60. Ez akár mese is lehetne

– Azt mondta a bátyánk, ezt a történetet akár meseként is elmondhatnám.

– Mond akkor meseként:

– Hát jó: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal ember, akit Izsáknak hívta.

– Ô volt az, akit az apja majdnem feláldozott?

– Igen ô volt az, de most már olyan nagy lett, hogy apja Ábrahám azt akarta nôsüljön meg, hogy unokái születhessenek. Behívatta hûséges szolgáját, Eliezert, aki egész vagyonát is kezelte. Olyan volt ô mint a mesékben a király kancellárja.

– Emlékszem, a Hamupipôkében is és a Süsüben is az ô dolga, hogy a leánykérést intézze.

– Esküdj meg Eliezer – mondta Izsák, – hogy nem veszel fiamnak feleséget a kánaánita lányok közül, ahol lakunk, hanem felkeresed rokonaimat szülôföldemen Arám-Naharaimban, Hárán közelében és onnan hozol feleséget a fiamnak. Eliezer nem is lett volna mesebeli, ha nem akadékoskodott volna. Mi lesz, ha nem akar követni a lány? kérdezte. Akkor a fiadat vigyem oda?

– A kancellár is kitalált mindig valamit.

– Ábrahám tiltakozott. Amikor az Úr kihozott bennünket szülôföldemrôl, így beszélt hozzám: Ezt a földet utódaidnak adom. a fiam tehát egy tapodtat se menjen innen. Te pedig bízzál a mi Urunkban. aki majd elôtted küldi angyalát és jobb belátásra bírja azt a lányt. Ha mégse jönne, fel vagy mentve esküd alól. Na indulj, mondta Ábrahám.

Eliezer tehát kiválasztott tíz tevét, sok-sok drágaságot is becsomagolt és elindult.

– Ment-ment Eliezer hetedhét ország ellen, amíg egyszerre megérkezett.

– Pontosan így történt. A most következô mesébe illô jelenet megismétlôdik majd más csodaszép történetben is. Eliezer letelepedett a városon kívül lévô kútnál. Esteledett már, ilyenkor jönnek ki a városból az asszonyok és a lányok, hogy korsójukat megmerítve vizet vigyenek haza. Eliezer kíváncsi volt rá, valóban jár-e elôtte az Úr angyala, hogy elôkészítse a leánykérést. Ezért próbát eszelt ki.

– Ez is a szokásuk, mindig jelet kérnek, próbára teszik az Úr angyalát.

– Adjál jelet Uram! – kérte Eliezer. Ha én vizet kérek egy lánytól és az nem csak nekem ad, hanem felajánlja azt is, hogy tevéimet megitatja, abból meg fogom ismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál az én uram Ábrahám iránt. Szinte végig se mondta, amikor megjelent egy csodaszép lány, Rebekka, aki éppen Ábrahám testvérének unokája volt. A lány nagyon szép volt, amint korsóval a vállán a kúthoz érkezett. Lement a kúthoz, megtöltötte korsóját és jött vissza. Akkor Eliezer odalépett hozzá: – Hadd igyam egy kis vizet a korsódból. – Igyál uram, – mondta a lány és megvárta, amíg Eliezer eleget ivott, akkor pedig azt mondta: – Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat.

 Ez aztán nagy munka volt! Többször is térült-fordult, amíg a vályúba öntött vízbôl a tevék teleitták magukat. Akkor Eliezer elôvett egy fél sékel súlyú orrkarikát, azt a gyönyörû lány orrába tette, majd a karjára tett két darab tíz sékel súlyú arany karperecet és csak ezután kérdezte meg, kinek a lánya és van e hely a házukban, hogy éjszakára ott szálljanak meg. Rebekka bemutatkozott és megnyugtatta Eliezert, szalma, takarmány és hely is van bôven, ezután hazaszaladt és mindent elmondott az anyjának.

 – Most biztosan a leánykérés következik.

– Úgy, ahogy mondod!

61. Leánykérés

– Volt Rebekkának egy testvére, Lábán, – akivel még találkozunk majd, – aki elôször megnézte az orrkarikát és a karpereceket és csak azután sietett ki a kútnál várakozó Eliezerhez.

– „Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat és tevéidnek is csináltam helyet.” És valóban, amikor hazaértek, ellátta a tevéket, vizet hozott Eliezernek, hogy megmoshassa lábát és vacsorázni hívta.

– „Nem eszem addig, amíg elô nem adom megbízatásomat.”

– De hiszen ez pont olyan, mint amikor Azarja testvér kérte meg Tóbiás számára Sára kezét!

