SZALAMANDRÁK

Musical szövegkönyve

(Amit az ember elolvas, az beépül a gondolataiba. Később már maga sem tudja, amit leír, abból mennyi származik Karel Capek: “Harc a szalamandrákkal”, illetve Karinthy Frigyes:”Capillária” című művéből. Az biztos azonban, hogy nélkülük ebből semmi sem jutott volna az eszembe.)

Írta: Halák László.

SZEREPLŐK:

A címadó szalamandrák két jellegzetes csoportja a férfi és a női szalamandráké.

SZALAMANDRÁK: Férfi egyedek - feketék, gömbfejűek, arcuk szinte egyforma, totyogva, döcögve járnak, amíg “civilizálatlanok”, mindig félkörös elhelyezkedésre törekednek. Lábuk rövid, kezüket többnyire úgy tartják, mint a pitiző kiskutyák. Csúnyák, de nem ellenszenvesek.

SZALAMANDRÍNÁK - női egyedek - kifejezetten szép nők. Magas, karcsú, formás testük ezüstszínű fényben, mintha áttetsző lenne. Hosszú hajuk szőke. Mozgásuk táncos, lebegős, már a látványuk is vágyat, boldogságot ébreszt.

ANDREAS - szalamandra - később VEZÉRSZALAMANDRA

ANDREA    - szalamandrina

FEKETE FÉRFÍ SZALAMANDRÁK

EZÜSTSZÍNBEN JÁTSZÓ SZŐKE SZALAMANDRÍNÁK

ÉRTELMÍSÉGÍ SZALAMANDRA I. ÉS II.

AZ EMBEREK: Huszadik századi, hétköznapi alakok, bármelyik néző lehetne a szereplő. DÁVÍD kapitány szép szál férfi, amolyan eszményi férfiszépség.

DAVÍD - hajóskapitány

BATAK - gyöngyhalász, aki jobban hasonlít a SZALAMANDRÁKRA, mint DAVID kapitányra.

MR. BONDY - “ipari kapitány”

EDWIN - sebész professzor

HANNIBAL - portás

ÁGNES - titkárnő

RÍKKANCSOK

LYSISTRATE, az emberi asszonyok és a SZALAMANDRÍNÁK lázítója

RÉSZVÉNYESEK, ASSZÍSZTENSEK, FEGYVERESEK, ASSZONYOK és más csoportos szerepek

AZ EMBEREK ÉS A SZALAMANDRÍNÁK KÖZÖS GYERMEKEÍ szép, ezüstszínű, szőke, barna hajú leányok és fiúk.

Az egyes színpadképeket mindíg a jelenet hangulatát kifejező jellegzetes fény világítja meg. A színek egyben a játék helyszínét - tenger alatt, a parton, távol a szárazföld belsejében, részvényesek közgyűlésén stb - is jellemzik. A díszletek, többnyire egy-egy tárgy hangsúlyos jelenlétével, szintén csak a helyszín jellegét fejezik ki, nem realisztikusan rendezik be azt.

PROLOGUS

(A helyszín vöröses barnás fénye a részvényesek közgyűlésének helyszínére utal. Még fel sem megy a függöny, már hallható az igazgató tanács tagjainak, - a részvényeseknek -, izgatott, felháborodott, követelődző kórusa.

Amikor felmegy a függöny, az izgatott, ordítozó részvényesek között rezzenéstelen arccal ül MR. BONDY - az” ipari kapitány”, - mögötte, mellette szorgoskodik HANNIBAL, a portás és ÁGNES, a titkárnője.

A részvényesek üvöltözve követelik a vállalati stratégia megváltoztatását, mert csökken a vállalat nyeresége.)

PROLÓGUS - első jelenet.

(A tőkések monotonon követelnek, kifogásolnak. Egy-egy gondolatot egy-két tőkés ad elő, az “ez tény!”-t  mindenki kiabálja.)

KELL A PÉNZ!

RÉSZVÉNYESEK:
 Mindenkinek van már mindene,

de a többhöz még több kellene,
hogy érezd, miért is élsz?!
Gyűjtsd a pénzt, a pénzt, a pénzt!

