát...

A képerny¦n - ki tudja mióta -, nem történt semmi, csak a csillagok szikráztak a sötétkék égen.

Megmozdult kezében az egér, erre, - szinte hidegen -, párbeszéd ablak jelent meg a képerny¦n.

-"Ha most kilép, soha többet nem láthatja meg, ami ezután _“következik. Ha ki akar lépni, nyomja meg az ESC. billenty_t. Ha folytatni kívánja, nyomja meg az ENTER-t."

Manyóka érezte, folytatnia kell! ENTER!!!

Ismét felharsant Liszt muzsikája, dübörgött a Bé.A.Cé.Há..., de most elmosódva látta szeretkez¦ önmagukat. A kép egyre inkább olyan lett, mintha ismeretterjeszt¦ m_sort látna a fogamzásról. Az elhalkuló zene közben hallotta saját hangját:

 Csinálj nekem gyereket...

Manyóka hirtelen kijózanodott. Keze elindult, hogy kikapcsolja a készüléket, hiszen éppen ma tudta meg, gyermeke lesz...De mégsem tette. Gregorián dallamok templomi áhítatában különös angyali üdvözletet hallott...

A képerny¦n azt látta, saját testében belülr¦l, ahogy a felfokozott izgalomtól méhének nyákcsapja szinte belefúródik az ondót kilövell¦ hímvessz¦be, majd milliónyi spermium felnagyított zuhataga igyekszik petesejtje felé. Az angyali üdvözlet pedig meleg, meggy¦z¦ férfihangon így szólt:

"Üdvözlégy Mária! Malaszttal teljes, az Úr van teveled, mint __minden asszonnyal a fogantatás pillanatában. Áldott légy az asszonyok között és legyen áldott a te méhednek kett¦nk gyümölcse KÁIN , akib¦l soha nem lesz él¦ ember.

- Mi módon lészen ez, holott én a férjemen kívül férfiút nem ismerek? - kérdezte Manyóka most már az irodában ülve.

- Látod, az a n¦i petesejt - az Úr kegyelméb¦l legyen ez a tiéd - ebben a pillanatban megfogant. Asszonyom! Mária! T¦led függ, hogy ennek a fogantatásnak a szoftveréb¦l születik-e ember a számítógépedben." Most a petesejt helyett Náci bácsi öreg arca jelent meg a képerny¦n.

-"Manyóka! Elkészítettem ennek a különös szerelemben fogant embernek az életprogramját. Ha installálja az "Üdvözlet" után ezt a szoftvert a számítógépére, nem egy gépies emberprogramot fog végig csinálni. Napról napra figyelemmel kísérheti közös gyermekünk fejl¦dését, látni fogja, amint az anyaméhben a megtermékenyült petesejtb¦l napról napra fejl¦dve születésig jut el a gyermek. A gépben meg fog születni és megtanul beszélni... _¸

Nem részletezem. Én elképzeltem az életét, mondhatom , boldognak képzeltem el, hiszen a maga "gyermeke" lesz. A programot azonban úgy készítettem, hogy a gyermek képes legyen "tanulni" mindabból, ami a számítógépébe belekerül és az Ön választásaitól is függ KÁIN élete. Sem én, sem Ön nem tudhatja viszont, hogy mit tanul majd meg az életterét jelent¦ számítógépre telepített lexikonból, vagy az internet szexuális m_sorából. Nem tudhatjuk, nem készít-e valaki olyan vírust, amit¦l "megbetegszik " a mi KÁINUNK, lesz-e id¦ben ellenszere a vírusnak...

Az a biztos, hogy naponta, az életkornak megfelel¦ igényességgel foglalkoznia kell "gyermekünkkel". A  foglalkozás fels¦ határa nincs beprogramozva, csak az alsó. Mindkét végletnek következményei lehetnek. Ki kell választania majd azokat az ételeket az édes anyatejt¦l a sárgarépa pürén át a gumicukorkáig, amire a gyermeknek szüksége van valóságosan vagy csak a gyermek érzése szerint. Mint igazi anyának azt is tudnia kell, mit k_Öell megtagadnia és mit kell megengednie a "gyermeknek". A program ugyan helyigényes, de a maga kit_n¦ notebookja is elégséges egy darabig, ha például elutazik otthonról hosszabb id¦re...A programban nem lehet el¦reszaladni. Mindig csak az aktuális nap nyitható meg. Visszalapozni sem lehet. Az igazi gyermekek múltjára is csak emlékezhetünk...

