Komédiának induló tragédia egy felvonásban
Készült az első változat valamikor a nyolcvanas évek legelején.
Ez a változat 1994-ben készült.
Szereplők:
Fiatalember
Fiú
Apa
Anya
I.Takácslegény
II.Takácslegény
Morsimper a hóhér
Tanító
I.Udvaronc
II.Udvaronc
3.Őr
4.Őr
I.Ápoló
II.Ápoló
Férfi és női hangok
(Ha a színpad tere megengedi, a darab a színpad mélységi rétegeiben játszódik. Ha a színpad kicsi, jelzett, gyorsan cserélhető díszletekkel lehet az egyes jeleneteket megvalósítani. Most abból a feltételezésből indulok ki, a színpad mélységében lehetővé teszi, hogy csak a fények kioltásával és az új helyszín megvilágításával kövessék egymást a jelenetek. )
1. jelenet
( A sötét színpad előterében áll az APA, mintha rejtőzködve, - egy ülőfülkében -, várakozna.
Hangszalagról bejátszott, halk, fojtott hangok hallatszanak, egyre erősödve, mintha jelszót, jelhangot váltó őrök közelednének:)
1. Őrhang: " Meztelen a király!"
2. Őrhang: " Ha-ha-ha"
2. Őrhang: " Meztelen a király!"
3. Őrhang: "Ha-ha-ha"
(A jelhangot nem nevetve, hanem gépiesen mondják. A 3. ŐR balról bejön a színpadra, elhalad a rejtőzködő APA előtt és találkozik a jobbrol érkező 4. ŐRREL.)
3.ŐR: Meztelen a király!
4.ŐR: Ha-ha-ha
(Mindketten katonás hátraarcot csinálnak. A 3. ŐR kivárja, amíg a 4. ŐR kimegy a színpadról, majd odalép az APÁHOZ.)
3. ŐR: Most egy ideig távol lesznek az őrök, bemehetsz a fiadhoz. Siessetek, mert egy óra múlva leváltanak bennünket,
2. jelenet
( A 3. ŐR kimasírozik a színpadról, az APA lámpást gyújt, óvatosan elindul a színpad belső tere felé, ahol láthatóvá válik egy baldachinos ágy, amelyben a FIATALEMBER alszik, hason fekve, a párnát magához ölelve. Az APA odatérdel az ágyhoz, gyengéden, gyönyörködve nézi a fiát, - a FIATALEMBERT -, majd simogatni kezdi a fejét és halk énekszóval, / Ránki: Pomádé király új ruhája/ szólítgatással ébreszteni kezdi)
APA: "Túl puha a paplan, nem izlik a csokoládé..." hallod-e kisfiam! ˝Ébredj gyorsan! ( Halkan megjegyzi) Éppen úgy alszik, mint kisgyermek korában... Ébredj fiam! Nagyon kell sietnünk!
( Az APA suttogását a FIATALEMBER "harsány" ébredése követi, hangos nyújtózkodással, ásítozva ébred:
FIATALEMBER: Auuu! Már reggel van? Húzzátok szét a függönyt, nem látok semmit... Auuu!
( Az APA ijedten néz körbe, csitítgatja a fiát.)
APA: Csendesebben kisfiam! Én vagyok itt az apád... Leleplezhetnek bennünket, ha így hangoskodsz! Gyorsan kapj magadra valami ruhát, azután tünjünk el innen, amíg lehet...
( A FIATALEMBER fölül, örömmel magához öleli az APÁT, minden félelem nélkül kezd beszélni, bár szinte önkéntelenül átveszi az APA fojtott hangját:)
FIATALEMBER: Édesapám! Álmodom, vagy valóságosan látlak!? Te semmit sem változtál az elmúlt tíz év alatt! Ki engedett be és miért, miféle eltűnésről beszélsz?
APA: Ma lettél nagykorú és ezt a napot a TAKÁCSLEGÉNYEK a NEMZET NAGYKORÚSÁGA NAPJÁVÁ , - ünneppé - nyilvánították. Ma királlyá koronáznak téged, ha csak idejében meg nem szökünk...
( A FIATALEMBER még inkább csak az APÁNAK örül, alig figyeli amit mond, csak lassan jut el a tudatáig, hogy az APA ismét a szökésről beszél.)
FIATALEMBER: Kicsit megőszültél, de mintha csak tegnap találkoztunk volna! Be örülök, hogy itt vagy! Mit is mondtál, ki engedett be? Miért is kellene elszöknöm a tíz éve várt esemény elől?!
( Az APA kibontakozik a fia öleléséből és mintegy az öltözködést siettetve a hálóingét kezdi gombolni.)
APA: Most ne azzal törődj, ki engedett be... Más is látja, -velem egyűtt -, a fenyegető veszélyt, van tehát aki segítsen. …Öltözz inkább! De gyorsan ám! Ha majd kinn leszünk a palotából, mindent elmagyarázok. Hidd el, jót akarok, amikor azt mondom: El innen, amilyen gyorsan csak lehet! Azért is sietni kell, mert leváltják a segítőmet és akkor mindketten fogságba esünk...
( A FIATALEMBER visszagombolja a hálóingét és elkomolyodva, kíváncsian néz az APÁRA.)
FIATALEMBER: Miket beszélsz?! Miféle fogságba eshetnünk? Hiszen ha a TAKÁCSLEGÉNYEK engedélye nélkül érkeztél is, az apám vagy és ma már én leszek POMÁDIA új királya. Ki merészelne rám, vagy az apámra kezet emelni?! Ha más "bűnöd" nincs, mint a belopakodás, ha jó ügyet szolgálsz, mi bajod eshetnék? Ki bánthatna? ( Megfogja az APA vállát, mintegy bele akarja szuggerálni saját véleményét) Vedd már észre! Tíz éve szabadon élsz! Pomádé király hatalmát éppen tíz évvel ezelőtt ripityára nevettük ! Emlékezz rá, akkor mindannyian megfogadtuk, itt ezután már csak az igazság uralkodhat! Hogyan fér meg benned a szabadság és a félelem?
( Az APA lefejti magáról a fia kezét, amit két kezével egybefog, mintha együtt imádkoznának, úgy kérleli.)
APA: Bízzál bennem fiam! Szökésedet anyáddal együtt fundáltuk ki - anyád különben jól van -, ne mulassuk a drága időt magyarázkodással! Hidd el, nem élünk szabadon, van okunk a félelemre! Gyere csak ki a palotából, majd magad is meglátod!