 Ez tény! Ez tény! Ez tény!

Senkinek sem kell semmi ,
nem akar senki sem venni!

Mindenki el akar adni,
mindenért pénzt akar kapni!
Ez tény! Ez tény! Ez tény!

MISTER BONDY! Miből lesz itt pénz?
MISTER BONDY! Új villát kell venni! Kell a pénz!
Ez tény! Ez tény! Ez tény!

Pénz kell a szerelemre!
MISTER BONDY! Ez tény!

Pénz kell a gyerekeknek!
MISTER BONDY! Ez tény!

Pénz kell kutatásra!
MISTER BONDY! Ez tény!

Tőke nélkül semmi sincs!
Haszon nélkül semmi sincs!
Főleg pénz nincs! Nincs pénz!
Érti ezt MISTER BONDY!?
Nincs pénz! Ez tény!

Ha nincs pénz, MISTER BONDY sem kell!
Ha nem lesz pénz, MISTER BONDY se legyen!

PROLÓGUS - második jelenet .

(A követelődzés egy percre sem csökken, de közben, mintha hálaimát zengenének, úgy tesz hűségfogadalmat HANNIBAL, a portás és ÁGNES, a titkárnő, - a két alkalmazott -,  MR. BONDY-nak.

Az ordítozó tőkések között naiv munkavállalói szeretettel csüngenek MR. BONDY-n

Bármilyen viharfelhők gyülekeznek is az “ipari kapitány” hajója körül, rájuk számíthat, Ők kitartanak, nem úgy mint ezek a patkányok, akik az első hullámverésre már sűllyedni látják a hajót és menekülni akarnak. )

A HŰSÉG DALAI

HANNIBAL:
Az ajtódban álltam, amikor születtél,
én már akkor láttam, mikor cseperedtél,
kapitánya voltál játék hajóhadnak,
kapitánya leszel iparnak, bankoknak!

ÁGNES:
Akkor kezdődött újra az életem,
amikor tíz éve titkárnőddé lettem.
Irodád egy szentély, mely előtt Jeanne d’ Arc ül,
nem közelíthető meg, csak rajtam keresztül.

MINDKETTEN:

Mister Bondyért dobog a mi szívünk,
hajód nem hagyjuk el, mint az “iparbárók”
mert elhagynak ezek, mint hajót a patkányok!
Pedig nem sűlyedünk! Mi csak neked hiszünk!
Tőled függ itt minden, tőled függ az élet!
Te vagy a kapitány, nem ezek a férgek...

PROLOGUS - harmadik jelenet.

( MISTER BONDY is megszólal és biztosítja a részvényeseket, hogy nem merült ki a zsenialitása, már meg is van a nagy ötlete, amivel a cég életében - ha nem az egész világéban! - új korszakot nyít. Bejelenti, elkövetkezett a szalamandra korszak! A részvényesek kétkedve hallgatják és ismét orditozásban törnek ki, követelik, hogy mindenkit avasson be a nagy tervbe .)

DAL A TÉNYEKRŐL

MR. BONDY:
Tények?
A tények magukért beszélnek!
Értem?
Értem és ellenem beszélnek!
Ki tudja?
Bárki tudja,
a Tények TÉNYEK!
Értem és ellenem beszélnek...
Bár - ki tudja?

RÉSZVÉNYESEK:

Nincs pénz! Nincs haszon!
A tények tények!
Tovább ne bosszantson!
A tények MISTER BONDY ellen beszélnek!

( A RÉSZVÉNYESEK ordítozása alatt a háttérben HANNIBÁL és ÁGNES hűségdala adja az aláfestést. )

MR. BONDY: - Uraim! Uraim! A türelmetlenség nem vezet sehova! Bízzanak bennem! Eddig is jól kormányoztam a hajónkat! Még éppen elég gazdagok vagyunk, hogy új korszakot nyissunk cégünk életében. Olyan korszakot, amely az egész emberiség számára is új korszak! Bizom az önök egyetértésében, és akkor együtt elkezdjük a SZALAMANDRA-KORSZAKOT!

