ABC

“HANGOK, HANGULATOK,
HULLÓ CSILLAGOK KÖZT

HÓ PIHE KAVAROG.”        

A.

Barna hang, dallama alt...
        - tőle fáj a baj,
          tőle jaj, a jaj.....
Jaj! Mi lesz velem akkor,
hogyha Te elhagysz?!

(1965)

Á.

Árvíz!
Árulás!
Átkozott közöny!
Szavad sincs rá,
csak ásítás?!

(1965)

B.

1.

Ba-ba -
gagyogja büszkén
egy bámész kisbaba.
Ő érzi, hogy él,
én érzem, béke van...

2.
Barna fakeresztre
bánat betűt véstek:
   “Itt nyugszik Bandikánk,
   élt három évet...”

(1965)

C.

CS.

A rakpart lépcsőjén ülve...

Csók,
csend,
csobbanás...
Itt zajlik az élet,
fenn csak a rohanás...

(1965)

D.

DALMÁNAK

Lehet, hogy másnak düh,
 dadogás vagy dúlás,
nekem áldott derű
e hang, oly formás...
Lányom, - neve Dalma, -
kiscsoportos mókus,
az imént játszotta,
hogy ő “pedagódus”...

(1965)

E.

ELVÉGEZTETETT...

Közeleg a végem...
Milyen volt az élet?
- készítem a leltárt -
Mindenem “E”-ből állt:
Szerelmet kergetett szerelem...
Nemzettem gyermekeket...
Kerestem keservesen keveset...
Egyetlen vigaszom mégis az “E”-ben lelem,
(e legelterjedtebb hangban és betűjelben,
”E” nélkül nem lenne sem vers, sem regény...)
Talán én is voltam “E”-vel olyan legény,
akit nem mondhatsz ki “ő” -vel, -
bárhogyan szűkül is a kör, -
EMBER voltam, nem balga ökör...

(1998)

É.

1. ÉJSZAKAI SZÁNTÁS.

Dö-dö-dö-dö-dö-dö
döcög pöfögve
a “G. harmincötös”
Fekete öble
a puszta határnak
elnyeli rendre,
csak kis szikrája
látszik kerengve.

Majd megfordul újra
a Föld peremén,
porfelhőbe fúrja
aranyló szemét.
A fény kévéjében
felugrik a nyúl,
s mint felhő az égen,
oly nyomtalanul
eltűnik előled
a kedves alak.

Mint csend tenger mélyén
a szívdobogás,
mint ezernyi gégén
a mély szuszogás,
úgy ballag dohogva
mindig csak előre,
a köröket rója
időről időre...

Boldog magányod oly’ részegítő,
mintha megállna a szorgos idő,
mintha már nem rögöket szántanál,
csillagvetéssel az Ég várna rád...

Ám egyszer csak gyengül a két lámpa fénye,
a Nap vörös arccal felkúszik az égre...
Porlepte borostád megcsípi a dér,
álmos pillantásod a tárgyakhoz ér...
Már látod előtted a traktorod hátát,
kopaszon borzongnak az útszéli nyárfák...
Már vágyol az ágyba, elfáraszt a gép,
hideg lett és szürke, mi oly’ szép elébb...
Megtört az éjszaka sötétkék varázsa -
zsírosan nyújtózik a barna barázda...
(1952)

2. ÉRZED?

Élet?!
Érett fővel
élvezz minden
évet...
Érzed?
Éppen hogy megéled a véged...

(1998)

F.

Ültettem fákat,
fejünk felett fedél,
nemzettem fiakat,
mondhatnád: ez elég...
........De amíg foghatom kicsi fiam kezét,
        fohászkodom Uram:
        folytatni szeretném!... (1998)

G - GY .

Görnyedő gerinccel
protekciót koldulsz,
ipszilont remélve
mindenhova bókolsz...
     Megkaptad, - talpnyaló! -
     válhatsz vele eggyé,
     hang maradsz, gagyogó,
     csak a neved lesz GY... (1965)

H.

