“Denebéka” akar lenni a Nem Egészen Szép Béka.

Úgy még nem kezdtük a mesét, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nem Egészen Szép Béka. Pedig ez nagyon fontos elem a mesében, ugyanis olyan még a mesében sincs, hogy valaki - még ha varangyos béka is! - belenyugodjék abba, hogy nem egészen szép. Aki nem egészen szép, az egészen, sŒt legegészebben szép akar lenni! A Nem Egészen Szép Béka maga tiltakozott a mese ilyen kezdése ellen. Miért kell felhívni a figyelmet, hogy még mindig nem vagyok egészen szép? - mondta, és kikötötte, majd csak akkor kezdjük így a meséjét, ha már azonnal hozzátehetjük, de ez a béka már egészen szép, sŒt! legszebb béka lett!

Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, ha ez a még nem legegészen szép béka is mindent elkövetett, hogy legalább egészen szép békává váljék. Azt be kellett látnia, hogy a piros festékkel, fehér pettyekkel sem lett szebb. Éppen ezért újabb ötlettel lepte meg a barátait.

Történt egy napon, amikor a gyerekek ismét a napos kŒ mellett játszottak és az édesapjuk ásta végeérhetetlenül a gödröt, hogy a Nem Egészen Szép Béka nagyon ünnepélyes ruházatban jelent meg. Képzeljétek el, amint odaugrált a gyerekekhez, fején cilinderrel, - a cilindere repülŒs szemüveget tett, - frakkban, - a frakk alatt zsebes overall volt és egy nagy csomagot cipelt a kezében.

- Jézus Isten! Hogy’ nézel ki!? - kiáltotta Emma, amikor meglátta a kiöltözött békát.

- Talán valami álarcos bálba készülsz? - csodálkozott Emese is a Nem Egészen Szép Béka látványán.

- Valami más oka lehet, - vélekedett Péter, hiszen a farsang már régen elmúlt...

A Nem Egészen Szép Béka határozott mozdulattal csendet intett.

- Ma nagy napom van! Ma repülni fogok!...Jelentkeztem ugyanis egy denebéka tanfolyamra... - fızte hozzá magyarázólag.

A gyereke csodálkozva rázták a fejüket, mint akik nem jól hallották, amit hallottak.

- Milyen tanfolyamra jelentkeztél? - kérdezte Emma.

A Nem Egészen Szép Béka úgy tett, mintha csodálkozna a gyerekek értetlenségén.

- Nem értem mit nem értetek ezen?! Jelentkeztem egy denebéka tanfolyamra. Egy egér az oktató. Ă tanított meg arra, hogy elkészítsük magunknak azokat a denevérszárnyakat, amelyekkel repülni fogunk. Ma lesz az elsŒ repülésem! - tette hozzá büszkén.

A kezében tartott csomagot kibontotta és kiterítette a fıre a maga készítette denevérszárnyakat. Ez is pirosra volt festve és fehér pettyek tarkították, - valljuk meg Œszintén, - az eléggé ormótlan szerkentyıt.

A Nem Egészen Szép Béka nagy üggyel-bajjal felcsatolta magára a szárnyat és amíg forgolódva büszkén megmutatta magát a gyerekeknek, elénekelte nekik a denebéka dalt:

Szárnya nincsen, nem is repül,

csak, ha tanfolyamra kerül!

BŒrbŒl varrunk szárnyakat,

amivel majd szárnyra kapsz!

Repülsz, mint egy bŒregér, -

kinek neve : DENEVÉR!!!

Szárnyra kaphat minden béka,

így lesz mindbŒl,DENEBÉKA!!!

Péter, - mint amolyan repülési szakértŒ, - gondosan megvizsgálta a denevérszárnyakat és hitetlenkedve csóválta a fejét.

- Egészen biztos vagy te abban, hogy ezekkel a ... hm... szárnyakkal , sikerülni fog a repülés?

- Hajaj! De még mennyire! - mondta szuszogva, de magabiztosan a Nem Egészen Szép Béka, miközben nagynehezen felmászott a napsütötte kŒ legtetejére. Majd meglátod , milyen szép denebéka leszek!

Az ember csodálkozva ütötte ásóját a földhalom tetejébe.