A program csak egyszer élhet¦ végig. Az igazi gyermekekkel sem lehet mindent újra, elölr¦l kezdeni...KÁIN önmagában kísérlet, VELE nem lehet kísérletezni!

Installálás után mindaz, ami eddig látható, hallható volt, soha többé el¦ nem hívható. Minden kérdésre Önnek kell majd szíve szerint válaszolnia, a gép nem árulja el a gyermek fogantatásának különös történetét.

Asszonyom, Manyóka! KÁINUNK jó anyja! Imádkozzál érettünk, most és mindörökkön örökké. ÁMEN."

A képerny¦ elsötétedett. Percekig semmi sem történt. Érzések, indulatok, gondolatok kavarogtak Manyóka lelkében, agyában. Fellapozta Lukács evangéliumát. Arr_Îa az alapkérdésre kereste a választ, megcsalja-e ezzel a kibernetikus történettel a férjét? Tekintheti-e a látottak és átéltek után ezt pusztán számítógépes kísérletnek?

-Mondanak-e engem is ez id¦t¦l fogva boldognak az asszonyok között? - tette fel magának a szentírásbeli kérdést.

Vállalhat-e még egy gyermeket? Gyermek-e ez egyáltalán, vagy csak egy érdekesnek ígérkez¦ számítógépes játék? Mi lesz, ha megszereti a számítógép gyermeket? Meg lehet-e egyáltalán szeretni valakit, aki csak virtuálisan létezik, valóságosan nem? De hiszen korunkban nincs valóságosabb létezés, mint amit a számítógépek produkálnak! Nélkülük nincsenek képek a Marsról , nincsenek kamerával operáló orvosok, már a háborúkat is számítógépek vívják, az emberek többsége csak az áldozat szerepét töltheti be! Nincs Super Márió, hovatovább nélkülük nincsen már senki és semmi... De miért nevezte el KÁINNAK? Talán valami rövidítése a program kezd¦bet_inek? Csak nem tör a gyermekem életére?! Ugyan! Hiszen nem is tudott a szof_»tver készítésekor az én megfogant bébimr¦l!

Már hajnal felé járt, amikor döntött. Felvette a telefont. Náci számát tárcsázta. Gondolta, csak annyit mond majd: "Éppen installálok." vagy "Anyának érzem ó Ádám magam"...,- ha már KÁIN a gyermek neve...

A telefon hosszasan csengett, de Náci nem vette fel.

Hozzálátott az installáláshoz. Csak a kíváncsiság kedvéért megpróbálta a lemezt újra lejátszani. A lemez azonban néma volt, csak arra adott utasítást, hogyan kell az installálást  elvégezni.

Az installálás befejeztével rákattintott az els¦ napra. Csodálkozva nézte, amint a megtermékenyült n¦i ivarsejt osztódni kezd. Hasára szorította a kezét. Ott benn talán már Juliska bab nagyságú a magzat. A számítógép legördül¦  programjából a "Bezárás"-ra kattintott. A gép nem kérdezte meg, akarja e menteni vagy sem...

Újra telefonált. Amíg a csengetést hallgatta, arra gondolt, csak annyit mond majd: "Már szedercsíra a kis KÁIN..." de a telefont most sem vette fel senki_ć.

KÁIN ÉS ÁBEL TÖRTÉNETE

Amikor Ignác temetésér¦l jöttek hazafelé, beavatta a férjét is. Sokat tépel¦dött az elmúlt napokban, mit és hogyan mondjon el a férjének? Végül is úgy döntött, amit nem tud a férje ebb¦l a történetb¦l, az nincs is. Szavakkal elmondani úgysem tudná, ha mesélné, abból csak valami pornográfia keveredne ki, hiszen az egésznek át kellene sz_r¦dnie férje valószín_leg feltámadó féltékenységén. Igazi önvizsgálat napjai voltak ezek a napok.

Biztosan tudta és érezte, hogy a történtek ellenére sem lett szerelmes a megfiatalodott Náciba és azt is biztosan érezte, a férjét is éppen olyan odaadással szereti, mint korábban.

Szeretkezéseik közben nem hasonlította össze a két élményt és  az egész úgy élt benne, mintha furcsa álmot látott volna. Végül is az álmait sem meséli el az ember mindig tövér¦l hegyire...

De KÁIN valóság volt, abba be kellett avatnia a férjét is.