RÉSZVÉNYÉSEK: - Elég a szavakból! Új tényeket akarunk! Mire akarja kockáztatni a még meglévő vagyonunkat?! Ez valami nagy “állati” ötlet? Nem adjuk a pénzünket homályos ügyletekre! Hallgassuk meg MISTER BONDYT! Ismertesse terveit! Tényeket akarunk!

( A vitázó párbeszéd alatt MR. BONDY intésére HANNIBÁL és ÁGNES széthúznak egy háttér függönyt, amely mögött a trópusi tenger ragyogó kékségében, a tenger mélyén járják a fekete SZALAMANDRÁK jellegzetes körtáncukat és éneklik a PATERNALIZMUS DICSÉRETÉT. ANDREAS - az egyetlen individualista szalamandra - együtt totyog a többiekkel, de mindenről van egyéni véleménye.

I.FELVONÁS

1. Jelenet:

A PATERNALIZMUS DÍCSÉRETE

SZALAMANDRÁK:
Totyogj csak, totyogj! Ki ne lépj a körből!
Totyogj és ki ne lépj a tengeröbölből!
A közös férfiasság alapja létünknek!
Legyél nagyon büszke a képességünkre!

ANDREAS:
Totyogunk, csak totyogunk!

Az öböl elé kőből felépített gát
”megvédi” a fajunk öbölbe zártságát
Totyogunk, csak totyogunk!
Büszkén feltaláltuk a kő kőre rakását,
eközben az ember a tüzet, a kőbaltát!

Mi a gáton kívül nem épűtünk semmit!
miközben az ember rakétákat repít!

SZALAMANDRÁK:
Totyogj csak, totyogj!
Követ kőre rakva építünk fel gátat
megvéd az mindentől, cápáktól a hátad!

ANDREAS:
Totyogunk, csak totyogunk!
Rakosgatjuk kézzel, “építjük” a gátunk
nehogy marcangolják menekülő hátunk!

SZALAMANDRÁK:
Totyogj csak, totyogj! El ne hagyd az öblünk!
Széttépnek a cápák, Őket meg nem öljük!
De itt a gát mögött, a tenger öblében
élhetsz, mintha lennél szépségek ölében

ANDREAS:
Totyogunk, csak totyogunk!
SZALAMANDRÍNÁINK megtermékenyülnek, -
szerelemre várva - sperma tengerünkben
De ők többet várnak! Mi meg csak totyogunk,
utálkozva érzik szerelmi nyomorunk!

SZALAMANDRÁK:

Totyogj csak totyogj!
Évezredek óta együtt közösülünk,
SZALAMANDRÍNÁINK testéért hevülünk!
Totyogj csak totyogj!
Dicsérjük az apák teremtő erejét
amely fenntartotta fajunk életterét!

( A SZALAMANDRÁK nem is figyelnek ANDREAS-ra. Csak  “vibrálják” monoton öndicséretüket, pedig ANDREAS ellenszert is ajánl: )

ANDREAS:
Totyogjunk fölfelé! Törjünk ki a partra!
Hátha lesz ott eszköz, cápák ellen, harcra!
Hogyha volna fegyver védeni és ölni,
gátjainkon túlra ki tudnánk mi törni

Totyogjunk fölfelé! Törjünk hatalomra!
öljük a cápákat hatalmas halomra!
Hogyha nem növekszik tengeri hatalmunk,
terjeszkedés nélkül sosem boldogulunk!

SZALAMANDRÁK:
Totyogjunk csak körbe!
 Maradjon mindenki ebben az öbölben
Éljen apaságunk!... Gátépítő zsenink,
Ha nem tartunk össze, soha sem lesz semmink!
Kicsi, de a miénk ez a kéklő öböl,
nem nagyobb mint vágyunk, az édes anyaöl
mégis termékenyül tőlünk minden édes
körünk közepére kergetett szépséges!

