Nos, ez a kérés két okból sem valósulhatott meg. Az egyik ok, hogy Horváth Sándor, aki ezeket a kérdéseket előterjesztette, csak az ebédszünet után kapott szót. (Az ebéd egy-egy szendvics volt, kávé, tea kíséretében.) A másik ok, hogy Jánosi György, aki magához ragadta, - nyilvánvalóan a tucatnyi „előlülő” egyetértésével, - a konzultáció levezetésének megtisztelő pozícióját, anélkül, hogy elmondta volna, ő most ezekre a kérdésekre válaszol, bevezető szavaival mintegy válaszolt a feltett kérdésekre.

Bevezető szavai arról szóltak, hogy mindenki előtt ismeretes, tovább már nem halasztható az új médiatörvény megalkotása, és ehhez a legnagyobb nyilvánosságot használták fel, amikor az Internet segítségével hozták nyilvánosságra a szakmai tervezetet. A téma közérdekűsége ellenére, csak azok a vélemények olvashatók, amelyekhez a szerzők hozzájárultak a nyilvánossá tételéhez.  Itt jegyzem meg, hogy a Parlament honlapján csak a második változat előterjesztésekor sorolták fel, kik, milyen szervezetek küldték el a véleményüket az első változathoz, és ezek a vélemények csak a Médiaparlament honlapján megjelenve váltak olvashatóvá. Jánosi György arról is tájékoztatott, hogy a második változathoz érkezett véleményeket is csak a szerzők hozzájárulásával hozzák nyilvánosságra és a konzultáción, gyorsírással és hangrögzítéssel jegyzőkönyvezett véleményeket is így teszik olvashatóvá bárki számára. Azt is megjegyezhetem most, hogy a Médiaparlament honlapján a második változathoz előterjesztett vélemények többsége (?) a szerzők hozzájárulásával már a konzultáció előtt is olvasható volt. Jánosi György arról is tájékoztatta a konzultáció résztvevőit, hogy a beérkezett vélemények és az itt elhangzó vélemények feldolgozása után, mintegy két hét elmúltával előterjesztik az újabb változatot, hogy azt is meg lehessen vitatni. Kérte a megjelenteket, hogy szakmai érveket sorakoztassanak fel és ne politikai nyilatkozatokat tegyenek. Ezután elkezdődött a hozzászólások sorozata.

Ismét a szubjektív véleményem:

Már a regisztrációnál feltűnt, hogy a résztvevők nem névsor szerint, vagy nem az írásbeli vélemények beérkezési sorrendje szerint szerepelnek a regisztrációs lapon, hanem „szerkesztetten”. Mindenkit megkérdeztek, kíván-e hozzászólni, és aki szándékozott, az kapott a neve mellé egy jelet. Magam talán elsőként, január 3.-án küldtem be az írásbeli véleményemet, az alfabetikus rendben elég elől szerepelnék a regisztrációs lapon, mégis az utolsó oldalon jegyezték meg hozzászólási szándékomat. Ezt csak, – mintegy mellékesen, – jegyeztem meg magamnak, semmiféle szándékosságot nem tételezetem fel benne.

Jánosi György a regisztrációs lapok sorrendjében szólította a hozzászólni kívánókat és akkor, a hozzászólásokat hallgatva, egyszerre, – mondom szubjektív véleményem szerint, - felismertem a szerkesztettség tényét. A szerkesztés módszere az volt, hogy az egyetértők és a gyakorlati javaslatokat tevők jutottak, – írásbeli véleményükre alapozva, – elsősorban szóhoz, a tervezettel eleve elégedetlenkedők pedig a hozzászólók sorában a vége felé kaptak szót. Az első hozzászóló, emelkedett hangon gratulált a tervezethez és azzal visszaült a helyére. Az utána következők sem kérdőjelezték meg a tervezetet lényegét tekintve, hanem egy-egy szakaszt érintő módosító javaslatokat terjesztettek elő. A negyed tizenegy és az ebédszünet időpontja között csupa egyetértő, gyakorlati javaslatot tevő hozzászólás hangzott el. Ezek között is sok nagyon érdekes volt, hiszen a konkrét javaslatok is érdemben érintették a tervezetet. A szakma, – filmes, televíziós, reklám szakma – képviselői jobbnál jobb észrevételekkel igyekeztek javítani a tervezeten. Lehet, ez is szubjektív értékelés, de nekem nagyon tetszett dr. Szekeres László, a Duna Televízió gazdasági elnökhelyettesének javaslata, amely azt az anomáliát érintette, hogy gazdasági társaság, részvénytársaság vezető testületeit, nem a gazdaságra vonatkozó törvény szabályai szerint választják ki, hanem parlamenti választással, holott a gazdaságban kialakított törvényes rend szerint mind a döntési, mind a felelősségi,- anyagi felelősségi is (!) – körök pontosan megfogalmazhatók.

Az ebédszünetben megcsappant a konzultáció résztvevőinek létszáma, hiszen Jánosi György szerint 14 óráig áll rendelkezésünkre a delegációs terem és már közelgett ez az időpont.

Ismét szubjektív vélemény.

