Mika Waltari nagy finn regényíró írja a Mikael Hakim című regényében:
„Az emberekben a legszánalmasabb és a legcsodálatosabb az a határtalan készség, hogy meghaljon a hitéért és azért az ügyért, amelyet igaznak képzel, noha a legostobábbnak is fel kellene érnie ésszel, hogy senkinek a hite sem lehet hibátlan, és senkinek az ügye sem lehet egészen igaz, mert Isten az embert, természetét illetően, fogyatékosnak teremtette. Az ember egyáltalán nem bizonyíthatjabe hitének és ügyének igaz voltát azzal, hogy meghal érte és ugyanilyen kevéssé javul meg az ügy vagy a hit a győzelemtől is. ”
Ezt a bölcs gondolatot azok szíves figyelmébe ajánlom, akik most, - az idei „tusnádfürdői szent evangélium” nyomán, (hallgassátok Orbánt Isten félelemmel.) – attól várják hazai viszonyaink megváltozását és természetesen megjavulását, ha visszatérünk a „teremtés rendjéhez”.
A teremtés rendje
A „teremtés rendje” nem objektív, nem tudományos, bizonyított folyamat, hanem a Bibliában meseszerűen rögzített történet. Valóságtartalmát nem is lehet eredményesen vizsgálni, hinni kell a Szentírásban és akkor a hit erejébe vetett bizalommal, lehet követni a teremtés rendjét.
Az ószövetségi szentírás 613 magatartási szabályt tartalmaz, – hozzáértő teológusok megszámolták, - tehát a stabil erkölcsi mércével rendelkező politikai vezetőnek ezek közül kell kiválasztania, milyen magatartás felel meg a teremtés rendjének. Mivel a kereszténység kibővítette a szentírást az újszövetségi iratokkal, hozzá kellene számolni még az abból kikövetkeztethető viselkedést is.
Orbán Viktor ilyen stabil erkölcsi mércével rendelkező politikai vezetőnek hiszi magát, hívei is mindenre képesek követési hitüktől vezérelve.
A spirituális vezető ki is emeli a teremtés rendjéből a számára leglényegesebb elemet: Csak Isten képes a semmiből embert teremteni, az ember csak a férfi és a nő páros kapcsolatának eredményeként tud utódot teremteni.
Ebből következik, hogy minden más, nem az utód létrehozására irányuló nemi kapcsolat ellenkezik a teremtés rendjével, különösen az azonos nemű emberek szexuális kapcsolata ellentétes ezzel a renddel, hiszen még eshetőlegesen sincs benne az utód nemzésének célja, lehetősége.
Az élővilágban azt tapasztalhatjuk, hogy a két nem kapcsolatát az ösztönök szinte tökéletesen szabályozzák. A tökéletességet főképpen a női egyedek ösztönei biztosítják, hiszen a hímek, a legfejlettebb gerincesek körében, bizony elég tökéletlenül viselkednek. (Melyik kutyatulajdonos nem tapasztalta még meg, hogy kan kutyája milyen odaadással kísérel meghágni bármit, amire fel tud kapaszkodni.)
Az ember, mint a legtökéletesebb élőlény, talán az egyetlen, amely a szexuális kapcsolatát elsősorban az élvezetért gyakorolja, amelynek lehetséges, várt vagy nem várt következménye, az utód nemzése. Az ószövetségi „teremtés rendje” még széles teret biztosít ennek az élvezeti funkciónak, bár egy pillanatra sem feledkezik meg az utód nemzésének a lehetőségéről. A kereszténység azonban elrugaszkodik ettől a teremtési rendtől, a két nem kapcsolatának egyetlen céljául az utód nemzését ismeri el. Nem ismerek olyan tudományos igényű vizsgálatot, amely azt próbálta volna tisztázni, hogy a párok folytatják-e vagy azonnal megszüntetik a szexuális kapcsolatot, amint kiderül a fogantatás, illetve mit csinálnak azok a házaspárok, akiknek már két, három vagy akár öt esetleg annál több gyermekük van?A katolikus keresztényeknek ugyanis a nem kívánt terhesség ellen egyedül az önmegtartóztatással lehetne védekezniük.
Orbán fundamentalizmusa liberalizmus ellenes
Az ószövetségi teremtési rend is elítéli az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot, – hiányos ismereteim szerint ez főképpen a férfiakra vonatkozik, akik úgy hálnak egymással, mintha nővel hálnának, illetve a nőkre is, ha állattal közösülnek.
Úgy érzem Orbán Viktor fundamentalizmusa főképpen azok ellen a liberális nézetek ellen kíván a teremét rendje nevében fellépni, amelyek az emberi szabadságjogok közé sorolják a nemi identitás megválasztását is, tehát elismerik akár az azonos neműek életközösségének jogi érvényességét is, mintha az, különböző neműek életközössége, házassága lenne. Az emberek esetében mindkét nemnél a tudatos emberi magatartás az élvezetek megszerzésére irányul, az ösztönök pedig együtt
a szaporodás biztosítása érdekében.
A spirituális vezető abszolút erkölcsi tekintélye előírhatja majd a teremtés rendjével ellentétes viselkedés tilalmát, lesznek olyan fekete egyenruhás alakulatok, amelyek tűzzel-vassal érvényt is próbálnak szerezni a spirituális vezető várakozásának. Azt csak remélni lehet, hogy a spirituális vezető – amolyan nemzeti-konzervatív „nagy testvérként” – nem él majd a technika adta lehetőségekkel, hogy ellenőrizze, folytatnak e házaséletet a párok a fogamzás után, sőt a megkívánt gyermekáldás elérése után is?
Mikael el-Hakim, -Mika Waltar regényhőse, - a mohácsi csatavesztés színhelyén folytat filozófiai eszmecserét egy moszlim építésszel, aki így vélekedi: „Látod, amint a hullámok hömpölyögnek, Mikael el-Hakim, látod, amint a hullámok évszázadról évszázadra hömpölyögnek. Minden hullámhegy egy új nemzedék. Minden hullámvölgy egy új halálmező. És mindig ugyanolyan hiábavaló, mert az emberek és a népek sohasem tanulják meg a leckéjüket, és ha megtanulják, akkor hullámvölgyük közel van már.”
Ha ott lehettem volna, azt a lehetőséget is felvetettem volna, hátha a tanulással éppen új hullámhegy indul? De nem voltam ott, így csak annyit vethetek fel Orbán Viktor fundamentalizmusa alapján: Nekünk tényleg mindig Mohács kell?
AJÁNLOM AZ OLDALT