2.jelenet

( A SZALAMANDRÁK monoton körtáncát, paternalizmust dicsőítő énekét a SZALAMANDRÍNÁK megjelenése zavarja meg. Ők mindannyian individualisták. Gúnyolódva incselkednek a SZALAMANDRÁKKAL. Mozgásuk harmonikus, táncos, de nyoma sincs benne semmiféle körtáncos elemnek. ANDREA, a szépséges SZALAMANDRÍNÁK között is a legszebb, külön gúnyt “szentel” ANDREAS-nak. )

A SZÉPSÉGEK DALA

SZALAMANDRÍNÁK:

Szépség! Testünk ragyogó holdfény,
értünk csillan a cseppje,
csókunkért ring a tenger,
mert kívánja
és boldog, hogy testünkig elér,

mikor játszunk szép sima fövenyén

Harmonia hullámzása!
A mi táncunkat csodálja
minden!

Minden! Csak olyan férfi nincsen
az égig ki röpÍtsen
mint egy szerelmes Isten:
A SZERELEM!

Ki boldog, hogy testünkig elér
s elér minket a kielégülés...

Harmonia hullámzása,
a szerelem nagy csodája
nincsen!...!

SZALAMANDRÁK:
Éljen apaságunk!... Gátépítő zsenink,
Ha nem tartunk össze, soha sem lesz semmink!

ANDREA:
- Itt totyog, itt billeg három tucat látnok
mindahány kollektív kőgátrakó “fárosz”!

( A SZALAMANDRÁK izgatottan körbeveszik a SZALAMANDRÍNÁKAT és egyre szorosabb gyűrűt vonnak köréjük.)

A CSÚFSÁGOK DALA

SZALAMANDRÁK:

Kicsi, de a miénk ez a kéklő öböl,
nem nagyobb mint vágyunk,az édes anyaöl
mégis termékenyül tőlünk minden édes
körünk közepére kergetett szépséges!

SZALAMANDRÍNÁK:

- Itt totyog, itt billeg három tucat fallosz
csak arra képesek, szorítsanak falhoz!

SZALAMANDRÁK:

Ne lépj ki a sorból, ne totyogj másformán,
ne szégyelld az álmod vágyainknak ormán:

SZALAMANDRÍNÁK:

- Előttük véget ért az evolúció,
nem maradt más nekik, csak a pollúció!

SZALAMANDRÁK:
Mi együtt vagyunk a legnagyobb hímek,
együtt örvendezzünk sikernek és hírnek!

SZALAMANDRÍNÁK:

- Bárhogy igyekeztek, az a nász nem nagy ász,
együtt élvezkedtek, mindig”ante portász”!

ANDREA:

- Megrohantok minket, vadul hajkurászva
de a “szerelmetek” bizony nagyon gyáva!

ANDREAS:
- Miért lenne gyáva, aki élni akar,
hisz aki hozzád ér, nem sokára meghal...

ANDREA:
- Halálos betegség sújt az erőszakra!
De nem érné bántás, akinek a gyengéd,
figyelmes szerelmét szívünk megérezné!
Egyedül szeretni! Erre vagytok gyávák!
Inkább dícséritek közös apaságát
gyávaságotoknak, mi meg anyák leszünk
spermium haboktól, amíg menekülünk!

SZALAMANDRÁK:

Ne lépj ki a sorból, ne totyogj másformán,
ne szégyelld az álmod vágyainknak ormán:
Mi együtt vagyunk a legnagyobb hímek,
együtt örvendezzünk sikernek és hírnek!

CSAK JÖNNE EGY IGAZI FÉRFI

ANDREA:
Óh! Csak egyszer jönne egy igazi férfi,
ki erőszak nélkül merne szeretkezni!
Akinek a karja nemcsak gátat rakna
hanem símogatva vágyat fakasztana,
aki nem rohanna durván minden nőre
aki csak engem hívna szeretőnek,
aki már nem félne kettesben a násztól,
annak nem kellene félnie a gyásztól!