Hangok,
hangulatok...
Hulló csillagok közt
hó pihe kavarog... (1965)

I..

Így egyenesedj ki!
Gerincedet ne törje meg senki! (1965)

J.

JÁTÉK

Feléd repít a képzelet
és a valóság
vastag faláról, -
mint a labda, -
visszapattanok...

Egyenlőre,
kétkettőre,
háromhatra,
hatkilencre...

Egész úton
vártam arra,
hogy éjszaka
megkaphatlak
szerelemre...

Vas koppantó,
gyertyatartó...

Látó kézzel
simogatva
megtalálom
édes tested
tüzet tartó
virágkelyhét...
...Melled selymén
   elpihennék...

Egyet a földre,
tízet a falra...

Úgy
várlak
Téged,
mint
a porzó
vár egy
méhet,
hogy
hímporát
elküldhesse
kelyhed
mézédes
mélyére...

Véget ért a játék?
( A csapongó labda
a valóság faltól
sokszor megkarcolva,
horpadtan várhat
egy újabb játékra? )

(1964)

K.

Királyok, kurvák, és ti koldusok!

Kincset, kéjt és krajcárt fel ne halmozzatok!
Kaszáját kifeni, kalapál a Halál:
bármit gyűjtögettél, mindenhol rád talál...
      És én gyűjtögessek? Épp úgy takar halom!
      Mindennél többet ér, ha kinyújtózhatom...
(1965-1998)

L.

La- la- la!
Életem útja mint a lénia...
            Ám hirtelen megtört:
            leukémia...

(1965)

LY.

Nyelvészeti kérdés

Nincs magányosabb szavunk
mint a “lyuk”...
”LY”-nal nem kezdődik más,
legfeljebb a “lyány”...
Hanem ha,
”asszony lesz a lyányból, mint bimbóból rózsa,”
miért nem az asszonyt mondjuk LY-os szóval?!
(1998)

M.

Mit is mondhatnék rá,
mikor M-et mondok?!
Marxot jelent? Munkát?
Vagy Máriára húzzunk tust
muzsikaszóval ”Totus Tuus” -t?

(1965-1978)

N.

1.) NÁLAD? NÁLAM?

Ö                                c
s   b                           s
s      e                        a
z         n                     l
e           n                   á
k              ü                d
ö                n             
t                     k          é
ö                       e       s
t                            t   
t                                 a  szerelem.
Most mégis úgy látszik,
függünk ferde tengelyen...
Tudsz-e arról bármit, -
nálad-e vagy nálam, -
mi tette lejtőre a vágyat?
(1998)

2. ) Ne várj! Nem várok!

Ne várj szelíd szóval visszaadni mindent,
hiszen ha nincs ok, miért jég a szíved?
Nem várok arra, hogy te nyújtsd a kezed,
de kérlek, ne hagyd, hogy kinyújtott kezem
jégcsappá dermedve dugjam zsebembe,
ha egyszer a kinyújtott kezek melege
felolvasztaná a hegynyi jéghegyeket...

(1998)

NY.

NYUGDÍJ

Nyögve nyelős nyugalom a nyugdíj...
(1998)

O.

Egy üvöltözőnek...

Ordíts, hogyha ütnek,
ordíts, ha taposnak,
ordíts, ha szemedbe
sósavat locsolnak.

Ordíts, ha haragszol,
ordíts, ha boldog vagy,
ordíts, ha magadról
halk szóval nem szólhatsz...

Ordíts, hogyha látod
mások hogy’ szenvednek,

de ne ordíts, csak azért,
mert mások üvöltenek...

(1965)

Ö.

Öngyilkosságom

Nem épül tovább...
Időgúlám csúcsa a semmibe vész,
magammal fizetek hiányodért...

(1988)

P.

TÖBB NAPI VERS...

Pikáns kis hangocska,
puha...pihés...párás...
         E hanggal kezdődik
         a puszi és a párzás...
E hanggal kezdődik
mind, amiért futunk,
pénz,..ital,..és asszony
szabja meg az utunk....