( A FIATALEMBER csalódott ingerültséggel válaszol az APÁNAK)
FIATALEMBER: Gondolhattam volna! Ti belsőtökben semmit sem változtatok! Amikor elhatároztam, hogy leleplezem Pomádé király hazugságait, mást sem tettetek, mint gyengítettétek elhatározásomat örökös aggodalmaskodásotokkal. Milyen tapintatosak voltak a TAKÁCSLEGÉNYEK , hogy nem engedtek be hozzám benneteket! Mondhatták volna, hogy ti semmit sem változtatok, de ők inkább elvi magyarázatot fűztek a tiltáshoz...
APA: Arra azért kíváncsi lennék, mivel indokolták, hogy sem te nem jöhetsz hozzánk, sem mi nem jöhettünk hozzád a tíz év alatt?
FIATALEMBER: Azt mondták, a jó vezető nem hallgathat az érzelmeire! A ráció és az ország érdeke mindet megelőz! A tiszteletre méltó, de az ország ügyeit át nem látó szülők csak megzavarhatják azt a nehéz nevelési folyamatot, amely az igazsághoz ragaszkodó uralkodó kiformálásához vezet. Ezért tanácsolták, hogy nagykorúságomig ne találkozzam veletek. Gondolhatod, milyen nehezen hoztam meg ezt az áldozatot. Én jó uralkodó akarok lenni. Úgy éreztem, ennyi áldozatot meg kell hoznom POMÁDIÁÉRT...
( Az APA szomorúan elengedi a FIATALEMBER kezét. Már látja, nem lesz könnyű rábeszélnie a fiát a szökésre.)
APA: És te azt hiszed, magad választottad a magányt?! Azt hiszed dönthettél volna másképpen is? Nem tűnt fel neked, hogy emberek nem élhetnek érzelmek nélkül? Én éppen abban bíztam, hogy amit itt tapasztaltál, az lehetővé teszi, hogy magyarázkodás nélkül szökjél velem... Ezek szerint magadtól nem jöttél rá, hogy POMÁDIÁBAN nincs szabadság és igazságosság sincs... Te talán szabad vagy? Ha hozzánk nem is, de bárhova, bárkihez kimehettél a palotából az elmúlt tíz év alatt? Nem fiam! A TAKÁCSLEGÉNYEK nem jó uralkodót akartak nevelni belőled, hanem engedelmes bábot! Tőlünk is azért zártak el, mert tőlünk tanultad meg az igazság szeretetét!

3. jelenet

( A színpad elsötétedik, majd az előtérben láthatóvá lesz a FIÚ, amint konyhai szék mellett zsámolyon ülve leckét ír. Mellette az ANYA varrogat. Az APA a sötét háttérből újsággal a kezében lép elő.)
APA: Jóságos Isten! Hogyan tűrheted, hogy ennyi hazugságot összehordjanak nap-mint nap!
ANYA: Jaj APA! Ne a gyerek előtt!
APA: Csak tudja meg a gyerek is az igazságot! Csak tudja meg, nem úgy van minden, ahogyan az újságok írják, ahogyan az iskolában tanítják!
ANYA: Teljesen összezavarod ezt a gyereket! Végül még elszólja magát egyszer az iskolában...
APA: Okosabb annál az én fiam! (De azért aggodalmaskodva a FIÚHOZ fordul.) Ugye tudod kisfiam, hogy amiről itthon beszélünk, azt az iskolában soha sem szabad elmondanod?
FIÚ: Tudni tudom, csak nem értem! Mindig arra tanítottál, hogy az igasághoz az életemnél is jobban ragaszkodnom kell. Miért nem szabad beszélnem arról, amiről itthon más a véleményünk, mert más az igazság, mint az iskolában?
APA: Persze, hogy ragaszkodni kell az igazsághoz! Persze! Főképpen tudni kell az igazságot! A tudott igazsághoz kell ragaszkodni még akkor is, ha kimondani nem is lehet! Ugyanis nem kell minden igazságot kimondani! Mi is lenne belőlünk, ha minden ostoba emberről azt kiabálnák az utcán a gyerekek, hogy ez is ostoba, az is ostoba! Ha tudod róla az ostobaságot, viselkedhetsz vele ennek megfelelően, még akkor is, ha nem mondod ki.
ANYA: Rám figyelj kisfiam! Az a legfontosabb igazság, - és ezt az iskolában is elmondhatod alkalomadtán -, hogy Pomádé király sokkal jobb király, mint a környező országok királyai. Lehet, hogy távol, valahol a világ más részein van még nála is jobb, de mi itt élünk és Pomádé király a mi királyunk. Többet erről nem kell beszélned , nem kell, hogy MORSIMPER miattad levegye a szemüvegét
APA: ANYÁDNAK igaza van. Pomádé király valóban jobb, mint a környező országok királyai. De az is igaz, - és ezt már ne mond el az iskolában, - hogy ő felelős azért, mert csaló, hazug, korrupt udvaroncok vehetik körül. Neki és nekik köszönhetjük, hogy hazugság, csalás és korrupció vesz körül bennünket, mint széttéphetetlen ragacsos pókháló. Ezt a hálót egyedül senki szét nem tépheti! Ragaszkodj hát az IGAZSÁG TUDÁSÁHOZ, de ennek a kimondásával ne próbálkozz, mert MORSIMPER leveszi a szemüvegét! (Az APA ingerülten öklével belecsap az újságba.) Különben is mit tehetsz az igazságért, ha ilyen képtelenség megtörténhet?!
ANYA: Téged mindig felbosszantanak ezek a firkászok! Nem is tudom, miért olvasol, miért is járatunk újságot?!