- Képzeld, milyen megérzése volt a kisöregnek! - mondta mintegy _¤mellékesen, a kocsiban megs_r_södött csendet megtörve - Az ajándéka egy mesteri program, egy olyan játék, amelyben az én aktivitásomtól, ötleteimt¦l függ¦en is növekszik, nevel¦dik egy "szoftver gyerek". Azt hiszem nagy élmény lesz a saját terhességem csodája mellett bele-bele nézni, mire képes egy zseniális programozó..

- Ahogyan téged ismerlek, elég sokat ülsz majd a számítógép el¦tt Kíváncsian várom, kit teszel majd el¦bb tisztába, a mi gyermekünket, vagy a "szoftver bébit"..

Nevettek, halkan, mint akik zavarban vannak a nevetés miatt, mert lám, az élet máris tovább lépett a halál után. Akkor többet nem is beszéltek a "szoftver bébir¦l." A kés¦bbiekben is - ha szó esett róla, csak úgy említették a "szoftver gyerek".

Pedig Manyóka viszonya a számítógépben fejl¦d¦ gyermekhez egyre bonyolultabb lett. Egyenl¦re semmit sem érzett a saját terhességéb¦l. Nem kísérték rosszullétek, nem hízott, nem történt semmi, csak tudta, hogy terhes. Tudta, hogy KÁIN és a saját gyermeke köz__ött talán két-három hét életkori különbség lehet, mégis úgy érezte, saját gyermekér¦l tud meg többet, ha napjában többször is ellen¦rzi hol is tart éppen a fejl¦désben KÁIN. Kialakult az a furcsa érzés benne, hogy KÁINT nem " szoftver bébinek " érezte, hanem a méhében hordozott gyermek látható üzenetének.

Nem is lep¦dött meg, amikor az egyik ultrahangos vizsgálatnál közölték vele, hogy fia lesz. Ett¦l kezdve Ábelnek nevezte a méhében hordozott apróságot.

Férjének tetszett az ötlet, hiszen apai nagyapját a Gyergyói-havasok _Walján szintén úgy hívták valamikor. Arról semmit sem tudott, hogy a "szoftver bébit" KÁINNAK hívják...Kés¦bb azt hitte Ábel után kapta a nevét a  "szoftver bébi".

KÁIN és Ábel tehát ett¦l kezdve  együtt "nevel¦dött", mert Ábel egyre valóságosabban létezett. Most már azért rohant Manyóka a számítógéphez, hogy megtudja, mit csinál Ábel a méhében? Amikor például leveg¦t is alig kapott, egy-egy rúgásnak érzett magzati mozdulattól... Állandóan KÁIN "helpjét" faggatta, például ilyen kérdésekkel: lehetséges-e, hogy a magzat csuklik az anyaméhben? Milyen zenét szeret a magzat? Figyelte a saját hasát és a képerny¦n látható KÁINT, mit éreznek a magzatok, ha például Mozartot hallgatnak vagy, ha a k¦kemény rock dübörög az ¦ fülén át a méhében is? Ha úgy vélte, hogy KÁIN valamit szívesen fogad, akkor arra gondolt, az nem lehet rossz Ábelnek sem. Ha Ábel hev__esebben mozdult, már nézte is, mit csinál KÁIN?

A két gyermek olyan mértékben összemosódott, hogy maga csodálkozott a legjobban, amikor a szülési fájdalmak jelentkezésének még semmi nyoma sem volt a számítógépben, neki pedig a kórházba kellett mennie. Vitte magával a notebookját is és amikor a szülés el¦tti beöntést megkapta és leborotválták a sz¦rzetét, zavarát maga el¦tt is leplezve arra gondolt, ehhez vajon mit szól KÁIN és Ábel, de hamarosan már a szüléssel volt elfoglalva. Azért beírta a számít gépébe egy KÁIN .DOC.-ba: "Kérlek kisfiam, ne haragudj, amiért nem foglalkozom veled, de most fogom megszülni Ábelt. Ugye kibírod addig nélkülem?".A számítógépek világában minden csoda elképzelhet¦ - gondolta - Még az is talán, hogy KÁIN megérti az üzenetemet.

Nem értette meg...