(1965)

R.

A RÉMÜLETIDŐ RELATIVITÁSA

Ha csak egyetlen hang volna a nevemben más,
és éjfélkor kopognék, kérve bebocsátást.
”Ki kopog ily’ későn? A nevét betűzze!”
”Én a Halál vagyok!” - szólnék tréfát űzve.
A rémület szívedet jéggel borítaná....
”Korai még nekem, jöjjön máskor talán!”
Relatív, lám minden, biztos csak a halál,
kit előbb, kit utóbb, biztosan lekaszál...
(1954)

S. 1

SÍRVERSEM

Halák László sírja e hant,
bús halálát zengje a lant...
Meghalt, mert az ember buta,
ezért csapta meg a guta...

(1954)

S. 2

SÍRÁS

Töröld a könnyed!
Kár minden drága cseppért!
Bár sírva könnyebb

túlélni mindazt,
amitől nehéz a szív...
Örülj, ha sírhatsz

SZ.

SZERELEM-SZERETET

Nincs más, amiért élni érdemes,
csak a szerelem, meg
amit a szerelemnek köszönhetek,
az én öt gyermekem...
(1998)

T.

Tények?
A Tények magukért beszélnek!
Értem?
Értem és ellenem beszélnek!
Ki tudja?
Bárki tudja,
a Tények Tények!
Értem és ellenem beszélnek, -
bár, - ki tudja?

(1965)

TY..

TYÚK ÉSZ

Tyű, be ifjú voltam! -
És Ludmilla “néni” milyen szép! -
Egész orosz-órán neki udvaroltam
magyarul, - feledve a feltett orosz kérdést. -
( Csengetés előtt ő is észre vette,
nem oroszul folyik itt a terefere.. )
Mit is kérdeztem én az előbb magától?
...?
Újabb kérdést tett fel, kikelve magából: -
(Tyúk eszemre célzott, de bíz’ mellé talált!) -
Magának tyúkszeme van?! - Mondja kedves Halák!
(1978)

U.

Morbid rendszám

Végéhez ért az út,
az autó megállt,
( takart még a rendszám...)
Leszedik a koszorút,
- csokor virág
és göröngy hull a
koporsóra hullva, -
már látható a rendszáma újra:
UH, vagyis: Utasa Hulla... (1965)

V.

Vízzel árasztott földek...
Vérrel áztatott földek...
      Ez Vietnam!
Vijjogó vércse árnyak...
Vészt hozó delta szárnyak...
      Ez Vietnam!
Nyíló virág a dombon,
ócskavas delta roncson:
      Ez Vietnam!
Rizst vágnak térdig a vízben...
Vadludak húznak a légben...
      Ez Vietnam! (1965)

W.

WWW

Minek is mennék ki?! Bámulni a Napot?!
A világ bejön hozzám interneten...
Ha véget vet a világnak az Isten, -
és persze nem írnak róla WEB lapot, -
észre sem veszem... (1998)

Z.

ZENE

Enyém ez a birodalom!...
Igen, virágaim töve véres!..
Könnyekkel mostam le a kardom...
Mindent megtettem érted...
Kincset érted harácsoltam,
könnyet érted fakasztottam...
Már csak az elrejtett nyolcadik ajtóm mögé
kellene belépned, ahol mosatlan bögrék,
összeizzadt ágyam és a WC-m várnak...
Lesz-e annyi ereje a vágynak,
szeretjük-e egymást annyira,
hogy kinyissam arasznyira,
hogy elviseljem, te is mosdatlanul ébredsz...
(1998)

ZS.

CLI. ( MISZTTÓTFALUSI ) SOLTAR

“Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól.”
(Zsoltárok könyve 119.10.)

1. Hirdettem az Istent, igaz bíró voltát,
ki mindennap haragszik, de a haragját
csak pillanatig tartja, jóakaratát
viszont örökkétig sugározza miránk!