– Ôseink nagyon szerettek beszélni. Eliezer hosszasan elmesélte, hogyan jutott eszébe Ábrahámnak, – aki igen gazdag –, hogy ôt ide küldje, milyen próbát eszelt ki, hogy rátaláljon az igazira, hogyan felet meg a próbának Rebekka. A ház népe élvezettel hallgatta a történetet, azt is tudták, hogy az elbeszélés vége az lesz: „Most tehát jelentsétek ki, ha szeretetet és hûséget akartok tanúsítani Ábrahám iránt vagy azt is ha nem, hogy tudjam, jobbra forduljak-e vagy balra.”

– Most Rebekka háznépén volt a sor, hogy szépen, körülményesen, minden gondolatot kicsipkézve kimondják:

– „Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll, vedd és menj! Ô legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta.”

– Eliezer elôbb földre vetve magát, hálát adott az Úrnak a sikeres küldetését, azután elôszedte a magával hozott ajándékokat. Ezüst és arany ékszereket, ruhákat Rebekkának, értékes ajándékokat testvérének és anyjának. Ezután ettek, ittak, éjszakára is ott maradtak.

– Rebekkát meg sem kérdezték, akar-e menni?

– Eliezer azonnal indulni akart, amint megvirradt. Lábán és Betuel – Rebekka anyja – marasztalták szíves szóval, maradjanak még legalább tíz napig. De Eliezer azt mondta: „Na tartóztassatok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássatok el, hadd menjek utamra.” No ekkor mondták a háziak, kérdezzük meg a lányt is, akar-e menni? Odahívták Rebekkát és megkérdezték, akarsz-e elmenni ezzel az emberrel? Akarok, mondta a lány, így hát elindultak. Velük ment Rebekka dajkája is és áldást is vitt magával:

– „Nôvérünk legyen ezerszer ezerré, utódai foglalják el ellenségeik kapuját.”

– Ezután jött a nagy találkozás?

Izsák napszálltakor a mezôn sétált, amikor tevéket látott közeledni. Rebekka is meglátta a sétálgató férfit.

–  Ki az, aki felénk közeledik? – kérdezte. – Ô a mi urunk. – válaszolta Eleizer.

Izsák meghallgatta a leánykérés történetét, magához vette Rebekkát, sátrába vitte és a feleségévé lett. Izsák negyven éves volt, amikor mindez történt.

– És lettek ezerszer ezerré?

– Húsz évig hiába várták a gyermeket, mert Rebekka meddô volt. Húsz év múlva viszont ikreket szült.

– Ez is a meséhez tartozik, hogy a fôszereplôk felesége elôször meddô, és csak Isten segítségével szülnek gyereket?

– Lehet, hogy így volt, hiszen Sára és Rebekka után Ráchel is meddô lesz hosszú ideig, de ez már másik történet.

– Emlékszem Erzsébetre is, Zakariás feleségére.

– Talán ezzel is azt éreztették, milyen hatalmas áldás a gyermek. Drága kicsi áldásom! Aludj szépen kis virágom.

62. A kánai menyegzô

– Anyukám! Milyen lehetett egy ilyen lakodalom, mint amirôl tegnap hallottam? Tóbiás lakodalma például kétszer tizennégy napig tartott, ha jól emlékszem. Mit csináltak ennyi ideig?

– Emlékezz rá, Sára apja azonnal egész kemence kenyeret süttetett, kiválasztott a nyájból két ökröt és négy birkát, azt beadta a konyhára és ezzel még csak elkezdôdött a készülôdés!

A zsidó családokban a házasság megkötése valójában az eljegyzés volt, amit rendszerint egy év múlva követett a lakodalom, amikor a házastársak egy helyre is költöztek. A lakodalom általában hét napig tartott. Itt ettek, ittak, énekeltek, táncoltak. A Szentírásban elég gyakori, hogy megemlítik a lakodalmat, de mégis, a legnevezetesebb lakodalom a kánai menyegzô volt.

– Ez miért olyan nevezetes?

– Azért kislányom, mert Jézus ezen a menyegzôn tette elsô csodáját, miután megkezdte nyilvános megváltói tevékenységét.

Amikor apuval a Szentföldön jártunk, szinte lépten-nyomon olyan helyre értünk, ahol Jézusnak, a prófétáknak a tevékenységére emlékezhettünk, vagy valami más bibliai esemény színhelye volt. Az egyik legkedvesebb emlékünk – mert a magunk esküvôjére is gondoltunk –, éppen a kánai menyegzô emlékhelye volt. Názáretbôl tartottunk a Genezáret tava felé, amikor egyszerre csak egy kedves városkába Kafr-Kennába érkeztünk. Itt szinte minden a híres menyegzôre emlékeztet, mert ez a városka volt Jézus idejében Kána városa.