APA: Ami megtörténik, az a bosszantó, nem az hogy megírják! (A FIÚHOZ fordulva magyarázatba kezd) Ehhez mit szólsz FIAM?! Azt írják, hogy külországból két CSODATAKÁCS érkezett...Ezek azt állítják magukról, hogy "igazmondó kelmét" tudnak szőni. A kelmét csak az látja, aki szakértelemmel, tisztességgel látja el a hivatalát. A csalók, a tehetségtelen hozzá nem értő korrupt karrieristák semmit sem látnak belőle... És ezt a mi jó királyunk bevette!!! A TAKÁCSLEGÉNYEK bizonyára garmadával zsebelik be a kincseket, hogy díszítsék az "igazmondó kelmét". Természetesen eddig egyetlen közhivatalnok sem akadt, aki bevallotta volna, semmit sem lát a TAKÁCSLEGÉNYEK kezében. Sőt! Egymás szavába vágva dicsérik a kelmét! Az is természetes, hogy a király mögött mindig ott áll hűséges hóhéra MORSIMPER, a "halál fejedelme", akinek egy szemvillanásától függ élet vagy halál. Elég csak tétovázni a dicséretben, MORSIMPER már nyúl is a szemüvegéhez... Nagy bátorság kellene az igazság kimondásához a többiek hozsannázásával és MORSIMPERREL szemben!
ANYA: APÁDNAK igaza van kisfiam! Az igazságot az életnél is jobban kell szeretned, de az igazság kimondásáért nem szabad az életedet kockáztatnod! Nem attól igaz az igaz, hogy kimondják-e vagy sem! Jegyezd meg, nem igaz az a mondás, amely szerint jobb állva meghalni, mint térdelve élni! Aki meghal az igazságért, az ennél többet nem is tehet érte...ám aki él, ha térdelve is, annak még a reménye is él, hogy egyszer feltápászkodhat, hogy tehet valamit az igazságért, talán még ki is mondhatja...
APA: Túlságosan gyakran kell választanunk az igazság kimondása és az élet között! Elég meglátni MORSIMPERT, hogy az ember egyetlen élete drágább legyen a még oly fontos igazmondásnál is. Lám , már ott tartunk, hogy a király meztelenségét sem meri majd kimondani senki, pedig mindenki látni fogja!
FIÚ: MORSIMPER sem meri kimondani? Kitől félne ő, hiszen ő a hóhér?!
APA: Ez is micsoda torz valóság, ha már csak a hóhértól várhatjuk az igazság kimondását! Mert hogy az ítéletvégrehajtó az igazság szolgája! A hóhérok sohasem szoktak igazságot szolgáltatni, hát még kimondani! Pedig ő azután igazán tudja, milyen drága, milyen megismételhetetlen az élet! Ahhoz, hogy véleményt mondjon a kelméről, le kellene vennie fekete szemüvegét. Csakhogy erre senki sem meri megkérni! Hátha nemcsak a kelmére villanna a tekintete, hanem arra is aki erre kérte őt? Senki sem meri egyedül megkockáztatni, hogy egyedül kételkedjék, de különösen a hazugok félnek egyedül! Rá is vették a királyt, kérdezze meg az egész néptől, tetszik-e az új kelméből készült díszruha? Ha sikerül mindenkit a hazugságra kényszeríteni, senkinek sem kell félnie, hogy éppen ő lepleződik le. A közös hazugságból kevesebb jut egyre-egyre és megmaradhatnak zsírosodó udvaroncnak!
FIÚ: És ha én megpróbálnám? Ha a felvonulási úton én lennék az igazmondás és az élet szeretetének összeegyeztetője?
ANYA: Csak azt ne kisfiam! Jézus Mária! Mi nem jut ennek a gyereknek az eszébe! Nem vagy te Megváltó, hogy ilyet kijelents magadról! Ez már nemcsak felségsértés, de Isten-káromlás is!
APA: Még szerencse, hogy nem lenne rá alkalmad! Nem úgy van ám kisfiam, mint a mesében, hogy csak úgy kapom magam és beszélek a királlyal! Még a madárfütty is csak a biztonsági emberek előfülelése után juthat el Őfelségéhez! Ezt a hősködést pedig verd ki a fejedből! 4. jelenet

( A színpad elsötétedik, majd éles fény világítja meg a színpad hátterében mozdulatlanul álló MORSIMPERT...Fekete szmokingot visel, arca hófehér, feje teljesen kopasz és kerek, fekete szemüveget visel. Soha meg nem szólal, mindig szobormereven áll, csak néha nyúl a szemüvegéhez, mintha le akarná venni. Lassan megvilágosodik a színpad előtere, ahol a FIÚ az előbbi helyen ül, csak most iskolapadban. Előtte áll a láthatatlan osztálynak magyarázó TANÍTÓ, aki mögött pedig két udvaronc áll. A TANÍTÓ is kínos helyzetben van, hiszen ő is az igazság szeretetére tiszteletére, ismeretére szeretné tanítani a gyermekeket, most mégis a hazugság szolgálatába kell állítania őket. Az I. UDVARONC stílusa behízelgő. A II. UDVARONC fenyegető›. MORSIMPER mindig akkor nyúl a szemüvegéhez, amikor a II.UDVARONC beszél. A TANÍTÓ - zavarában,- a hazugságok közlése előtt, kínosan köszörüli a torkát, hogy egyáltalán ki tudja mondani.)
TANÍTÓ: Gyerekek! Bizonyára hallottátok már a rádióból vagy szüleitektől, hogy elkészült felséges királyunk legújabb...khm... khm..."igazmondó kelméből" szabott és varrt új ruhája... Most jut eszembe, persze, hogy tudtok róla, hiszen az "Igazmondó Ruha" bemutatásának - khm...khm...tiszteletére tanulmányi versenyt kezdeményezett a közművelődési kormányzat, amiben ti is részt vettetek. Ezek az urak Őfelsége környezetéből jöttek el hozzánk, mert ezt a versenyt a mi osztályunk, azon belül is iskolánk legjobb tanulója nyerte meg.( A FIÚHOZ fordul) Állj fel fiam! ( Az UDVARONCOKHOZ fordulva rámutat a FIÚRA) Uraim! Ő lenne az... ( Az UDVARONCOK úgy vizsgálják a FIÚT , mintha lovat vásárolnának. A TANÍTÓ zavartan krákogva, rövid szünet után , még a "vizsgálat" alatt , folytatja a magyarázatot az osztálynak.) Felséges királyunk a ...khm...khm..."Igazmondó Ruhát" szeretett népének is be akarja mutatni, hogy megismerhesse a nép ...khm...khm ... őszinte véleményét. Kiemelkedő szorgalmatoknak és tehetségeteknek köszönhetitek azt a ...khm...khm...megtiszteltetést, hogy ti üdvözölhetitek az ifj¶ság nevében felséges uralkodónkat és ti...