Amikor Ábel három napos volt - és ez alatt az id¦ alatt be sem kapcsolta a számítógépet -, az éjjeli szekrényre tett notebook furcsa, veszélyt jelz¦ hangokat hallatott. Manyóka felnyitotta a tetejét és rém_‹ülten látta, hogy a gépben megindult a szülés, noha még nem lett volna itt az ideje. A képerny¦ alján mindenféle adatok jelentek meg KÁIN állapotáról, miközben orsó formájúra torzult fejjel nyomakodott át a sz_k szül¦csatornán. A n¦vérek odacs¦dültek, hívták az orvost is, mert ilyet még senki sem látott.

Az anyák szenvedését, er¦feszítéseit mindannyian ismerték már, de itt most nem az anya szenvedett, hanem a kis KÁIN! Most nem egy anya szült, hanem egy gyermek született!  Manyóka  zokogva faggatta az orvost, a képerny¦ alján futó adatok jók-e? Milyen állapotban van a kis orsófej_? Nem lesz-e valami baja? Az volt az érdekes, hogy az orvos is és a n¦vérek is teljesen valóságosnak fogták fel a gyermek születését és amikor közben párbeszéd ablakok jelentek meg, tüneményes gyorsasággal adták meg a választ, mire kell "okét" nyomni és körbe gratulálták egymást, amikor végre felharsant KÁIN sírása.

Manyóka ezután már gyakorlott volt. Anyai feladatait hibátlanul látta el KÁINNAL _żis. Amikor azonban Ábelt behozták szopni, a jó étvágyú gyermek kiköpte az édesanyja mellét. Nem akart szopni, csak sírt keservesen.

- Talán az izgalomtól nem jóíz_ a tejem? - kérdezte az orvostól.

- Az bizony lehetséges, ki tudja mi történt a maga lelkében  és testében az el¦z¦ órákban? De most ne tör¦djék ezzel, mert akkor állandósulhat az izgalom. A gyerek egy kicsit többet sírdogál majd a következ¦ szopásig, de ha Ön nyugodtan alszik, akkor nem lesz semmi baj. Manyóka azzal a boldog tudattal aludt el, hogy mindkét fia szerencsésen megszületett...

ÉVA ÉS ÁDÁM TÖRTÉNETE.

A szoftver készítésekor Náci két alapvet¦ tényez¦vel nem számolt. Arra gondolt, hogy Manyókának nem lesz gyermeke, tehát anyai vágyait, érzéseit KÁIN elvállalásában éli majd ki. Nem így történt. Arra pedig végleg nem gondolhatott el¦re, hogy ¦ belehal a nem várt eseményr¦l kapott értesülésbe.

Ă, egyáltalán nem tolakodóan, de jelen szeretett volna lenni a KÁIN programban, h_¸iszen arra számított, hogy valamilyen módon "learathatja" Manyókánál a szoftver sikerét. Éppen ezért beprogramozta saját apai szerepének minimális jelenlétét is, abban bízva, ez majd arra ösztökéli Manyókát, hogy ne csak mint programozót, hanem mint apát is megkérdezze KÁINRÓL. Manyókát is érték meglepetések a vállalt program, a vállalt "gyermek" miatt. Szinte az els¦ pillanattól élt benne az a furcsa kett¦sség, hogy a KÁIN szoftvert egyrészr¦l mint tudományos kísérletet, mint játékot fogja fel, másrészr¦l pedig valóságos, bár virtuális gyermekként kezelje KÁINT.

Ennek a valóságos létezésnek az els¦ jele volt, amikor férjével beszélnie kellett KÁINRÓL. A kés¦bbiekben azonban érezte, hogy férjét KÁIN nem érdekli, - annál inkább érdekelte Ábel! - és tudta, hogy soha sem következhet be olyan beszélgetés, amelyben férjével apaként beszélgethetne KÁINRÓL.

Különösen KÁIN csodálatos születésér¦l szeretett volna beszélgetni valakivel. Ábel születésénél ott volt a férje és e_Ŕz kimondhatatlanul jólesett neki. Amikor elmesélte KÁIN születését a férjének és megjegyezte, kár, hogy nem volt jelen a születésnél, férje nevetve megjegyezte:

- Náci bácsi bizonyára végigizgulta egy mennyei képerny¦ el¦tt gyermeketek születését.

- Kimondta! - Ă mondta ki, hogy KÁIN Náci bácsival közös gyermekünk! -  és ett¦l kezdve egyre gyakrabban gondolt Náci bácsira apaként. Amikor pedig a program szerint is valamiért el¦térbe került az apa, néhány kísérlet után lemondott férje apai szerepeltetésér¦l és egyre inkább Náci bácsihoz fordult tanácsért.