- Én láttam már sárkányrepülŒket, de azok nem ilyen szárnyakkal repültek. Úgy látom, rövid a te karod a repüléshez!

- Te csak ne félts engem! - nyugtatta meg az embert  a magabiztos Nem Egészen Szép Béka. Mi békák ezt úgy mondjuk, : “Ha rövid a karod, toldd meg a lábaddal!”

- Ne ugorj! Kérlek! - könyörgött Péter is. Hidd el, nem mindegy, milyen alakú a szárnyad!

A Nem Egészen Szép Béka hetykén neki akart futni, de csak “nekiugorni” tudott, azt is elég ügyetlenül tette. “Nekiugrás” közben harsányan kiabálta:

- Az egér azt mondta, hogy ez a szárny igen jó alakú.... talán csak én ugrottam rosszul. - mondta, amikor hatalmas puffanás után feltápászkodott a földrŒl.

Letette az összetört cilindert, ismét orrára igazította a szemüveget, úgy-ahogy elrendezte az összekuszálódott szárnyakat és hozzákészülŒdött az újabb ugráshoz.

- Mi békák azt is mondjuk, minden kezdet nehéz, fŒ a kitartás! - kiáltotta és újra nekiugrott.

A hatalmas puffanás után a szárnyak felismerhetetlenségig összetörtek, a szegény Nem Egészen Szép Békát a gyerekek alig tudták kihámozni a romokból.

- Hát ez nem sikerült... - jegyezte meg búsan a Nem Egészen Szép Béka. És talán az egér sem tud repülést tanítani.

- Hidd el, azt hittem tudok, hiszen a rokonom, a denevér, olyan egyszerıen repül. Jót akartam - mondta az egér, aki éppen akkor ért oda, amikor a Nem Egészen Szép Béka fölkapaszkodott, - most már szárnyak nélkül - a napos köre.

- Az sem közömbös, hogy így visszaadtad a kölcsönt a békáknak. - mondta az ember egy kis gonoszsággal a hangjában.

- Soha semmiféle kölcsönt nem kértem az egerektŒl! Mire gondolsz? - kérdezte csodálkozva a Nem Egészen Szép Béka.

- Erre persze nem emlékszel! Arra a csúf háborúra gondolom, ami a béka-egérharc néven híresült el a történelemben. Oka pedig ennek a háborúnak az volt, hogy PöfögŒpofa a békák királya csalárdul vízbe fullasztotta az egerek királyát a hŒs MorzsacsenŒt!

- Klasszikus mıveltséged fitogtatásával akarsz megint rossz szinben feltüntetni bennünket békákat? Hát nem fog sikerülni! - dünnyögte a Nem Egészen Szép Béka, ütött-kopott tagjait simogatva..

- MirŒl van szó? Mi semmit sem tudunk! - érdeklŒdtek a lányok.

- Ez valami katonásdi? Valami kalandos piff-paff- pöff? - kérdezte Péter is.

- Meséld csak, még nem tértem egészen magamhoz, de ne hidd, hogy ettŒl korlátlanul rágalmazhatsz bennünket! - nyögte a Nem Egészen szép Béka. Gyere egérke, simogasd a hátam, mert nagyon megütöttem magam.

- Csak azután közben hajba ne kapjatok - mondta az ember és hozzáfogott a meséléshez.

A béka-egér háború eseményei.

Egyszer volt, hol nem volt, az ókori Görögországban volt egy tó, amiben a békák királya a “hŒs” PöfögŒpofa lakott a víz alatti palotájában.

Egy szikrázó nyári napon arra sétált az egerek királya a hŒs MorzsacsenŒ és kíséretéhez szólva megállt a tó partján.

- Megszomjaztam... - és ezzel a tó partjához lépett, lehajolt és jóízıen inni kezdett a tó vizébŒl.

- Most iszik a király! Éljen a király! - kiabálta az egérkirály kísérete..

A harsány éljenzést meghallotta a víz alatti palotájában a “hŒs” PöfögŒpofa és kíváncsian úszott a felszínre.. Meglátta az egérkirályt és ünnepélyesen megszólította:

- Honnan jössz vendég? Ki vagy te, hogy királynak kiáltanak, amikor a király én vagyok!

- MorzsacsenŒ vagyok, az egerek királya!