Azt nem tudjuk, kinek volt ez a menyegzôje – késôbb bizonyára nagyon büszke volt rá, – de azt tudjuk, hogy Máriát is meghívták és Jézust is tanítványaival együtt. Valamikor a menyegzô során Mária finom érzékkel megérezte, hogy a háziaknak gondja van, mert fogytán a boruk.

Nagyon érdekes helyzet alakult ki. Mária ugyanis tudta, hogy fia elkezdte messiási tevékenységét és tudta, vagy érezte azt is, hogy ennek során Jézus nagyon sok csodát tesz majd. Nem minden célzatosság nélkül fordult fiához és megjegyezte,” Nincs több boruk” Arám nyelven beszéltek egymással és amit Jézus válaszolt, az az araboknál ma is az udvarias elutasítás példamondata lehetne.

– „Mit akarsz tôlem asszony! Még nem jött el az én órám!”

– Azt is mondhatnám, az Emberfia még nem érezte, vajon az Isten Fia tehet-e már csodát, éppen ilyen alkalomban, és éppen ilyen egyszerû csodát? Mária bizonyára nagyon szépen nézett a fiára, talán kérlelte is, Jézus pedig úgy érezhette a csoda mindig ott és éppen abban az idôben csoda, ahol szükséges Isten nagyságának megmutatása. Nem tudjuk mirôl beszélgethettek még, csak azt tudjuk, Mária szolgákhoz fordult és azt mondta: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.”

A zsidóknál a víz tisztító hatását nemcsak abban az értelemben használták, mint mi, hogy mosunk, mosdunk vele, de a tisztátlanságtól megszabadulni is lehetett a vízzel. Ezért étkezés elôtt mindig kezet kellett mosni. A lakodalom sok vendége miatt állt ott hat darab nyolcvan, százhúsz literes kôkorsó, amiben a tisztálkodáshoz használható vizet tartották. Jézus kérésére vízzel töltötték meg valamennyit. „Most merítsetek belôle és vigyétek oda a násznagynak.” – mondta.

A násznagy ivott belôle és tréfás felháborodással fordult a vôlegényhez: „Elôször mindenki a jó bort adja és amikor már ittasak a vendégek, akkor adja nekik a gyengébbet. Te pedig mostanáig tartogattad a legjobb borodat.?”

– Így kezdôdött a megváltás?

– Igen. Elégedetté tett egy ifjú párt és az egész násznépet jókedvûvé.

63. Keresztelô János

– Te még a pocakomban voltál, amikor mindez történt velünk. Megérkeztünk a Genezáret-tavának legdélibb pontjához, ahol a Jordán folyik ki a tóból. A hagyományok szerint itt keresztelte meg Jézust Keresztelô János.

Keresztelô János volt az a férfi, aki még Erzsébet méhében, mint kis magzat, örömmel rugdalódzott, mert megérezte az Úr jelenlétét. Egész életét annak szentelte, hogy elôkészítse a Messiás tevékenységét. Keresztelô János teveszôrbôl készült durva ruhájával, derekán a bôrövvel, nyíratlan hajával és szakállával, – ma úgy mondanánk – karizmatikus jelenség volt.

– Az mit jelent?

– Senki sem tudta kivonni magát hatása alól. Keményen ostorozta a bûnös embereket és felszólította ôket, tartsanak bûnbánatot, mert közel van a mennyek országa, amivel arra utalt, hogy hamarosan megkezdi tevékenységét a Megváltó. Az emberek megvallották bûneiket és János nem vérrel, égôáldozattal tisztította meg, hanem vízzel, a Jordán vízében megkeresztelte ôket.

– „Aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruját hordozzam. Én csak vízzel keresztelek, de ô a Szentlélekkel és tûzzel fog keresztelni.” mondta Keresztelô János, akinek sok tanítványa és követôje volt.

Jézus is felkereste ôt Galileából és kérte keresztelje meg.

– „Nekem van szükségem a te keresztségedre, s te jössz hozzám?” – mondta Keresztelô János.

– „Illô, hogy mindent megtegyünk, ami elô van írva” utalt Jézus a jövendölésekre. Ekkor a Szentírás szerint csoda történt. „Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízbôl. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten lelke mint galamb leszáll és föléje ereszkedett. Az égbôl szózat hallatszott: „

– „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

– Ez az a galamb, ami berepült Mária szobájában is?

– Igen a Szentlelket azóta is így ábrázolják.

– És én ott voltam?