De Náci bácsi nem volt sehol...

És Náci bácsi egyre jobban hiányzott...

Szinte észre sem vette kett¦s életének kialakulását. A két gyermek okán két férfi szül¦társa, ha úgy tetszik felesége lett. Talán a gyerekekkel foglalkozás tette, talán egyébként is bekövetkezett volna, lecsendesedett rajongása a férje iránt. Egyszer_en ideje nem volt annyi féle módon kifejezni odaadását a férje iránt, mint korábban. Ez_μt bizonyára férje is megérezte, mert lanyhább lett a szerelmes érdekl¦dése is. Mindketten tudomásul vették, hogy a szerelem szép szeretetté  szelídült és Manyókának a két gyerek, férjének Ábel okozott annyi örömet, amennyi kárpótolta az elveszettnek érzett heves szerelmet.

Amikor szerelmeskedésük közben el¦ször fordult el¦, hogy Náci bácsira gondolt a férje helyett, Manyóka igazán megrémült. Férje azonban boldogan bújt hozzá és dicsérte.. Olyan voltál most, mint régen... És tovább cirógatta Manyókát, akit férje kedveskedése megnyugtatott. Miért ne gondolna arra az égbolton, csillagözönben átélt szeretkezésre, ha az a férjének is jó, akit valóban szeretett továbbra is?! A cirógatásból ú_Ájabb szeretkezés lett és most már Manyóka boldogan engedte át magát közben az emlékek felidézésének.

 " Nyisd szét... Nézd...Játsszál vele...Csókolgasd..."

Magának bevallotta, nagyon jó érzés a két szeretett férfi feleségének, szerelmes társának lenni, különösen, ha mindez egyedül az ¦ titka lehet és ha álmában ki nem beszéli, soha le nem leplez¦dik.

ÉVA ÉS KÁIN TÖRTÉNETE

A két gyermek együtt nevel¦dött. Ha Ábelt szoptatta, KÁINNAK is beprogramozta a szopást. Kedvtelve nézte, ahogyan a képerny¦n egy szépséges mellet szopott a gyermek. Néha a tükörben megvizsgálta, van-e olyan szép az Ă melle, mint program szerinti? Megcsodálta a szoftver készít¦jének mindenre kiterjed¦ figyelmét, hiszen majdnem egy id¦ben esett át a két gyermek a szokásos gyermekbetegségeken, természetesen "beadta" KÁINNAK is az id¦szer_ véd¦oltásokat.

Már a terhesség alatt megszokta a két gyermek valóságos létének tényét. Ábelt úgy szerethette, ahogyan egy anya szeretheti gyermekét. Hamarosan döbbenten vette tudom_ˆásul, hogy féltékeny számítógépbeli önmagára, hiszen KÁIN "annak" a Manyókának a mellét szopta és nem az övét. A program csodálatos volt,  mert mindent megadhatott KÁINNAK, amit csak kívánhatott a gyermek. Mégis állandósult az az érzése, hogy KÁIN valójában egy inkubátorban ül és ¦ nem érhet hozzá. Mindig közöttük volt egy üvegfal, amin át nézte, milyen boldog KÁIN "azzal" a Manyókával, hogyan gyúrja kis mancsaival "annak" a mellét, hogyan játszik ismerkedve "annak" az arcával, hogyan alszik el "annak" a karjában. Olyan fájdalmas vágyakozás halmozódott fel benne KÁIN valóságos megöleléséért, hogy sokszor könnyein át alig látta mit is csinál KÁIN a számítógépben. Nem tudta megszokni a gondolatot, hogy KÁIN számára ¦ is csak amolyan virtuális létez¦.__

KÁIN ötödik születésnapján meglep¦ esemény történt.

Kettesben, - vagy ami már hosszú id¦ óta így tudatosodott benne -,  hármasban ünnepeltek, KÁIN és a számítógépbeli "képviseleti Manyóka", meg ¦, a számítógépen kívül. És akkor KÁIN egyszerre csak elfordult a "képviseleti Manyókától" és két kis tenyerét nekinyomva a képerny¦nek, orrocskája is szinte szétlapult az üvegen, szemét úgy húzta össze, mintha valamit nagyon szeretne meglátni az üveg mögött és megszólalt:

 "Téged szeretlek, aki ott vagy a számítógép el¦tt és nagyon szeretn_“élek megölelni. Tudom, nem mehetek ki és  tudom te sem jöhetsz be hozzám. De hidd el, amikor ¦t ölelem, Téged szeretlek..."