Magam a 88 oldalas tervezethez 20 oldalas véleménnyel szóltam hozzá. Gyakorlott előadó lévén, tudtam, hogy nem lenne lehetőségem az egész véleményem szóbeli ismertetésére, de mivel a Médiaparlament honlapján már január negyedike óta bárki olvashatta hozzászólásomat, nem is tartottam szükségesnek a részletes ismertetést. Ezért arra készültem, hogy demokráciánk, alkotmányosságunk veszélyeztetésére, politikai kultúránk hiányosságaira hívjam fel a figyelmet. Annál is inkább, mert közben elvállaltam a MUOSZ képviseletét is a konzultáción, és a MUOSZ véleménye is a demokrácia veszélyeztetésére hívta fel nagyon nyomatékosan a figyelmet. Számomra is szokatlan módon, leírtam a hozzászólásomat, nehogy sokáig vegyem igénybe a hallgatóság türelmét. Eredeti tervem szerint Faludy György „Pokolbéli víg napjaim” rövid részletét idézve, kezdtem volna hozzászólásomat,. Az önéletrajzi írás szerint Vámbéry Rusztem le akarta beszélni Faludy Györgyöt 1946-ban a hazatérésről Amerikából. Faludy visszakérdezésére így válaszolt Vámbéry Rusztem:

 „Igen – felelte Vámbéry. – A „Hungary:To Be Or Not Tu Be”-ban a magam módján felvázoltam reménységeimet, melyek egy könnyen elképzelhető utópiához vezetnek. Ezt az utópiát szabad, demokratikus Magyarországnak hívják…Majd így folytatta édesapja Vámbéry Ármin szavait idézve: demokráciát alapítani demokraták nélkül kockázatos vállalkozás, de történt már úgy, hogy sikerült. Következésképpen könyvemet azért írtam, hogy csekély erőmmel felhívjam a figyelmet arra, a Magyar Köztársaságot támogatni kell, mert ebben a pillanatban még csak papíron létezik.”

Vámbéry szavai óta 62 év telt el, és a médiatörvény újabb lehetséges változatát olvasva megrémültem: Lehetséges, hogy a Magyar Köztársaság, mint szabad, demokratikus Magyarország még mindig csak papíron létezik? Még mindig nincsen annyi, és olyan demokrata Magyarországon, amennyi és amilyen, élő valósággá tehetné a demokráciát Magyarországon?”

Mivel a MÚOSZ-t  is képviseltem, és hallgattam az ebédszünet előtti hozzászólásokat, némileg eltértem az előre leírt szövegtől.  Az eltéréssel az volt a célom, hogy felhívhassam a figyelmet arra, már van egy jó, a digitális átállásra vonatkozó törvényünk – ez a 2007. évi LXXIV. törvény, a Dtv. – Ebben olyan szabályozásokra került sor, amelyek hiányoztak az jelenleg hatályos médiatörvényből, tehát nem arra van szükség, hogy más törvényeket ismételve, új médiatörvényt fogalmazzunk.

A MÚOSZ véleménye elsősorban a demokráciánkat a sajtószabadság gyakorlását fenyegető veszélyére hívta fel a figyelmet. Ehhez a véleményemet hozzáfűzve, felhívtam a figyelmet a sorozatos alkotmánysértésre, amely a tervezetből nyilvánvalóvá válik. A nem csak papíron létező, demokratikus Magyar Köztársaságért tehát azt tehetjük most, hogy elfelejtjük ezt a szakmai anyagot mint törvénytervezetet, és ezt a folyamatot, az itt szerzett tapasztalatokat, a sorra elhangzó javaslatokat arra használjuk fel, hogy a meglévő médiatörvényt módosítsuk.

Hozzászólásommal, amely legfeljebb 4-5 percnyi volt, sikerült elérnem, hogy Jánosi György az egész nap folyamán először és utoljára felhívta a figyelmet, úgy gazdálkodjunk hozzászólásunk idejével, hogy a még hátralévő nyolc hozzászólónak is maradjon ideje…

Az ebédszünet utáni hozzászólók  többsége radikálisan elutasította a szakmai tervezetet. Volt aki szó szerint idézte az alkotmánybíróság állásfoglalását az állami beavatkozás elutasításáról. Horváth Sándor előterjesztette a Médiaparlament négy kérdését. Pós Péter a Hungária Televízió Közalapítvány társadalmi kurátora alapos indokokkal alátámasztva utasította el a tervezetet, Kiss József, szintén a HTVKA társadalmi kurátora a magyar nyelvet védelmezve tette ugyan ezt. Zsolt Péter médiaszociológus röviden ismertette írásban is kifejtett véleményét a tervezet elfogadhatatlanságáról. Az ebédidő utáni szakasz „kakukktojásaként” a Reális Zöldek Klubjának elnöke gratulált a szakanyag szerkesztőinek a remek munkájához.  Majd amikor elfogytak a hozzászólások, Jánosi György bezárta a konzultációt azzal, hogy nincs lehetőség válaszadásra, nem is tervezik a hallgatósággal szembe ülő politikusok, szakértők, hogy reagáljanak a hozzászólásokra, a konzultáció jegyzőkönyvét nyilvánosságra hozzák majd a Parlament honlapján…

Végezetül ismét szubjektív véleményem:

Hogy volt e haszna a konzultációnak, abból derül majd ki, hogy a sietve, két hét alatt elkészülő újabb szakmai tervezetben helyet kapnak-e az elhangzott, nagyon értelmes szakmailag alátámasztott javaslatok, vélemények. Őszintén szólva, nem nagyon hiszek abban, hogy a tervezet demokráciánkat, alkotmányosságunkat sértő rendelkezései kikerülnének a szakmai tervezetből. Hiszen a különben nagyon jó Dtv 40.§ -ában is, a parlament által már elfogadott elvet és gyakorlatot ki kellene venni a tervezetből és teljesen új módon, vagy még inkább a hatályos médiatörvényhez visszatérve, az abban meghatározott módon kellene a szabályozásról dönteni. Nem nagyon bízom abban, hogy a többnyire névtelenségbe burkolódzó politikusok és szakértők eltérnének a közhelyes állásponttól, - ami szerint elkerülhetetlen új médiatörvény megfogalmazása, - és ésszerűen, célszerűen, értelmes magyar nyelven módosítanák a meglévő törvényt.

Dr. Halák László