– Igen, ott voltál a pocakomban. Feltûrtem a szoknyámat, apu a nadrágját és belementünk a Jordán vízébe. Sokan álltunk ott, sokan jöttek és alámerültek a folyóban és mindannyian nagyon meghatódtunk. Apunak nagyon jó gondolata támadt. Hozott egy tisztára mosott üveget és merített a Jordán vízébôl. Faszenet tettünk bele, nehogy megromoljék, amíg haza nem érünk.

– Mire kellett ez a víz?

– Elvittük a templomba, és amikor megszülettél, azzal keresztelt meg téged a tisztelendô atya.

– Köszönöm anyukám! Köszönöm! Voltam ott és mintha ott kereszteltek volna…

– Legyen is az álmod szép, keresztségben megtisztult kis virágom…

64. Rebekka ikrei

– Anyukám! Neked ikreid lesznek, vagy csak egy testvért szülsz nekünk?

– Egy testvérkét hordok a szívem alatt. A doktor bácsi kérdezte, megmondja-e a gyermek nemét, de én azt mondtam, legyen ez titok. Majd megtudjuk, ha megszületik.

– Anyukám! Te kibírod ezt a kíváncsiságot?

– Ki bizony. Én érzem, kit hordozok itt, de kíváncsi vagyok, jól érzem e? Apuval már beletettük a tippünket egy borítékba. Különben is uralkodjunk csak a kíváncsiságon, mert mi nôk ráfizettünk már a kíváncsiskodásra.

– Rebekka tudta, hogy ikrei lesznek?

– A Szentírás szerint igen. Akkor ugyan még nem volt ultrahangos vizsgálat, de Rebekka azt vette észre, hogy gyermeke nem egyszerûen mozog a méhében, hanem verekszik. Rugdossa a másikat, hiszen magában senki sem verekszik. El is keseredett szegény.

– „Ha így áll a dolog, miért élek még?” – kérdezte elkeseredésében. Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat.

– Hol kérdezte meg?

– Ezt nem tudjuk. Voltak olyan – úgy nevezik kultikus – helyek, ahol erre a kérdésre sor kerülhetett. Ilyen kultikus hely lehetett egy oltár, amelyet valamelyik ôs állított fel, hogy ott áldozatot mutasson be az Úrnak.

– És kapott választ?

– Igen. Az Úr ezt válaszolta: „Két nép van a méhedben, méhedbôl két törzs válik el: az egyik törzs legyôzi a másikat és az idôsebb szolgálni fog a fiatalabbnak.”

Amikor az ikrek megszülettek, az elsô gyermek egészen vörös volt, késôbbiekben is ilyen maradt, sôt, még szôrös is lett. A második gyermek sima bôrû volt és állítólag fogta az elsôszülött sarkát, mintha még azon is vitáztak volna Rebekka méhében, melyikük szülessék meg elsônek.

– És tényleg harcoltak egymással?

– Ôk ketten még nem, de utódaik, Ézsau utódai az edomiták, Jákob utódai az izraeliták, valóban küzdöttek egymással.

– Ôk még jó testvérek voltak?

– Ezt nem lehet mondani. Ézsau – neve azt jelenti, nyers, szôrös – erôs, erôszakos, vadász ember lett, fôképpen a puszta lakója. Az edomiták is Palesztinától délre laktak a pusztában. Jákob – neve azt jelenti, az Isten oltalmazzon, – megfontolt, simulékony, földmûvelô lett. Izsák Ézsaut szerette, – a Szentírás szerint azért, mert szerette vadhúst, Rebekka viszont Jákobot szerette.

– Ô mit szeretett enni?

– Mondják ugyan, hogy a férfiakat a hasukon át lehet a legkönnyebben „megfogni” és ilyen szólás a nôkkel kapcsolatban nincs, de azt hiszem a szülôi szeretet mindkettôjük esetében ennél bonyolultabb. Izsák az elsôszülöttet, Isten földi dolgainak továbbvivôjét is szerethette Ézsauban. Rebekka pedig, talán az Úr kinyilatkoztatására is gondolva, úgy érezte, hogy a bölcsebb, nem erôszakos Jákobnak kellett volna megszületnie elsônek. Ezt az erôszakos Ézsau megakadályozta, így a kinyilatkoztatásnak be kell teljesednie, hogy az idôsebbnek szolgálnia kell a fiatalabbat. Bizonyára nem mondta el ezt a kinyilatkoztatást, mert ebbôl máris elkezdôdött volna a torzsalkodás, vagy inkább folytatódott volna a méhében már megkezdôdött rugdalózás.

– Ugye ti nem szerettek bennünket különbözô módon?

– Semmi sem egyforma a világon, de mértékben nincs eltérés.