2. Könyörögtem Uram, mutass nekem utat,
hogy járhassak a te igazságodban
és teljes szívemmel féljem a nevedet.
Könyörögtem Uram, vizsgáld meg szívemet,

3. lásd meg gondolataimat, van-e bennem
gonoszságnak útja és mit kell tennem,
hogy elődbe kívánkozó szívem, lelkem
elinduljon és magadhoz fogadj engem.

4. Százötven zsoltárban könyörögtem hozzád
szüntelen sírással, kérve, hogy az orcád
el ne fordítsd tőlem, segíts minden órán,
legyél erős váram, magasló kősziklám.

5. Örökké csak kértem, kérve könyörögtem.
Mindétig azt hittem, ha te állsz mögöttem,
ha soha nem állok harcban legyőzötten,
akkor dicsérhetlek boldog örömömben.

6. Tévedtem Uram! Ha üldözött a fiam,
ha rossz hírrel a hírnök álmomból riaszt,
máris zokogtam: Én Istenem, Istenem,
miért hagytál bajomban magamra engem?

7. Azt hittem Uram, akkor találhatok rád,
ha érzem jóságod. Akkor látom orcád,
ha saját dicsőségem fénye hullik rád,
ha nem a föld széléről kiáltok hozzád.

8 Balgának tartottam aki így kiáltott:
Isten sincs, ha nincs, ki cselekedjen jóságot!
Százötven zsoltárból egyben sem kiáltok:
Rád találtam Uram! Én adtam jóságot!

9. Kerestelek Uram ! Tiszta volt a szívem,
de nem fogta fel eszem: az a te híved,
aki nemcsak kér, de öregbíti híred
azzal, amit ad magától, érted, ingyen.

10. Éva megismerte Isten büntetését,
de Istennel adta nekünk első vétkét:
általa ismerjük legnagyobb értékét
a tudás megszerzett, értékes gyümölcsét.

11. Mária ismerte az Isten szerelmét,
így adhatta nekünk az Isten gyermekét.
Józsefnek is adta szép nőiességét,
mindnyájunknak az anyaság szépségét.

12. Itt, - Miszttótfaluban, - istenfélő népek
falból kivájt kövek, iratok és képek,
”aranyas bibliák” segítségét kérve
emléket állítnak Kis Miklós nevének.

13. Költő, tipografus Istent dicsőítő
munkálatba fogott, amiből a hívő, -
három évszázadnyit lepergető idő
ellenére, - ma is lelket felüdítő

14. forrásához juthat Isten igéjének.
Külön kis könyvecske, - emlékeztetésre, -
könyörgő zsoltár és dicsőítő ének,
a nagy Dávid király Isten keresése.

15. Kis Miklós kereste az egy igaz Istent.
Rátalált imával metszett betűiben,
a magyarra fordított könyvek könyvében,
amszterdami tudás telepítésében.

16. A két mai Molnár sem magának őrölt,
nekünk adott minden Miklóstól örökölt,
kincset, betűt, hitet, hirdetve öröktől
örökké az Istent teremtő örömöt.

17. Eme százötvenegyedik “dávidi” zsoltárt, -
segítségül hívva Kecskeméti Víg Mihályt,
szent Dávid szavaiból pótolva a hiányt, -
rájuk emlékezve, díszítve mint oltárt,

18. “Vígasztalásként szörzék így versben,”
áldozva elismerést mindazon embernek
akik adni tudnak és adni szeretnek,
nemcsak kérni tudnak s azzal dicsekednek
amit kaptak...

(1998)

X. Y.

1.).X-Y ÉLETRAJZA.

Huszonkilenc éves vagyok
és én utánam sem ragyog
se kincs,
se hír...

Úgy élek, mint egy tintafolt, -
bár minden tervem tiszta volt, -
estem,
lettem...

Hej! voltam én már traktoros,
tetőtől talpig jó poros
mező
szelő.

Míg pöfögött a traktorom,
vígan szárnyalt sok szép dalom
az ég
felé...

Elült a por ekém nyomán,
nem énekeltem már tovább
olyan
sokat...