- Ivott a király! Éljen a király! Most beszél a király! Éljen a király! - harsogták az egérkirály kíséretének tagjai.

- Légy üdvözölve hát kedves kollégám, én pedig PöfögŒpofa vagyok, a békák királya. Ha barátkozni akarsz velem, szívesen vendégül látlak a palotámban.

- Már hogyan barátkozhatnék veled, hogyan látogathatnálak meg, amikor te a vízben élsz, én pedig azt eszem, amit az emberek esznek! - felelte gŒgösen MorzsacsenŒ.

- Ha csak a hasadra lehetsz büszke, nem lehetsz nagy király - morogta magában PöfögŒpofa, de azért újra invitálta.

- “HŒs” vendégem! Csak nem a víztŒl félsz?

- Még hogy én félnék? Én aki az embertŒl sem félek! Bármilyen nagy is a teste, amikor alszik még a testén is átfutok és ha akarom, akár a lábaujjahegyét is megharapom!

- No ha ilyen bátor vagy, még szívesebben látlak vendégül! Gyere kapaszkodj a hátamra, megmutatom a birodalmamat. Hidd el, lakomát is tudok rendezni a tiszteletedre.

- PöfögŒpofa elŒzékenyen a parthoz úszott, kimászott egészen a víz széléig, hogy az egérkirály felkapaszkodhasson a hátára. - szólt közbe a Nem Egészen Szép Béka, aki lassan kiheverte a puffanások fájdalmait. Mi tagadás, az egérkirály úgy állt a békakirály hátán, mintha hódítani indulna. Kíséretének tagjai nem is hagyták szó nélkül!

- Most a tengert hódítja meg a mi bátor királyunk! Éljen a király! - kiabálták örömmámorba, ahogyan a király távolodott a parttól.

- Kétségtelenül túlzott volt a kíséret kiabálása, - folytatta az ember a mesét, - de PöfögŒpofa vendéglátó bátorsága sem tündökölt sokáig! Feltınt ugyanis a vízben egy feltartott fejı vízisikló - kétségtelenül mindkettŒjük ádáz ellensége, - és feléjük úszott. PöfögŒpofa megrémült és a víz alá merülve menekült, teljesen elfeledkezve a hátára vett egérkirályról.

- Jaj! Jaj! Nagyon sokat iszik a király! Jaj! jaj! Közeleg a sikló! Éljen a hŒsiesen menekülŒ király! - kiabálta a parton az egérkirály kísérete.. Nézzétek ! Cserben hagyta a királyunkat az álnok békakirály!

MorzsacsenŒ kétségbeesetten kapálódzott, úszni is megpróbál a part felé, de két választása volt, vagy a vízbe fullad, vagy a sikló martaléka lesz. A sikló nem hagyott választási lehetŒséget....

A hŒs MorzsacsenŒ kísérete a parton folytatta az ádáz ordítozást. Nem a siklót átkozták, hanem PöfögŒpofát .

- Megállj! Megállj PöfögŒpofa! MegbınhŒdsz te még ezért, amiért álnokul megölted a mi hŒs királyunkat.! Meghalt a király, éljen a király! Új királyunk az egérseregek élére áll és nem menekülhetsz elŒlünk!

- A háborút persze el lehetett volna kerülni, hiszen az egerek a vízben, a békák a parton harcképtelenek. - mondta a Nem Egészen Szép Béka. De a mesében mindketten úgy viselkedtek, mint az emberek. Bár elkerülhették volna a háborút, inkább a harcot választották. Pedig, - fordult a gyerekekhez, - mindig van még idŒ a békére! Minden háború elkezdése elsietett!

- Csak ne tereld el a figyelmet! Mert a hŒsiesség a legszebb erény! Mind a parton, mind vízben nagy készülŒdés kezdŒdött. Éles nádlevelekbŒl kardokat formáltak, zöldborsóból hajító lövedéket, a héjából pajzsokat formáltak.

- És mint az emberek, Œk is a saját területükön állva, veszélytelenül, egymás szidalmazásával növelték a harci elszántságot. - mondta a Nem Egészen Szép Béka.