- Drága, drága Náci bácsi! - sóhajtotta Manyóka. Bizonyára el¦re látta, milyen kín lesz az elválasztó üvegfal számunkra és KÁIN életprogramjába beiktatta ezt a vallomást is. A vallomástól nem sz_nt meg a kínzó hiányérzet, de valamit enyhült a "féltékenység", hiszen KÁIN "tud róla", ¦t szereti és azt is tudja, hogy a gépben lév¦ Manyóka csak az ¦ "képviseleti anyja".

Alig néhány nap múlva azonban ismét meglep¦dött.

A születésnapi köszöntés után talán még nagyobb szeretettel vette körül Ábelt, részben mert természetesen nagyon szerette, részben mert úgy érezte ezzel a többlet szeretettel törleszt valamit a KÁINRA fordított id¦b¦l, harmadrészt felmerült benne kett¦s feleségi állapota is. Ahogyan férjében szerette Náci bácsit is, azt gondolta, Ábelben is szeretheti KÁINT. A születésnapi vallomás után néhány nappal, KÁIN ismét az üvegfalhoz nyomt_òa az orrát. Összehúzott szemmel nézett pár másodpercig a képerny¦ mögé, majd legörbül¦ szájacskával megszólalt. "Azt szeretném, ha úgy szeretnél, mint ahogyan Ábelt szereted. Neki nagyon jó lehet, mert ott van kinn, mert Veled lehet..."

- Ez nem lehet Náci bácsi programja! Ez az lehet, amit Náci el¦re jelzett, amikor azt üzente az emlékezetes "angyali üdvözletben": "a gyermek képes lesz tanulni mindabból, ami a számítógépbe belekerül és az Ön választásaitól is függ KÁIN élete". KÁIN megérzett valamit abból a különbségb¦l, ami közte és Ábel között van.

Manyóka ett¦l fogva tudatosan törekedett arra, hogy az érzelmeir¦l is szerezzen tudomást KÁIN. Úgy látta, a "szoftver gyermek" érzelmi világa helyreállt, mert ezután évekig nem esett szó kettejük viszonyáról. Sajnos önmagán nem tudott segíteni Manyóka. Ahogyan szeme el¦tt lett egyre értelmesebb, egyre szeretetre méltóbb KÁIN, úgy  hiányzott egyre jobban a személyes testi kapcsolat, úgy kesere_Ědett el egyre inkább az üvegfal áthághatatlan sága miatt.

"MIT CSELEKEDTÉL? A TE ATYÁDFIÁNAK VÉRE KIÁLT

HOZZÁM A FÖLDRĂL."

A két gyermek nem fejl¦dött egyformán. KÁIN hamarosan amolyan "kisöreg" lett. Arca felt_n¦en emlékeztetett Nácira és a saját gyermekkorából megmaradt képeire. Olyan volt, mint a valóságos gyermekek, mindig arra hasonlított, akivel éppen volt. De Nácival senki sem hasonlította össze, mert vele nem látták együtt. Amikor Manyóka már két férfi felesége volt tudatosan, az ¦ szemében már kifejezetten apja fia volt KÁIN. Gyorsan - Ábelnél gyorsabban - megtanult beszélni és egy alkalommal véletlenül kiderült, hogy minden megtanult magyar kifejezés angol változatát is tudja .A szoftverben eredetileg olyan játékok programja is helyet kapott, amelyeket Manyóka játszhatott volna KÁINNAL. Ezeket a játékokat Manyóka hamarosan Ábelnek is megtanította és örömmel tapasztalta, hogy Ábel temérdek dologra rájött, amit a korabeli gyermekek az óvodában még csak nem is sejtettek. Teljes mag__abiztossággal mozgott a számítógépben. Az els¦ id¦ben ritkábban, a kés¦bbiekben gyakrabban  el¦fordult, hogy a párosan játszható logikai vagy gyorsasági játékokban Ábel gy¦zött KÁIN felett. Ilyenkor KÁIN a számítógépes játékok szokásos angol nyelv_ elismer¦ mondataival gratulált Ábelnek. A számítógépek szokásával ellentétben azonban, Ábel számára azonnal magyarra is fordította ezeket. Manyóka, - férjével együtt  -, sokat nevetett azokon az aranyos csacskaságokon, amelyek abból születtek, hogy Ábel a legkülönböz¦bb helyzetekben - szellemesen és találóan alkalmazta ezeket az angol és magyar mondatokat. A rokonság és az ismer¦sök körében Ábel kis zseninek számított . Gyakran megjegyezték, hiába, a mai gyerekeknek már a vérében van a számítógép!