( Az I. UDVARONC közbeszól és édeskés stílusban beszélni kezd a gyerekekhez. Amikor a II. UDVARONC durva erőszakos stílusa közben MORSIMPER a szemüvegéhez nyúl, mindig ő inti le a hóhért. )
I. UDVARONC: Ha megengedi TANÍTÓ ÚR, a továbbiakban majd én tájékoztatom e nagyszerű gyermekeket... Tehát: Amikor Felséges Urunk trónszék hordozói odaérnek, ahol majd ti felsorakoztok virágokkal, ünneplő ruhában...
II. UDVARONC: Eszetekbe ne jusson viháncolni, röhögni! Nem lesz ám ott mocorgás és lökdösődés!
I. UDVARONC: ...akkor odalép hozzátok POMÁDIA legnevesebb tévériportere és megkérdezi a legjobb tanulót, téged kisfiam...
II. UDVARONC: Meg ne próbálj magadtól mást válaszolni, mint amire mi megtanítunk! Jó lesz, ha pontosan bemagolod, különben mi verjük bele abba a buta fejedbe!
I.UDVARONC: ...Ugye milyen tréfás a bácsi?!... egyszóval megkérdezi tőled, tetszik-e a király új ruhája?
II. UDVARONC: Senki sem kíváncsi a véleményedre! Azt mond, amit megtanítunk neked!
I.UDVARONC: A tévériporter kérdésére te ezt válaszolod: "SOHA ILYEN SZÉPET MÉG NEM LÁTTUNK!" Ugye meg tudod jegyezni? Majd a TANÍTÓ ÚR gyakorol veled és a többiekkel is, mert erre te a többiekhez fordulsz és megkérdezed tőlük: "IGAZAT MONDTAM GYEREKEK?"
II.UDVARONC: Figyeljetek tökfejek! Véssétek be az üzenő füzetbe, hogy a szüleiteknek is jelen kell lenni, amikor szerepeltek! Jó lesz vigyázni, mit válaszoltok! Nincs ám mellédumálás! Kórusban azt ordítjátok, amit most hallotok!
I. UDVARONC: No mit válaszoltok? Ne törjétek a kis okos fejeteket, majd én megmondom! Azt válaszoljátok: "IGEN! IGAZMONDÓ VAGY!"
II. UDVARONC: Szüleitek megjelenése kötelező és csak az általunk kijelölt helyen, az általunk kijelölt kísérők társaságában tartózkodhatnak! Nyugtassátok meg őket, hogy ezek a markos kísérők nem akadályozzák meg abban, hogy mindent lássanak és halljanak, de akkor is ott lesznek, ha nem azt hallják, amire megtanítottunk benneteket!
I. UDVARONC: Bizony-bizony gyereke! Nagyon jó helyen állnak majd a szüleitek! Mindent láthatnak, mindent hallhatnak, láthatják Felséges Urunkat, kíséretének minden tagját, MORSIMPERT is,- no de nem akarom az egész udvartartást felsorolni.

5. jelenet

( A színpad elsötétedik, majd ismét a családot látjuk, mint előbb. A FIÚ a konyhai szék mellett leckét ír, az ANYA varrogat, az APA újságot olvas.)
ANYA: Drága kisfiam! Csakhogy ezt is megérhettem! Mindig irigyeltem azokat, akiknek a gyermekei adhatták át a virágokat Felséges Urunknak az állami ünnepeken. És most lám, az ÉN kisfiam viszi a virágot, most rá szegeződik minden szempár!
APA: Büszke vagyok rád fiam! Látod, a szorgalom, a tudás megtermi a maga gyümölcsét...
FIÚ: ...hazudhatok az egész világ szeme láttára! Szép kis gyümölcs!
( Az ANYA idegesen újra varrni kezd, az APA felugrik és járkálni kezd fel-s alá.Egymás szavába vágva zúdulnak a FIÚRA, miközben egymással is veszekednek. )
ANYA: Kellett ez nekünk!? Erre vártam én? Ide vezetett a Te igazságra nevelésed! Térj észre kisfiam! Még hogy te hazudnál mindenki előtt?! Hát saját véleményedet mondod-e vagy amit betanultál?
APA: FIAM! Eszedbe ne jusson múltkori hősködési terved! Nekem nehogy hősködni kezdj!
ANYA: Te csak szerepet játszol! A szereplésre nem te jelentkeztél, hanem kiválasztottak, mert jó tanuló vagy! Az pedig tán csak nem bűn, hogy jó tanuló vagy? Különben sem hiszi senki, hogy te a saját véleményedet mondod!
APA: Ne hidd, hogy bárki is kíváncsi a véleményedre! Mindenki tudja amit tud, senkinek sem kell , hogy egy taknyos okosabb legyen mindenkinél! Ne hidd, hogy egyedül bármit is tehetsz a hatalom és a többség ellen!
ANYA: Amit APÁD eddig tanított, azt felejtsd el, amit most mond, azt vésd az eszedbe! Ne hidd, amiért gyerek vagy, neked majd elnézik, hogy te semmit sem kockáztatsz! Téged is figyel MORSIMPER és az sem véletlen, hogy nekünk jelen kell lennünk!
APA: Miért neveled ellenem a gyereket? Okos gyerek ő, enélkül is belátja, MORSIMPER ennél sokkal kevesebbért is levette már a szemüvegét! Mindhármunkat veszélyeztetsz és MORSIMPERT nem érdekli majd, hogy mi nem a király ellen, hanem csak az igazmondásra akartunk téged nevelni!
FIÚ: Majd elmondom neki, ti arra tanítottatok, az igazságot nem kell kimondani...
( A szülők összeroskadnak. Az ANYA szólal meg végül is nagyon szomorúan.)
ANYA: Te most megvetsz bennünket kisfiam és én kívánom, életed során soha ne érezd meg, milyen nehéz kimondani az igazságot az életed árán...a gyermeked élete árán. Mi ettől akartunk megkímélni, de te másképpen döntöttél. most már mi nem tehetünk semmit, csak azt remélhetjük, te talán megúszod élve...
APA: ...és ha megúszod, arra kérlek semmit se felejts el abból, ami fiatalkorodban nem tetszett. Most gyermekként talán semmin sem tudsz változtatni, de ha nem felejted el, felnőttként talán, - felnőtt társaiddal együtt, - tudsz változtatni. Ne bosszúállásra készülj a mi gyengeségünkért, hanem változtatásra...És minket se felejts el, bár most lenézel bennünket. Ha te megúszod, és mi nem, ne tégy magadnak szemrehányást a mi sorsunkért...most már csak tőled függ, mi történik.