- Igen! Gyertek ki a vízbŒl gyáva békák, ha mertek!  Vívjatok meg velünk, ha van közöttetek bátrabb, mint az álnok PöfögŒpofa! - kiabálták az egerek.

- Védjük meg királyunk becsületét! Gyerünk, tanítsuk móresre ezeket a hŒsködŒket! - kiabálták a békák is kimásztak a partra.

- Bár ne tették volna, - mondta most az ember, - mert az egerek csúful legyŒzték a nagyhangú békákat. Akiket csak az mentett meg, hogy segítségül hívták rokonaikat a teknŒsbékákat, akiken persze nem fogott a még oly éles nádlevél kard sem.

- Az egerek pedig azzal védekeztek, hogy majd elhívják hatalmas rokonaikat a patkányokat, és akkor megnézhetik magukat a teknŒsbékák is! - tette hozzá a Nem Egészen Szép Béka.

- Mindez mit sem változtat azon, hogy a”hŒs” PöfögŒpofa bizony csúful cserben hagyta vendégét a hŒs MorzsacsenŒt! - összegezte a mese tanulságát az ember.

- Mit tehetett volna a félelmetes sikló ellen? - kérdezte a békákat védelmezŒn Emese.

- Az igazi barát nem mérlegel, ha a barátjáról van szó! - mondta az ember.

- Ugyan! Volt-e a békakirály barátja, a nagyszájú MorzsacsenŒ?! - kiabálta Péter. Mi igaz barátai vagyunk a Nem Egészen Szép Békának és majd mi megvédjük tŒled apu!

- De gyerekek! Nem szorulok én védelemre! - kiabálta a Nem Egészen Szép Béka, de már hiába. A három gyerek birkózni kezdett apjával, aki nevetve “küzdött” ellenük, de így sem kerülhette el a “legyŒzetést”. A hátán fekve nevetve tırte, hogy a gyerekek csiklandozással tegyék teljessé a gyŒzelmüket.

- Kisült Isten igazsága! - kiabálta Péter a legyŒzött apa hasán.

- Valld be egerek barátja, hogy nem volt vétkes a békakirály az egérkirály halálában. - mondta Emese az apját csiklandozva.-

- Megadom magam! Megadom magam! - Bár ha összefogtak volna a sikló ellen, éppen úgy legyŒzhették volna, mint ahogyan ti legyŒztetek engem.

- Szerintem nem szégyen a menekülés, a túlerŒtŒl. - mondta a Nem Egészen Szép Béka. Még kevésbé szégyen, ha nem a haragnak engedelmeskedve sértegetjük egymást.

- Ezek szerint nem robbantod ki a denebéka-egér háborút?- kérdezte az ember.

- Eszem ágában sincs háborúzni! Ha gyŒznék, talán tudnék repülni? Ha az egér gyŒzne, talán tudna megtanítani a repülésre? Attól még barátok maradhatunk, hogy egyikünk sem tud repülni...Pedig be szerettem volna!

Hogyan repült mégis a Nem Egészen Szép Béka?

- Fogsz is! - kiáltotta az egérke. Elintézem neked! - azzal elszaladt.

Nem kellett sokáig várni, már futott is vissza lihegve.

- Elintéztem! Beszéltem a padláson a denevérrel! Megígérte, hogy alkonyatkor szívesen repül veled néhány kört. Csak azt kérte, te menj hozzá, mert Œ nem tud lejönni a földre.

- Nesze semmi, fogd meg jól! - nevetett az ember. Repülhetsz a denevérrel, ha elŒbb felrepülsz hozzá!

- Majd mi felviszünk! Úgysem láttunk még denevért közelrŒl. - ajánlkoztak a gyerekek.

- Köszönjük a felajánlott segítséget, de nem élünk vele. Engesztelésül , jóvátételként majd én felviszem a Nem Egészen Szép Békát a padlásra. Talán félne is tŒletek a denevér, hiszen annyi gonoszságot tapasztaltak már emberektŒl. Ăk emlékeznek még a kapura kiszögelt denevérekre...

- Ha Œk nem bíznak bennünk, azt ajánlom, te se bízz az egérben! Egyszer már ráfizettél a bizalomra - mutatott az ember az összevissza tört denevérszárnyra.

- Ne félts engem! A barátság kibír egy ilyen próbát! Még ha leesünk, sem lesz közöttünk háború!

