“Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól.”
(Zsoltárok könyve 119.10.)
1. Hirdettem az Istent, igaz bíró voltát,
ki mindennap haragszik, de a haragját
csak pillanatig tartja, jóakaratát
viszont örökkétig sugározza miránk!
2. Könyörögtem Uram, mutass nekem utat,
hogy járhassak a te igazságodban
és teljes szívemmel féljem a nevedet.
Könyörögtem Uram, vizsgáld meg szívemet,
3. lásd meg gondolataimat, van-e bennem
gonoszságnak útja és mit kell tennem,
hogy elődbe kívánkozó szívem, lelkem
elinduljon és magadhoz fogadj engem.
4. Százötven zsoltárban könyörögtem hozzád
szüntelen sírással, kérve, hogy az orcád
el ne fordítsd tőlem, segíts minden órán,
legyél erős váram, magasló kősziklám.
5. Örökké csak kértem, kérve könyörögtem.
Mindétig azt hittem, ha te állsz mögöttem,
ha soha nem állok harcban legyőzötten,
akkor dicsérhetlek boldog örömömben.
6. Tévedtem Uram! Ha üldözött a fiam,
ha rossz hírrel a hírnök álmomból riaszt,
máris zokogtam: Én Istenem, Istenem,
miért hagytál bajomban magamra engem?
7. Azt hittem Uram, akkor találhatok rád,
ha érzem jóságod. Akkor látom orcád,
ha saját dicsőségem fénye hullik rád,
ha nem a föld széléről kiáltok hozzád.
8 Balgának tartottam aki így kiáltott:
Isten sincs, ha nincs, ki cselekedjen jóságot!
Százötven zsoltárból egyben sem kiáltok: Rád találtam Uram! Én adtam jóságot!
9. Kerestelek Uram ! Tiszta volt a szívem,
de nem fogta fel eszem: az a te híved,
aki nemcsak kér, de öregbíti híred
azzal, amit ad magától, érted, ingyen.
10. Itt, - Miszttótfaluban, - istenfélő népek
falból kivájt kövek, iratok és képek,
”aranyas bibliák” segítségét kérve
emléket állítnak Kis Miklós nevének.
11. Költő, tipografus Istent dicsőítő
munkálatba fogott, amiből a hívő, -
három évszázadnyit lepergető idő
ellenére, - ma is lelket felüdítő
12. forrásához juthat Isten igéjének.
Külön kis könyvecske, - emlékeztetésre, -
könyörgő zsoltár és dicsőítő ének,
a nagy Dávid király Isten keresése.
13. Kis Miklós kereste az egy igaz Istent.
Rátalált imával metszett betűiben,
a magyarra fordított könyvek könyvében,
amszterdami tudás telepítésében.
14. A két mai Molnár sem magának őrölt,
nekünk adott minden Miklóstól örökölt,
kincset, betűt, hitet, hirdetve öröktől
örökké az Istent teremtő örömöt.
15. Eme százötvenegyedik “dávidi” zsoltárt, -
segítségül hívva Kecskeméti Víg Mihályt,
szent Dávid szavaiból pótólva a hiányt, -
rájuk emlékezve, díszítve mint oltárt,
16. “Vígasztalásként szörzék így versben,”
áldozva elismerést mindazon embernek
akik adni tudnak és adni szeretnek,
nemcsak kérni tudnak s azzal dicsekednek
amit kaptak...
AJÁNLOM AZ OLDALT