6. jelenet

( A színpad elsötétedik, majd a háttérben lassan kivilágosodik a baldachinos ágy, amelyben a FIATALEMBER még mindig hálóingben , mellette az ágy szélén az APA ül.)
FIATALEMBER: Ma már beláthatod, helyesen döntöttem! Nem volt istenkáromlás, hogy elhatároztam: ÉN VAGYOK, AKI ÖSSZEEGYEZTETI AZ ÉLET ÉS AZ IGAZMONDÁS SZERETETÉT! Semmi mást nem kellett tennem, mint a betanított szöveg helyett világgá kiáltanom: MEZTELEN A KIRÁLY! és látod?! Bebizonyítottam, hogy egy gyermek is változtathat azon, ami nem tetszik neki!
APA: ( A visszaemlékezéstől egészen felderül) No ez alaposan sikerült - mindannyiunk akkori szerencséjére! Csak úgy harsogott osztálytársaid kórusa: IGEN! IGAZMONDÓ VAGY! ....És ezt az egész ország hallotta! Emlékszel arra az esztelen kapkodásra, ahogyan az udvaroncok menteni akarták - a menthetetlent? Talán sikerült is volna, ha a király nem kapja maga elé a kezét, mintha még abban sem lenne biztos, van-e rajta gatya!...
FIATALEMBER: Eközben megállíthatatlanul harsogva hömpölygött a nevetés a felvonulási téren.
APA: A mellénk állított ügynökök hiába tartóztattak le azonnal mindnyájunkat, nem tudtak elindulni a rabszállító autók, mert a nevető emberek körbeállták és hintáztatni kezdték a kocsikat. Mi belül, ők meg kívül nevettek. Elég volt ránézni a rémült fogdmegekre és újra meg újra kitört a fékezhetetlen kacagás. Soha el nem felejtem, milyen részegítő érzés egyszerre csak szabaddá válni!
FIATALEMBER: No látod azzal a két mondattal és az elemi erejű nevetéssel megdöntöttük a diktatúrát és szabadok lettünk! Még mindig azt állítod, hogy nem élünk szabadon és emiatt el kell szöknöm a koronázásom elől?
APA: ( Mintha elfújták volna az előbbi vidámságát.) Valóban szabadok lettünk, de szinte csak a nevetés néhány percére! Emlékezz, még a könnyünk is kicsordult a nagy vidámságban, amikor a TAKÁCSLEGÉNYEK a dísztribünről kihirdették: "GYŐZÖTT A NEVETÉS FORRADALMA!" Közölték, hogy Pomádé király az öltözőszobájában várja a nép ítéletét...
FIATALEMBER: ( Még mindig vidáman) Közfelkiáltással azonnal meg is született az "ítélet" , amikor valaki bekiabálta: " Menjen Isten hírével, hiszen mi már KINEVETTÜK!" Mások azt kiabálták:" Nem kell ahhoz bezárni őt, hogy tovább is jókedvünk legyen!" ...
APA: ... És az általános jókedvben észre sem vettük, hogyan vették el tőlünk a szabadságot a TAKÁCSLEGÉNYEK!

7. jelenet

( A színpad elsötétedik , majd éles megvilágításban megjelenik a színpad szélén a két TAKÁCSLEGÉNY, akik - mintha a nézőtéren Pomádia lakossága lenne -, a néphez beszélnek)
I. TAKÁCSLEGÉNY: Pomádia szabad polgárai! Országunk hazugságtól meggyalázott trónját tisztítsuk meg azzal, hogy igazmondó királyt ültetünk rá!
II. TAKÁCSLEGÉNY: Legyen hát Pomádia új királya ez az igazmondó kisfiú!
APA: ( A színpad jobb oldalán kommentálja az eseményeket.) A TAKÁCSLEGÉNYEK javaslatát néma csend fogadta! ( A színpad jobb oldalán magányosan áll a FIÚ)
I. TAKÁCSLEGÉNY: (Odamegy a FIÚHOZ átfogja a vállát, továbbra is a "néphez" beszél) Gondoljátok meg polgárok! Ez a FIÚ tiszta maradt, nem szennyeződött be az előző rendszer szolgálatában. Lám, most is az ő tiszta hangja nyitott számunkra új lehetőségeket...
II. TAKÁCSLEGÉNY: ... amiben azért némi részünk nekünk is volt!
FÉRFIHANG ( A nézőtér felől) De hiszen ő csak gyermek!
NŐI HANG: ( A nézőtér felől ) Aranyos fiúcska, de mégis... FÉRFIHANG: ( A nézőtér felől ) Ha már szabadok lettünk, dönthetnénk bölcsebben is...
NŐI HANG: ( A nézőtér felől ) Amiért itt éltünk és idősebbek vagyunk, még nem lettünk mindannyian szennyesek...
II. TAKÁCSLEGÉNY: Nem szerénytelenségből említem magunkat. Pomádia szabad polgárai! Kövessetek minket! Ne féljetek ti sem merész vállalkozásba fogni! Mi sem féltünk ÉLETÜNK KOCKÁZTATÁSÁVAL LÓVÁ tenni Pomádé királyt és egész udvartartását! Ne feledjétek! Csak az nyer, aki mer!
I. TAKÁCSLEGÉNY: Legyen a királyunk az igazmondó FIÚ, a nevelését meg bízzátok ránk! Mi amolyan régensként , - természetesen a ti közreműködésetekkel -, nevelnénk ebből a gyerekből olyan királyt, amilyen NEKÜNK kell! Nagykorúságáig kormányozzuk közösen Pomádiát! ( A nézőtér felől ismét megszólalnak a hangok)
FÉRFIHANG: No, így már más, ez már jobb lesz!
NŐI HANG: Jaj, de aranyos királykánk lesz!
FÉRFIHANG: Lássuk, mi lesz belőle!
( A színpad elsötétedik lassan, miközben a háttérben lassan feltűnik egyre élesebb fényben MORSIMPER mozdulatlan alakja, azután rajta is megszűnik a világítás.)

8. jelenet

( Az ismét kivilágosodó színpadon a FIATALEMBER hálószobája jelenik meg. A FIATALEMBER még mindig az ágyban üldögél, az APA az ágy végénél áll.)