Közben lassan besötétedett. Az ember és a gyerekek elkísérték a Nem Egészen Szép Békát az egérkével a padlásfeljáróig.

Bizony nem volt könnyı dolguk, mert a padlásfeljáró meredek volt, és még meredekebbek a gerendák a padláson. A denevér egészen közel húzódott a meredeken álló gerendához, az egérke pedig nagy szuszogás közepette cipelte a hátán a Nem Egészen Szép Békát.

A gyerekek és az ember izgatottan várták, mi lesz.

- Könnyelmıek!  - morogta az ember. Megbánjátok még, ha leestek, - ha egyáltalán alkalmatok lesz megbánni...

A gyerekek kiabálására figyelt fel.

- Hajrá Egérke! Hajrá Nem Egészen Szép Béka! Hajrá denevér! - kiáltották, amikor a padlás ajtaján kirepülni látták a denevért, akinek a lábán ott lógott a Nem Egészen Szép Béka.

- Éljen a Nem Egészen Szép Béka, a levegŒ királya! - kiabálta Péter, miközben mindannyian körbe körbe futottak a kertben mindaddig, amíg csak látták a denevérrel repülŒ Nem Egészen Szép Békát. Még énekeltek is!

Szárnya sincsen, csak úgy repül,

ha a denevérre fölül...

Hogyha nem ül, hát lelóg,

lett belŒle egy “ BATFROG”

“BATFROG” lett Œ nem “BATMAN”

körbe szállnak mindketten.

Kapaszkodj a denevérbe!

A haragnál jobb a béke!

Így repül a “DENEBÉKA”

segített a denebéke!

- Gyerünk aludni! - hívta gyerekeit az ember.

- Mi lesz a Nem Egészen Szép Békával? - aggodalmaskodott Emma.

- Nincs egyedül. - nyugtatta meg Péter. Be jó lenne vele repülni és látni a város fényeit...

-. Holnap lesz mit mesélnie! - álmodozott Emese is.

A véletlen úgy hozta, hogy az utazás élménye helyett más mesére került sor.

“Denebéka” akar lenni a Nem Egészen Szép Béka.

Úgy még nem kezdtük a mesét, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nem Egészen Szép Béka. Pedig ez nagyon fontos elem a mesében, ugyanis olyan még a mesében sincs, hogy valaki - még ha varangyos béka is! - belenyugodjék abba, hogy nem egészen szép. Aki nem egészen szép, az egészen, sŒt legegészebben szép akar lenni! A Nem Egészen Szép Béka maga tiltakozott a mese ilyen kezdése ellen. Miért kell felhívni a figyelmet, hogy még mindig nem vagyok egészen szép? - mondta, és kikötötte, majd csak akkor kezdjük így a meséjét, ha már azonnal hozzátehetjük, de ez a béka már egészen szép, sŒt! legszebb béka lett!

Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, ha ez a még nem legegészen szép béka is mindent elkövetett, hogy legalább egészen szép békává váljék. Azt be kellett látnia, hogy a piros festékkel, fehér pettyekkel sem lett szebb. Éppen ezért újabb ötlettel lepte meg a barátait.

Történt egy napon, amikor a gyerekek ismét a napos kŒ mellett játszottak és az édesapjuk ásta végeérhetetlenül a gödröt, hogy a Nem Egészen Szép Béka nagyon ünnepélyes ruházatban jelent meg. Képzeljétek el, amint odaugrált a gyerekekhez, fején cilinderrel, - a cilindere repülŒs szemüveget tett, - frakkban, - a frakk alatt zsebes overall volt és egy nagy csomagot cipelt a kezében.

- Jézus Isten! Hogy’ nézel ki!? - kiáltotta Emma, amikor meglátta a kiöltözött békát.

- Talán valami álarcos bálba készülsz? - csodálkozott Emese is a Nem Egészen Szép Béka látványán.

- Valami más oka lehet, - vélekedett Péter, hiszen a farsang már régen elmúlt...

A Nem Egészen Szép Béka határozott mozdulattal csendet intett.

- Ma nagy napom van! Ma repülni fogok!...Jelentkeztem ugyanis egy denebéka tanfolyamra... - fızte hozzá magyarázólag.