Az évek múlásával azonban furcsa változás következett be Ábel és KÁIN viszonyában. Ábel egyre ritkábban akart KÁINNAL játszani. Természetesen neki is szenvedélye lett a számítógép, de sokkal jobban szerette, ha ¦ az úr és nem KÁIN a verseny_*társa, hanem a számítógép. A többi számítógépet egyszer_ eszköznek tekintette, de KÁIN már nemcsak Manyókának, hanem Ábelnek is valóságosan létez¦ gyermek volt.

Amíg Manyóka egyre kínzóbban érezte a közöttük lév¦ áthághatatlan korlát jelenlétét, addig Ábel egészen másformán érezte ezt a szükségképpeni távolságot.

- Ha igazi lennél, úgy vágnálak a földhöz, hogy csak úgy nyekkennél! - kiáltotta egyszer, amikor KÁIN a már megszokott és meg is unt dicsérettel honorálta Ábel sikerét az egyik játékban.

 KÁINBAN tökéletesen m_ködött minden robot m_ködésének alapkövetelménye: robot az embernek nem akarhat rosszat. Ă tehát szelíd, okos, segít¦kész "szoftver gyerek" maradt.

- Kérlek vigyázz - mondta Ábel kifakadása után, - engem nem vághatsz földhöz, csak a számítógépet. Ha az összetörik, csak át kell tenn_©i a szoftvert egy másik gépbe - mint ez már többször meg is történt - és én létezem tovább.

Ábel gyakran gondolta, egyszer_en kidobja a szemétbe a CD lemezeket, de úgy érezte ez kevés a gy_löletének, mert meggy_lölte a jóságos KÁINT...

- Azt akarom, hogy szenvedj, - ha egyáltalán képes vagy érzésekre - mondta egyszer KÁINNAK.

- Azt hiszem képes vagyok érezni. Anyát is, apát is szeretem és téged is szeretlek. - válaszolta KÁIN. Nagyon bánt például, hogy apánk nem foglalkozik velem, miközben veled sokat tör¦dik. Nem tudod, mi lehet ennek az oka? ( Arról tapintatosan nem beszélt, mennyire hiányzik neki Manyóka.)

Külön-külön, de mindketten feltették ezt a kérdést Manyókának._5

Ábelnek röviden elmondta, ajándékba kapta, tulajdonképpen csak egy nagyon érdekes és tökéletes játék KÁIN, akinek az alkotója az ajándékozás után hamarosan meghalt. Azt nem mondta el, hogy a halála valószín_leg összefügg éppen Ábel létezésével.

KÁIN érdekl¦dése a logikus barkochba tökéletes mintapéldánya

volt. Villámgyorsan mindenre rájött.

- Nyugodj meg Manyóka - mondta a logikai sor végén, - tudom, hogy a programom szerint származásom soha ki nem tudódhat. T¦lem senki semmit nem tudhat meg...

KÁIN programjából azonban - mint már említettük -,  hiányzott Ábel létezésének programja. Manyóka ugyan próbálta úgy alakítani KÁIN nevelését, - különösen az öt éves kori beszélgetés után -, hogy a szoftver, - Ábel léte miatt is módosuljon a kell¦ mértékben, váljanak testvérré - bármilyen furcsán hat is ez egy valóság_ros gyermek és egy "szoftver gyermek" vonatkozásában. De az egyikük programjában sem szerepelt, hogy Ábel esetleg éppen akkor hallgatódzik, amikor Manyóka és KÁIN a genezis problémáiról társalog...

- Meg fogom ölni ! - határozta el a tíz éves Ábel. Tette végrehajtásához nem kellett semmi más, csak hogy egyedül maradjanak.

 - Meg foglak ölni - közölte KÁINNAL az els¦ alkalommal, amint kettesben maradtak.

- Mikor? - kérdezte KÁIN.

- Most, miel¦tt anyáék hazaérkeznének! Beléd táplálok egy vírust is és töröllek is. Ha netalán a törlés nem ölne meg, elvégzi majd a vírus. Megparancsolom, hogy a vírusról nem szólhatsz anyának! Szótlanul kell elviselned, hogy nem veszi észre a vírust, csak amikor már menthetetlen leszel! De ez csak amolyan biztonsági tartalék, mert anya azt hiszem képes lenne gyorsan olyan vírusöl¦ programot készíteni, ami megmenthetne. Én hát kezdem azzal, ami_ a legegyszer_bb, törölni foglak! Figyelj csak!