FIATALEMBER: ( Nagyon komolyan) Emlékszel, milyen felemelő érzés volt, a szabaddá lett emberek szép felelősségét átélni?! Senki sem tapsolt, amikor a régensek engem ajánlottak a trónra...
APA: ... de ez volt a párperces szabadság utolsó pillanata is! Senki sem figyelt a TAKÁCSLEGÉNYEK szavaiban a hangsúlyra! " Nevelünk ebből a FIÚBÓL olyan királyt, amilyen NEKÜNK KELL!" Nem nekünk, pomádia szabad polgárainak, hanem NEKIK A RÉGENSEKNEK!
FIATALEMBER: APÁM! Nem akarlak megsérteni, de te rágalmazol! Talán nem tanítottak engem fáradtságot nem sajnálva? Ők is azt tanították, hogy az igazság mindennél fontosabb, csak annak a tudásánál nem, hogy mi is az igazság?! Ma már én is tudom, hogy az igazság rendszerint nagyon bonyolult, vigyázni kell hát a vélt, - esetleg hamis -, igazság kimondásával, mert azzal még nagyobb bajt okozhatunk, mint a hallgatással...
APA: ...ezzel hitegették magunkat mi is hallgatásaink közben a zsarnokság évei alatt, és akkor te mennyire tiltakoztál ez ellen!
FIATALEMBER: ( úgy folytatja a mondatot, mintha az APA közbe sem szólt volna.) ...tehát mindaddig türelmesen hallgatni kell, amíg meg nem győződtünk megbízhatóan arról, mi is az igazság?
APA: Túl bonyolult ez! Nem emlékszel már, milyen egyszerű a lényeges igazságok felismerése? A KIRÁLY MEZTELEN! Ennyi! Soha nem a felismerés nehéz, hanem kimondani, ha körülötted mindenki mást, vagy éppen egyforma valótlanságot, hazugságot állít.
FIATALEMBER: Te pedig túlságosan leegyszerűsíted ezt! Könnyű volt nekem kisgyermekként is felismerni az igazságot, amikor a feltett kérdésre egyszerű igennel, nemmel lehet válaszolni. Egy uralkodónak azonban nehezebb a dolga, mint egy kisfiúnak! A TAKÁCSLEGÁNYEK számos példával bizonyították, hogy a bonyolult igazságokra sokkal gyakrabban jönnek rá az uralkodók, a vezetők, mint az egyszerű emberek, a tudatlan, bármerre terelhető tömeg. Ahogyan nem engedték meg, látogatásaitokat az érzelmek hálójának elkerülése érdekében, akként óvtak attól is hogy a népszerséget hajszolva más csapdába essem...
APA: ...hiszen Pomádé király is milyen eredményesen kerülte el az érzelmek és a néphangulat hálójába kerülést! Választott is magának mankót a Szentírásból, ahol Máté evangéliomában az olvasható:" Aki nincs velünk, ellenünk van az!" - pedig lehet, hogy ellenfelei csak más igazságot ismertek fel mint a "mi jó vezetőnk!"- Pomádé király! Ettől a gonosz szabálytól vált mindenki vagy letartóztathatóvá, vagy hazuggá!
FIATALEMBER: Pomádé király több vasat is tartott a tűzbe, ezúttal - be kell látnom ,- helyesen! A jó vezetőnek ugyanis úgy kell vezetnie, hogy a tömeg - lehetőleg - önként kövesse, ha pedig ez nem érhető el, akkor - Goethe példája nyomán ,- azt kell akarnia, ami jó a tömegnek és nem azt ,amit a tömeg akar. Miután a tömeg már "önként" követte, más jelmondatot választott Márk és Lukács evangéliomából: " Aki nincs ellenünk, az velünk van!" - és akkor már elég volt MORSIMPER puszta jelenléte is, a szemüvegét még csak meg sem kellett közelítenie...
APA: ...ezért azután a régensek maguk is igénybe vették MORSIMPER "jelenlétét"...
( Több ember lépéseinek zaja hallatszik, az APA ismét fojtott hangon beszél tovább)
APA: Hallod?! Már lehet, jön is. Addig vitatkoztunk a szökés helyett, míg végül lelepleznek. Dönts gyorsan, jössz vagy maradsz, de ha maradsz, magad is tapasztalhatod majd, a régensek nem szabadságra készülnek.

9. jelenet

( Most a színpad eleje is megvilágosodik és érkezik a két TAKÁCSLEGÉNY, a 3. ŐR, a két ÁPOLÓ, utóbbiak kezében szürke párna szerű tárgyak, az egyiken sok kitüntetés sorakozik. A háttérben megjelenik MORSIMPER is. )
APA: Uram Isten! Lelepleztek!( A 3. ŐRHÖZ fordulva) Miért árultál el? Megfizettem, amit kértél?
( A 3. ŐR rá se hederít az APÁRA, a FIATALEMBERNEK jelent)
3. ŐR: FENSÉGES ÚR! A régensek!
( A TAKÁCSLEGÉNYEK kedélyes fecsegő stílusban beszélgetnek, csak a későbbiekben komorodnak el.)
I. TAKÁCSLEGÉNY: Jó reggelt FENSÉG! Tisztelettel köszöntöm édesapját is, aki csak tévedésből gondolhatta, bárki is bejuthatna ÖNHÖZ a mi tudtunk nélkül. Vissza is adom ezt a nem kevés pénzt, bizonyára nehéz volt összegyűjteni.( Zsákocska pénzt ad az APÁNAK) Kedves APUKA! Körülöttünk csak feltétlen engedelmességet fogadó, megbízható emberek teljesíthetnek szolgálatot. Ha jól hallottuk, FENSÉGED éppen az evangélistákat idézte. Szólt volna a mi "evangéliomunkról" is?
FIATALEMBER: Éppen idézni akartam APÁMNAK: " AKI ELLENÜNK VAN, AZ VELÜK, POMÁDÉ KIRÁLLYAL ÉS TALPNYALÓ TÁRSAIVAL VAN!"
APA: Hiszen ez Máté kegyetlen véleményének még kegyetlenebb kifordítása! Csodálkozom FIAM, hogy ezt az "evangéliomot" hallva, magadtól nem ismerted fel, itt nincs szabadság, mert aki másként gondolkozik, már ellenség is!