Maradtam volna traktornál?!
Jogász lettem...(Vajon hová
teszem
eszem?!)

Űzni jó a bűnözőket,
pénzre sóvár utcanőket:
a vád
talált!

Eredményben nem volt hiány,
így lettem én “ifjú titán”!
Titán
bíz’ ám!

(Személyzetis, hogy mit mível!?
A szárnyamat fegyelmivel
össze
törte.)

Nem köt tovább paragrafus,
a szívem intézetbe húz,
hová
soká

nem járhattam tanítani,
mert nem tudtam beosztani
kevés-
ke bért...

(Két gyermek otthon enni kért,
nem dolgozhattam annyiért...)
Csapot-
papot

s az intézetet otthagyom,
(habár a szívem fájt nagyon!
Nagyon!
Nagyon!)

Rajzoltam aztán vicceket,
amin mindenki jót nevet
hihi,
hihi...

Újságot írnék szívesen, -
de hajh! - szerencsém nincs nekem!
Pedig
hevít

a tollal vívott küzdelem,
de nincsen hová küldenem
az írt
papírt...

S ha közlik is a cikkemet...
Az aktahegy csak rám nevet...
Rabod
vagyok!

Mert negyvenötben engemet
mint mezitlábas gyermeket
szabad
hadak

csak lábbelihez juttattak
és új élethez mutattak
csuda
utat!

Én szárnyalnék is szabadon, -
de sajnos nem bölcsészkaron
lettem
mester...

Mint nagy szobrász széklábakat,
úgy ontom hát az aktákat...
Derék
legény!

- mondják akik csak ismernek.
Az akták el nem temetnek
soha!
( Noha

úgy rág engem a sok akta,
mint bőrünket a rühatka
nevű
szenny-nyű! )

Ha egyszer netán meghalok,
aktáimba csavarjatok.
Temes-
setek

hatlábnyira a föld alá.
Sírdombom apró halmazán
aktán
aktát

halmozzatok az ég felé, -
majd repeszgránátot belé!
Ha hull
hamu,

az hirdesse “nagy” tettemet, -
amelyre tettem éltemet, -
Ez kell
nekem:

”Ím, elpusztult egy rabszolga,
de vele pusztul az ura:
a sok
aszott

sárgára fakult akta tömb...
Ne lásson ilyet már a Föld
soha!
Soha!” 

(1964)

2.) X-Y HITETLEN ARS POETIKÁJA

Én úgy lennék költő

hogy
          szavakká
                            szabdalnám
                                                    szívemet...

         Tengersok szavamat
úgy szórnám, mint zörgő
jégzáport a felhő,
tűhegyes szikraként,
mint vörös vasöntő,
kinyújtott tenyérrel,
mint gazdag kéregető,
          ki a búzát szórja
          és bő termést remél.

         Tengersok szavamból
jutna neutronnak,
mely a szürke közönyt
szép tettekre bontja,
jutna koffeinnek,
hogy aki még alszik
tovább ne heverjen
         hanem követ kőre
         rakjon fel az égig.

         Tengersok szavamból
hidat kalapálnék,
csodahídon le s föl
addig meg nem állnék,
amíg minden embert,
aki egymást marja,
oda nem terelnék,
         hogy a híd közepén
         egymást megöleljék.

         Tengersok szavamból
új Nílus fakadna,
hogy az emberiség
minden száraz partja
dús termővé váljék,
örömmel csobbannék
hogyha gát szorítna
         s szelíden zuhognék
         rá a sivatagra.

         Tengersok szavamat
mindenkinek küldöm!
Ki nem kapott még hírt,
halljon most örömöt!
Kinek csak gyásza volt,
borítson rá fátyolt,
hozzon még virágot,
         aki párja híján
         eddig nem virágzott...

         Tengersok szavamból
soha sem lesz semmi...
Tengersok szavamat
nekem kéne hinni,
nekem kéne hinni,
Megváltó született,
         hogy tengersok szavamból
         lehet egy pici tett...

(1964