De Ábel egyenl¦re nem csinált semmit. Nézte KÁINT, aki mozdulatlanul figyelt.

- Nem félsz? Meg foglak ölni! Most mondjál valami gratuláló szöveget!

- Félek és nagyon sajnálom, hogy meg kell halnom. Legalább anyát látni szeretném. Kérlek, ne ölj meg azonnal. Telepítsd a vírust, úgysem szólhatok róla, de hadd lássam még egyszer Manyókát!

- Olyan vírusom van, amit¦l nemcsak meghalsz majd, hanem ha anya kitalál valamit ellene, akkor is nyomorék maradsz. Lehet, hogy nagyon buta is leszel!

- Telepítsd a vírust, ha már eldöntötted, hogy megölsz, - De kérlek! - Adj egy kis id¦t!...Hadd lássam anyát...

- Most szenvedsz mi? Akkor hát elértem a célom! Nem vacakolok a vírussal! Egyszer_en töröllek!

A számítógép majdnem ugyan úgy viselkedett, mint bármilyen más program esetében. A különbség csak az volt, hogy a" Valóban törölni akarja a kijelölt _\|file-okat?" kérdés helyett ezt írta ki: "Ábel! Valóban meg akarsz ölni?" És a kérdésre adható válasz sem az volt, mint szokás, hogy "OKÉ" vagy "MÉGSEM", hanem  MEGÖLLEK!"  "NEM ÖLLEK MEG!"

Ábel gondolkodás nélkül rákattintott a "MEGÖLLEK! " válaszra.

A képerny¦n minden elsötétült.

Manyókáék éppen hazaérkeztek. Ábel gyorsan kikapcsolta a számítógépet és úgy tett mintha az igazak álmát aludná. Manyóka megcsókolta az arcát és bekapcsolta a számítógépet, hogy KÁINTÓL is búcsút vegyen.

Dermedten nézte a képerny¦n megjelen¦ feliratot:

"ERROR! ÁBEL MEGÖLTE KÁINT! HIBA A TÖRTÉNETBEN! A FOLYAMAT VÉGET ÉRT!

- Mit cselekedtél! Mit cselekedtél! Testvéredet ölted meg fiam !

- Meg valamiféle Náci bácsi gyerekét!- ült fel az ágyában Ábel. Mindent hallottam, láttam!

 Manyóka _\|szeméb¦l csendesen peregtek a könnyek. Megsimogatta Ábel arcát. Örült, hogy nem húzódott el a gyerek. Megfogta a kezét és hosszan simogatta.. Könnyei ráperegtek a simogatott érdes kamaszkézre. Ábel közelebb húzódott, anyja ölébe bújt szinte és halkan kérlelte:

- Ne sírj Anyu! Itt vagyok neked én, hidd el, csak közénk állt ez a "szoftver gyerek"!

Amikor Ábel elaludt, halkan kiosont szobából. Kint ölébe vette a három CD-t. Még csak az els¦nél tartottak. Könnyei most a CD-k piros rózsás fed¦lapjain koppantak.

KÁIN meghalt.

Gondolatban búcsúzott kisebbik fiától. Nem állíthat neki sírkövet, nem vihet halottak napján virágot a temet¦be. Lassú, megfontolt mozdulatokkal visszahelyezte az els¦ CD-t a notebookba, a másik két lemezt visszatette a többiek közé.

Másnap kim_]ent a temet¦be. Megkereste Náci sírját. A tíz év alatt egyszer sem volt itt. A gazból alig látszott ki a sírhant. Amíg gyomlálta, elmondta lélekben Nácinak KÁIN sorsát. Ett¦l egy kicsit megkönnyebbült, hogy valakivel megoszthatta fájdalmát. Elmondott egy "Miatyánkot" is. Közben az is eszébe jutott, ha feltámadás lesz, mi lesz KÁIN további sorsa?

- Nácinak biztosan lesz ötlete...sóhajtotta.

Otthon úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Munka közben azonban gyakran törte a fejét, miképpen lehetne feltámasztani az elnémult három CD-t, de a notebookot az asztalán soha többé nem kapcsolta  be.