FIATALEMBER: Már miért lenne ez kegyetlen? Bárki megteheti, hogy ne legyen ellenünk és már nem is az ellenségünk! Mindenkinek csak magától, szabad akaratától függ hogy ne legyen követője Pomádé királynak, ne legyen talpnyalók követője! Kérlek higgyél a saját szemednek! Bánt itt valaki téged vagy engem? Miért gyanakodsz még mindig?
APA: Miért ne gyanakodnék azokra , akikről az első pillanatban kiderült, hogy hallgatóznak, akik cirkuszt rendeznek, hogy láthassalak? Miért nem jöhettem nyíltan, miért kellett lopakodnom, vesztegetnem? Miért félnek a nyilvánosságtól? Miért nem ismerheted, mi van a palotán kívül? Miért...
II. TAKÁCSLEGÉNY:( Határozottan közbeszól) Kedves APUKA! Nem kell azonnal rosszra gondolnia! Nem történt más, mint bepillanthatott nevelési módszereinkbe. Olyan helyzetgyakorlatokat alkalmazunk, amelyek valóságosnak látszanak, ám ha a FENSÉGES ÚR netán hibás döntést hozna, nem lennének következményei.
I. TAKÁCSLEGÉNY: Ezekben a valósnak látszó helyzetekben tudjuk ellenőrizni, mennyre eredményes a nevelői munkánk. Hála FENSÉGED kitűnő képességeinek, ezt a próbát is nagyszerűen kiállta! Ellent tudott állni édesapja érzelmektől fűtött érveinek és jól alkalmazta a tőlünk tanult racionális érveket. Engedje meg FENSÉGED, hogy elismerésemet fejezzem ki. Nagykorúsága, egyben a NEMZET NAGYKORÚSÁGÁNAK NAPJÁN az első próbatételt sikeresen kiállta!
FIATALEMBER: ( Máris magabiztos uralkodóként viselkedve) Köszönöm az elismerést! TUDOM, HOGYAN AKAROK URALKODNI! TUDOM, HOGY SZABADSÁG LESZ URALKODÁSOM ALATT! ÁT KELL TEHÁT TÉRNÜNK A TETTEKRE! Kedves régenseim! Legyen hát elég a szavakból, készüljünk az ünnepségre, hiszen tengernyi tennivalónk van, ne késlekedjünk! Az előző rendszer megváltoztatásához az elmúlt tíz év sem lehetett elegendő, a feladatokban mindenkire számítok. Hidd el APÁM, ismét büszke lehetsz rám... Nektek, KEDVES TANÍTÓIM, RÉGENSEIM köszönöm amit tettetek, a népnek mindent el fogok mondani a hálámról. Munkátok véget ért. bízvást mondhatom, műveteket folytatni fogom...
APA: ...térj már észhez FIAM! Nincs semmiféle művük! Ugyan az van, ami volt, csak a húsosfazéknál felváltották egymást az urak. A régenseknek sem kellettek a gondolkodó emberek, mert azoknak mindig eszébe jut valami. A gondolkodó embereknek az engedelmesség a legnehezebb, márpedig a TAKÁCSLEGÉNYEKNEK engedelmes népre és uralkodóra van szükségük. Aki nem gondolkozik, annak könnyű az engedelmesség! ( A 3.ŐRRE mutat.) Azért vették magukat körül csupa ilyen "megbízható" emberrel!
FIATALEMBER: ( Békítgetni akarja az APÁT) Édesapám! Légy türelmesebb! Tisztelj meg bizalmaddal! Senki sem lehet hibátlan, valószínű, hogy a régensek is tévedhettek egyben és másban. Ma az EGÉSZ NEMZET NAGYKORÚ LESZ! Egymásban bízva , érett fővel, szoros együttműködéssel, egymás tiszteletével ezeket a tévedéseket is korrigálni lehet...
I. TAKÁCSLEGÉNY: ( Alig-alig leplezett ingerültséggel szól közbe) FENSÉGED még nem uralkodó! Kérem mellőzze a mi munkánk minösítését!
II. TAKÁCSLEGÉNY: Ez a megható, formás, kitűnő programbeszéd is korai volt, még hátra van a néppel közös hűségpróba! ( Tapsol, és erre a két ÁPOLÓ, kezükben a párnákkal előre lép.) Hozzátok a FENSÉGES ÚR kitüntetéseit.
FIATALEMBER: Talán előbb a ruhámat hozzátok! Különben is miféle kitüntetések ezek azon a szürke párnám? Tudomásom szerint én még senkitől sem kaptam kitüntetést!
I. TAKÁCSLEGÉNY: A ruha már FENSÉGEDEN van...
FIATALEMBER: Régensem! Ugye te viccelsz?! Mint látod, rajtam hálóing van. Csak nem erre akarod azokat az idegen kitüntetéseket feltűzni?!
( A TAKÁCSLEGÉNYEK most már leplezetlenül ingerültek és erőszakosak.)
II. TAKÁCSLEGÉNY: Ugyan FENSÉG! Merészelne -e valaki ÖNNEL viccelődni! A hűségpróba nagyon is komoly dolog! Csak akkor lehet uralkodása sikeres, ha az emberek gondolkodás nélkül követik parancsait. A gondolkodó néppel nem valósítható meg az egy akol - egy pásztor eszménye!
FIATALEMBER: APÁM! De hiszen erre mondtad vagy tíz évvel ezelőtt, hogy ez csak akkor valósítható meg, ha birka lesz a nép!
I. TAKÁCSLEGÉNY: Ezt a magvas gondolatot megjegyezzük, de mi mégis azon a véleményen vagyunk, hogy semmiféle gondolattal nem szabad megzavarni a jó vezetőt a vezetésben. Ön - tudomásunk szerint és nevelésünknek megfelelően - jó vezető akar lenni.
II. TAKÁCSLEGÉNY: Ne féljen FENSÉGED a hűségpróbától, hiszen ÖNRŐL mindenki tudja, hogy kimondja az igazságot. Önnek tehát el fogják hinni, hogy ruhában van és nem hálóingben! Elfogadják majd a jó vezető igazságát! Már hónapok óta a legjobb reklámszakemberek sulykolják a népbe, hogy aki ÖN ellen van, - márpedig aki nem hisz ÖNNEK, az ÖN ellen van, - az Pomádé király uralmát kívánja vissza.