ÖNTUDATOS DAL

ANDREAS:
Totyogunk, csak totyogunk! De én biztos vagyok,
nemcsak gátrakásban vagyok a legnagyobb!
Képes lennék nálad a gátat áttörni
totyogó társaim köréből kitörni.
veled szerelemben, testedben örülni!
De előbb a fajunk jövőjére nézzél!
Szerelem nélkül is fennmaradt a fajunk,
de ha itt maradunk, egyszer majd kihalunk!
Nem kell ehhez több, mint terjedjen egy járvány,...
A tested hiába gyönyörű szép látvány,
itt hal meg mindenki ebben az öbölben,
mint aki már meghal, benn az anyaölben!
Totyogjunk fölfelé! Törjünk ki a partra!

Majd ott, kinn a parton, kezemben fegyverrel,
majd ott tapasztalod te is szerelmemben
milyen naggyá leszek! Örömben fürdetlek,
akár bele se lépj az “apa levesbe!”

EMBER KELLENE...

SZALAMANDRÍNÁK:
Nem kell! Nem kell nekünk a fegyver!
Talán nekünk is ember
kellene szerelemben!
Olyan ember,

ki boldog, hogy testünkig elér
s elér minket a kielégülés...

Boldog lennék, boldog lennék,
hogyha jönne, hogyha jönne
ember!

Hogyha jönne, hogyha jönne
boldogító, boldogító
ember!

3. jelenet.

( Egy batak gyöngyhalász lereszkedése zavarja meg a SZALAMANDRÁK és a SZALAMANDRÍNÁK amúgy sem idillikus együttlétét. Mindannyian szétrebbennek. A batak gyöngykagylók után kutat. Ruha alig van rajta, ami azonban a legfeltűnőbb, hogy hosszú késsel feszegeti le a kagylókat. A SZALAMANDRÁK távolból kört alkotva totyogják körül. ANDREAS agyában felvillan a felismerés: )

A “KÉS ÜDVE” DAL

ANDREAS:
- Üdvözlégy KÉS!

KÉSECSKE TE DRÁGA!

SZALAMANDRÁK:
Sose hallottunk még ilyen szép csodaszót,
amilyet ANDREAS most kimondott.
A szívünkbe nyilall ez az új fogalom
fel is ismertük mi azon-nyomban:

HEJJ! TE KÉSECSKE TE DRÁGA!
HEJJ! TE CÁPASZÍVBEN FORGATHATÓ
DÁRDA!
TE DRÁGA!
ÜDVÖZLÉGY!

A kezünkben a kés hatalmas fegyver és
szerszám lesz amivel épül a gát.
A követ ássuk ki és elindulunk mi
világot hódító nagy útunkra!
Hejj!Te KÉSECSKE te drága!
Hejj! Te GÁTÉPÍTŐ SZERSZÁMOCSKA
BICSKA!
Te drága!
Üdvözlégy!

(ANDREAS, - miközben a SZALAMANDRÁK egyre közelebb totyognak és megjelennek a háttérben a SZALAMANDRÍNÁK is, - a BATAKHOZ totyog és a kezét nyújtva, kagylókat akar átadni neki.)

ANDREAS:

Ugye nem viszed el tőlünk a késedet
amit végre közénk ide hoztál.
Istenként tisztelünk
és ha kell risztelünk
gyögyöket adunk majd mi ezerszám!
HEJJ! CSAK ADD IDE A KÉSED!
HEJJ! CSAK ADD IDE A KÉSECSKÉD
A BICSKÁD!
A BICSKÁD!
SEGÍTS MOST!

( A BATAK, csak akkor veszi észre az őt körülvevő tengeri lényeket, amikor ANDREAS már egészen közel lép hozzá. ANDREASTÓL megrémül, meglátja a többi SZALAMANDRÁT is, a kést elejti - de a kagylókat összekapkodja - és menekül a felszínre. ANDREAS felveszi az elejtett kést és egyedül a kör közepére totyogva , a többiek örömmámoros asszisztálása mellett énekli: )

ANDREAS:
Meg van az első kés! Meg van az első kés!
Mert a kozmosz küldötte elhozta.
Évszázadok óta vártuk a MEGVÁLTÓT,
MOST megérkezett és a KÉST HOZTA!
Hejj! Te KÉSECSKE TE DRÁGA!
Hejj! TE MEGVÁLTÁSUNK ZÁLOGTÁGYA:
BICSKA!
TE DRÁGA!
ÜDVÖZLÉGY!

