12. UNIÓ ERDÉLLYEL

Március 15-én, a polgári forradalom 159. évfordulóján, mint aktuális nemzetpolitikai eseményt, akár ünnepelhetnénk, hogy megvalósult a március 15-én kinyomtatott 12 pont utolsó követelése: létrejött az unió Erdéllyel.

 Létrejött az unió Erdéllyel

De ez természetesen nem úgy valósult meg, mint ahogyan 1848. évi áprilisi törvényekkel, VII. törvénycikk megvalósította, azaz helyet biztosított a magyar országgyűlésben az erdélyi követeknek. 1848  május 30-án az utolsó erdélyi országgyűlés Wesselényi Miklós javaslatára elfogadta az uniót, amelyet az áprilisi magyar törvények már kinyilvánítottak. „Ez volt a legszebb napja az ideális harcosnak” – írta erről az eseményről Szekfű Gyula.

Ez az unió az Európában már széles körben elterjedt polgárosodást volt hivatva megvalósítani a rendi, a feudális társadalommal szemben. Mivel a polgárosodásra hivatkozva – nincs jelentősége az egyenlő jogok mellett a nemzetiségi megkülönböztetésnek -,  elutasították az erdélyi három nemzet mellé egyenrangúként a román nemzetet negyedikként felvenni, - az unió ugyan kimondatott, de áldásaiból szinte semmi sem volt érezhető.

Újra létrejött az unió Erdéllyel

Az 1867-es kiegyezést követően az 1868:43. törvénycikk ismét kimondta az uniót Erdéllyel és egységes közigazgatást valósított meg.

1920. június 4-én a Nagy-Trianon palotában véget ért az unió Erdéllyel.

Véget érhet Trianon traumája!

Március 15-én a polgári forradalom 159. évfordulóján azt is megünnepelhetnénk, hogy 2007. január elsején véget ért Trianon traumája, hiszen Románia is tagja lett az Európai Uniónak, és így teljesen új politikai, nemzetközi körülmények között ismét létre jöhet az unió Erdéllyel.

Nyolcvanhét éve nem tudjuk igazán „megemészteni” a trianoni békét. A XX. század békeszerződései valójában az államok közötti hatalmi politizálás utolsó nagy, - számunkra tragikus -, hatású eseményei voltak. A XX. század háborúi azt bizonyították, hogy a területszerző háborúk nem oldanak meg semmiféle nemzeti, társadalmi, gazdasági, politikai problémát. Magyarország részvétele a nagy háborúkban olyan hatással voltak sorsunkra, amelyekre a császár és király „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” megközelítése során bizonyára nem gondolt. A második világháborút megelőző területkiigazítások is azt bizonyították, hogy Trianon problémáira nem lehet úgy megoldást találni, hogy az államhatárokat tologatjuk hol ide, hol oda. A század közepétől egyre világosabbá vált, hogy az államhatárokat relatívizáló nemzetközi együttműködésben lehet megoldásokat megkeresni és meg is találni. Például a szinte történelmi hagyománynak tekinthető német-francia ellenségeskedés teljesen a múlté lett. Trianon a területi átalakítással elvileg – és nagyon sok vonatkozásban szinte állandó gyakorlati problémaként, - Magyarországot folyamatosan szembeállította az összes környező országgal. Azok, akik ma is a határok átrendezésével kívánják a történelmi Magyarország területi integritását visszaállítani, nem számolnak ezzel a hét országra kiterjedő és várható ellenállással.

Az Európai Unió a megoldás kulcsa!

Az Európai Unió, azonban a korszerű megoldást hozza és ajánlja a közel kilenc évtizedes Trianon problémára és a több évszázados Magyarország és Erdély kapcsolatra.

Az Európai Unión belül az államhatárok lényegében olyan közigazgatási határok, amelyek nem választják el valóságosan az unió tagállamait, mint ahogyan az Amerikai Egyesült Államok tagállamai is önállóak, mégis, nem az a jellemző az USA helyzetére, hogy különböző helyi törvények, helyi szokások, helyi gazdasági, politikai érdekek is érvényesülhetnek, hanem az együttműködés a meghatározó.

Megnyílt a regionális együttműködés lehetősége

A polgári forradalom 159. évfordulóján, március 15-én azt ünnepelhetnénk, hogy határokon átívelő regionális együttműködésre nyílott meg a lehetőség január elsején. Lényegében nincs semmi olyan, ami a gazdaságban, a kultúrában, a politikai együttműködésben, a lakosság hétköznapi életminőségében áthidalhatatlan válaszfalat jelentene az itt élő magyar népesség és az ott élő magyar népesség között. Végre az sem választhatna el bennünket, hogy az Erdélyben együtt élő román, székely, magyar, szász nemzetiség közül melyik legyen az uralkodó nemzet. Az Európai Unió minden polgára egyaránt rendelkezik az emberi jogokkal, minden polgár egyenrangú. Most végre valóságos tartalommal töltődik meg az, amit már 1848-ban is, – akkor talán még nem pontosan ilyen tartalommal -, hangsúlyoztak, hogy a polgári társadalomban nem lehet meghatározó az egyetemes emberi jogok birtoklása szempontjából, hogy ki milyen nemzethez tartozik. A regionális együttműködés minden eredményét együtt élvezhetnék a  régió lakósai.

Trianon gyötrő hatása történelmi emlék lehet.

Az idén március 15-én lehetne az első igazi alkalom, hogy megünnepeljük Trianon történelmi emlékké válását, és hozzáfogjunk a 12. pont reális tartalommal való megtöltéséhez. Kormányunknak, éppen a közel kilenc évtizedes trauma feloldása érdekében kiemelt programot kellene megfogalmaznia, hogy az Európai Unión belül, milyen regionális együttműködésre lát lehetőséget Ausztriával, Burgenland és a nyugat- magyarországi régió, Szlovákiával az észak-magyarországi régió és Romániával a kelet-magyarországi régió vonatkozásában.

Igazi, nagy, történelmi léptékben is jelentős kezdeményezés lehetne ez, hogy a környező országok és Magyarország között, éppen úgy a történelmi múltba süllyedjen a „hagyományos” ellentét, mint ahogyan ez már Németország és Franciaország esetében csak a történelmi múltat jellemzi.

            Történelmi múltunk ragyogó eseménye és a jelen lehetősége így ötvöződhetne közös kinccsé március 15-i ünneplésben is.

Halák László