I.TAKÁCSLEGÉNY: Természetesen gondunk volt arra is, ha valaki esetleg mégis gondolkozni merészelne és ki is szeretné mondani gondolatait, nehogy zavart okozhasson a koronázási ünnepségen, mert hiszen az a hűségpróba kerete.
II. TAKÁCSLEGÉNY: Bizony-bizony FENSÉG, nem tétlenkedtünk az elmúlt évtizedben! Igen erős biztonsági szolgálatot alakítottunk ki!
FIATALEMBER: Miféle biztonsági szolgálatot?! Erről eddig nem volt szó! Pomádé királynak is volt biztonsági szolgálata , a nevetéssel mégsem tudtak leszámolni!
I. TAKÁCSLEGÉNY: Ha a diktatúrát legyőzhette a nevetés, mert a király biztonsági szolgálata képtelen volt elfojtani, akkor a számunkra sokkal drágább demokráciát, alkotmányosságot és szabadságot sokkal erősebben kell védelmezni!
II. TAKÁCSLEGÉNY: Vegye fel FENSÉGED ezt a hálósipkát is. Kíváncsi vagyok, merészel-e bárki is nevetni!
APA: FIAM! Hát ezek a fenyegetések sem nyitják ki a szemed? Nem látod milyen biztosra mennek ezek, mert tudják, mindannyian félünk már újra!
FIATALEMBER: ( Még mindig megpróbál uralkodó módjára viselkedni, de kiszolgáltatottságát, nevetséges hiszékenységét nem tudja leplezni.) Régenseim! Most már valóban elég a tréfából. Ez a helyzetgyakorlat nélkülözi a valóság legkisebb elemeit is. Nem gondolhatjátok komolyan, hogy hálóingben, hálósipkával, érdemtelen érdemrendekkel lépjek a népem elé?! Nem gondolhatjátok, hogy ÍGY el lehet kezdeni egy új korszakot?! Szólaljon meg már valamelyikőtök! Mondjátok már, hogy ez a próba is befejeződött! ígérem, nem haragszom meg ezért a tréfáért...
( A TAKÁCSLEGÉNYEK meg sem mozdulnak, a többiek is mozdulatlanok, csak MORSIMPER lép előbbre egy lépésnyit.)
FIATALEMBER:Gondoljatok arra, mi lesz, ha ismét lesz egy fiú, aki meztelenségemet világgá kiáltja...
I. TAKÁCSLEGÉNY: Ugye FENSÉGED nem gondolja komolyan, hogy mi ilyen amatőrök lennénk?
II. TAKÁCSLEGÉNY: FENSÉGEDET a süketnémák intézetének egyik növendéke köszönti majd virággal
FIATALEMBER: Igazad volt APÁM! Ebben a palotában nem lakik sem az igazság, sem a szabadság! Nekünk itt nincs semmi keresnivalónk! Félre az útból!
( Az APA és a FIATALEMBER át akar törni a régensek és kíséretük gyűrűjén. Dulakodás kezdődik. A TAKÁCSLEGÉNYEK intésére a két ápoló a 3. ŐR segítségével villámgyorsan kényszerzubbonyt húz mind az APÁRA, mind a FIATALEMBERRE. Kiderül, hogy a szürke párnák összehajtogatott kényszerzubbonyok, és a FIATALEMBER kényszerzubbonyára előre feltűzték a kitüntetéseket is.)
I. TAKÁCSLEGÉNY: Amint látja FENSÉGED minket semmi sem ér készületlenül.
II. TAKÁCSLEGÉNY: Fel nem foghatom, miért hiszi FENSÉGED, hogy a nagy hűségpróba kényszerzubbonyban eredményesebb lesz, mint amilyen hálóingben, hálósipkában lett volna...
FIATALEMBER: Ebben a kényszerzubbonyban nem mozdíthatom se a kezem, se a lábam, de kiáltani tudok! Ne gondoljátok, hogy ilyen könnyen legyőzhetitek az igazságot, a szabadságot,
"mert a szabadságvágy
akár a vírusok
irthatatlanná kristályosodnak
- és járvánnyá élednek
alkalomadtán"...
I. TAKÁCSLEGÉNY: Nicsak-nicsak! Milyen ügyes FENSÉGED! Még az ilyen válságos pillanatban is jól alkalmazza irodalmi ismereteit!
FIATALEMBER:...És ha nem lesz, aki a népből kikiáltaná meztelenségnél is súlyosabb kényszerzubbonyosságom, majd kiáltok én: EMBEREK! NÉZZÉTEK! MÉG CSAK MEZTELEN SEM VAGYOK!
( A régensek egy szót sem szólnak, ajkukat biggyesztve indulnak kifelé. Mindenki elmegy, csak a FIATALEMBER és az APA marad , de az ÁPOLÓK a FIATALEMBERT még a baldachinos ágy lábához is kikötik. Kívülről pattogó ritmusű zene, kiáltások, ujjongás hallatszik.)
FIATALEMBER: APÁM! Oda tudsz menni az ablakhoz? Mit látsz?
( Az APA arrébb vonszolja magát és közvetíti a látványt:)
APA: A királyi hordszéken egy kényszerzubbonyos bábú ül, mögötte a régensek integetnek az ujjongó tömegnek. Most egy gyerek virágcsokrot tesz le a bábú ölébe és mutogat valamit... A régensek mellett álló MORSIMPER levette a szemüvegét egy pillanatra...
FIATALEMBER: ...talán jelbeszéddel kiáltotta ki a süketnéma, hogy ebben a szabadságban még a bábun is kényszerzubbony van!
(Belép a 3. ŐR)
3. ŐR: A régensek megparancsolták, vegyem le a kényszerzubbonyokat. Mehetnek, amerre látnak, itt már egyikükre sincs szükség, a nép fényesen kiállta a hűségpróbát.
( Az APA segít kibontakozni a FIATALEMBERNEK. aki azonnal indulni akar.)
FIATALEMBER: Ha meg kell tanulnom, hát megtanulom a süketnémák jelbeszédét is, de akkor sem hallgatok!
( A 3. ŐR int a háttér felé, ahol azonnal megjelenik MORSIMPER. Hosszú másodpercekig nézik egymást, MORSIMPER keze lassan elindul a szemüvege felé, miközben hirtelen kialszik minden fény.)

FÜGGÖNY