( ANDREA szintén a kör közepére lép és megpróbálja kijózanítani a mámoros SZALAMANDRÁKAT )

DALOK A “MEGVÁLTÓRÓL”

ANDREA:
Isten!? Hogy’ eliszkolt az ürge!
Ti, mint megannyi fürge,
üdvre és késre váró
OSTOBÁCSKA,
boldogan totyogtok egyre tovább
és várva vártok ezeréven át

( Csúfolódva átveszi a SZALAMANDRÁK dallamát: )
Van már százezeréve is annak, hogy mi
szerszámra várunk itt az öbölben.
De mind arra jutunk, ha a partra jutunk,
totyorászunk csak ott körbe-körbe...
Hejj! Te késecske te drága!
Újabb ezer évig totyogunk majd
a második
késre várva...
TOTYOGJUNK!

ANDREAS: ( Most Ő veszi át a SZALAMANDRÍNÁK dallamát )
Kozmosz! Elküldted Őt a késsel,
parancsod most: Ne késs el!
Késekkel vár a parton
a MEGVÁLTÓ!
Talán még mást is lehozott onnan
ami fúr, kikotor és felrobban!

Küldött! Aki hasonlított ránk!
Aki már fegyverrel jár
és ez legyen bizonyság,
hogy a fejlett
civilizációt hozta hozzánk
örök hatalmunk legfőbb zálogát...

ANDREA:

( Együtt énekel ANDREASSAL )
Küldött! Ez hasonlított rátok!
Nekünk ez ősi átok,
tőle ugyan mit várok?!
Szerelemben
Ő lesz-e majd a civilizátor?
Gyáva lesz-e vagy gyengéden bátor?

4. jelenet.

( Ragyogó sárga fényben, a déli-tengerek napsütötte ege alatt a rozzant gyöngyhalász-hajó kapitánya - DAVID - ingerülten hallgatja a rémült BATAKOT, aki remegve adja elő szörnyűséges élményét. )

BATAK:

- Uram! Nem merülök többet! Ezt az öblöt nem hiába hívják a helybéliek az ÖRDÖGÖK ÖBLÉNEK! Saját szememmel láttam őket! Körülálltak, így totyogtak és elvették a késemet. Rémisztő volt!

DAVID:

 - Még szerencse, hogy a vacak késedért ilyen pompás gyöngyökkel fizettek és még ennél is nagyobb szerencse, hogy rémületedben nem dobáltad el ezeket. Nem lehetnek ezek az ördögök olyan félelmetesek, ha eszednél tudtál maradni! Hidd el, érdemes újra lemerülni!

BATAK:

- Nem Uram! Én le nem merülök újra! Nem is tudom, hogyan hoztam föl a gyöngyöket, nekem csak a menekülésen járt az eszem! De ha kíváncsi rájuk, menjen ki egyedül holdtöltekor a partra! A helybéliek szerint akkor kijönnek az ördögök is, és körtáncot járnak. De jó lesz, ha rum helyett előbb szenteltvízet iszik!

SZENTELTVÍZ DAL

DAVID:
Szenteltvíz! Holdas éj!
Engem te sohse félts!
Ilyen gyöngyökért az ördögökkel is megküzdök én!

Mindenki annyit ér,
amennyit a pénz
nyom a zsebében, a bankszámláján, a részvényein!

Itt vagyok kapitány,
piszkos Surabayán,
pedig a Titanicot bizony el nem süllyeszteném!

Hogyha nincs nálam pénz,
egy jó nő rám sem néz,
holott a csúnya, rossz bigéknél jobbat érdemelnék!

Az ipar, vagy a bank
”kapitánya” majd ad
Csak találjam meg és az ördögöktől sem félek én!

Jobb kapitány leszek,
ha jobb hajót veszek!
Kell a kincs! Kell a pénz! Az ördögöktől sem félek én!

Csoda férfi leszek,
ha a zsebem degesz!
Kell a kincs! Kell a pénz! Az ördögöktől sem félek én!

Szenteltvíz?! Holdas éj?!
Engem te sohse félts!
Ilyen gyöngyökért az ördögökkel is megküzdök én!

5. jelenet

( Sötétkék fényben DAVID lopakodik a tengerpartra. Jobbra -balra kémlel, egyszerre csak meglátja a totyogva közeledŐ SZALAMANDRÁKAT. A SZALAMANDRÁK nagyon óvatosak, hiszen nem a BATAK várja Őket a parton. Észre sem veszik, hogy DAVŰD késekkel a kezében integet nekik. DAVID, - hogy jobban felkeltse bennük a bizalmat, - leteszi a késeket és ő is totyogni, sőt vetkőzni kezd, mert azt hiszi, így hasonlatosabb lesz hozzájuk. A nagy igyekezetében azt sem veszi észre, hogy a SZALAMANDRÁK mögött a SZALAMANDRÍNÁK is kilibegnek a tengerből és érdeklődve nézik “vetköző számát”, amely, első látásra, mind a SZALAMANDRÁKBAN, mind a SZALAMANDRÍNÁKBAN csalódást kelt. )

HISZEN EZ ITT EGY FÉRFI!

SZALAMANDRÁK:
Hiába jöttünk föl, ez nem a MEGVÁLTÓ,
ennek nincs kése egyetlen egy sem!
Amit ide lerak, minden haszontalan
nadrág, őv, cipő és a harisnya,
Hej! Hova lett a reménység!
Hej! Hova dughatta el a kését
a kését,
a kését
Hová lett?!

SZALAMANDRÍNÁK:
Ember! De ez nem is mezitlen!
Vajon milyen a teste?
Elrejti azt a gyáva
a ruhába:
nadrág, kabát, cipő és a sapka
alaposan be vagyunk mi csapva...

( DAVID - miután mindent lerángatott magáról, felveszi a homokból a késeket és a holdfényben csillogtatja a SZALAMANDRÁK előtt. )

SZALAMANDRÁK:

( Örömmámorban totyogják körül.)
Ez nem is Megváltó, Ő A KÉS ISTENE!
Késekkel van tele mindkét marka!
Hozzunk fel gyöngyöket, cseréljünk késeket
áldozatunkat Ő elfogadja!
Hej! Gyöngyöt adunk a késért!
Hej! Totyogjunk vissza, hozzunk gyöngyöt
a késéért
a késért!
Sietve!

( A SZALAMANDRÁK visszatotyognak a tengerbe, a SZALAMANDRÍNÁK viszont körülveszik a meglepődött DAViD kapitányt. )

ANDREA:
Férfi! Hiszen ez itt egy férfi!
Jöjjetek Őt megnézni!
Mindene olyan ... férfi!
Szerelemre
termett a teste e drága lénynek,
végre ideje lett a reménynek!

( DAVID lázasan szedné magára a ruháit, de a SZALAMANDRÍNÁK  megakadályozzák, minden ruháját felkapkodják. )

MINT A MESÉBEN...

DAVID:
Mint a mesében!
Tengerből jönnek a sellők,
nincsenek náluk szebb nők
derékon felül...
De ezek a sellők
bárhonnan nézve is szép nők,
Édes jó Istenem! Ezek nem sellők
derékon alul!
Mint a mesében!
A sok csúf, rossz bige után
leszedik rólam a ruhám
ezek a szépségek

AZ ASSZONNYÁ VÁLÁS DALA

SZALAMANDRÍNÁK:
Édes boldogságunk! Ez a régi vágyunk!
Asszonnyá változhat végre minden lányunk!
Mert szűzen fogantunk évezredek óta,
most végre eljöttél, s itt a boldog óra!
Nézd a sok szépséget! Várunk a sorunkra!
Semmit ne siess el! Vágyunk a csókodra!
Ne légy erőszakos, mert akkor megölünk!
Gyengéden hódítsd meg a keb