A gyereke csodálkozva rázták a fejüket, mint akik nem jól hallották, amit hallottak.

- Milyen tanfolyamra jelentkeztél? - kérdezte Emma.

A Nem Egészen Szép Béka úgy tett, mintha csodálkozna a gyerekek értetlenségén.

- Nem értem mit nem értetek ezen?! Jelentkeztem egy denebéka tanfolyamra. Egy egér az oktató. Ă tanított meg arra, hogy elkészítsük magunknak azokat a denevérszárnyakat, amelyekkel repülni fogunk. Ma lesz az elsŒ repülésem! - tette hozzá büszkén.

A kezében tartott csomagot kibontotta és kiterítette a fıre a maga készítette denevérszárnyakat. Ez is pirosra volt festve és fehér pettyek tarkították, - valljuk meg Œszintén, - az eléggé ormótlan szerkentyıt.

A Nem Egészen Szép Béka nagy üggyel-bajjal felcsatolta magára a szárnyat és amíg forgolódva büszkén megmutatta magát a gyerekeknek, elénekelte nekik a denebéka dalt:

Szárnya nincsen, nem is repül,

csak, ha tanfolyamra kerül!

BŒrbŒl varrunk szárnyakat,

amivel majd szárnyra kapsz!

Repülsz, mint egy bŒregér, -

kinek neve : DENEVÉR!!!

Szárnyra kaphat minden béka,

így lesz mindbŒl,DENEBÉKA!!!

Péter, - mint amolyan repülési szakértŒ, - gondosan megvizsgálta a denevérszárnyakat és hitetlenkedve csóválta a fejét.

- Egészen biztos vagy te abban, hogy ezekkel a ... hm... szárnyakkal , sikerülni fog a repülés?

- Hajaj! De még mennyire! - mondta szuszogva, de magabiztosan a Nem Egészen Szép Béka, miközben nagynehezen felmászott a napsütötte kŒ legtetejére. Majd meglátod , milyen szép denebéka leszek!

Az ember csodálkozva ütötte ásóját a földhalom tetejébe.

- Én láttam már sárkányrepülŒket, de azok nem ilyen szárnyakkal repültek. Úgy látom, rövid a te karod a repüléshez!

- Te csak ne félts engem! - nyugtatta meg az embert  a magabiztos Nem Egészen Szép Béka. Mi békák ezt úgy mondjuk, : “Ha rövid a karod, toldd meg a lábaddal!”

- Ne ugorj! Kérlek! - könyörgött Péter is. Hidd el, nem mindegy, milyen alakú a szárnyad!

A Nem Egészen Szép Béka hetykén neki akart futni, de csak “nekiugorni” tudott, azt is elég ügyetlenül tette. “Nekiugrás” közben harsányan kiabálta:

- Az egér azt mondta, hogy ez a szárny igen jó alakú.... talán csak én ugrottam rosszul. - mondta, amikor hatalmas puffanás után feltápászkodott a földrŒl.

Letette az összetört cilindert, ismét orrára igazította a szemüveget, úgy-ahogy elrendezte az összekuszálódott szárnyakat és hozzákészülŒdött az újabb ugráshoz.

- Mi békák azt is mondjuk, minden kezdet nehéz, fŒ a kitartás! - kiáltotta és újra nekiugrott.

A hatalmas puffanás után a szárnyak felismerhetetlenségig összetörtek, a szegény Nem Egészen Szép Békát a gyerekek alig tudták kihámozni a romokból.

- Hát ez nem sikerült... - jegyezte meg búsan a Nem Egészen Szép Béka. És talán az egér sem tud repülést tanítani.

- Hidd el, azt hittem tudok, hiszen a rokonom, a denevér, olyan egyszerıen repül. Jót akartam - mondta az egér, aki éppen akkor ért oda, amikor a Nem Egészen Szép Béka fölkapaszkodott, - most már szárnyak nélkül - a napos köre.

- Az sem közömbös, hogy így visszaadtad a kölcsönt a békáknak. - mondta az ember egy kis gonoszsággal a hangjában.

- Soha semmiféle kölcsönt nem kértem az egerektŒl! Mire gondolsz? - kérdezte csodálkozva a Nem Egészen Szép Béka.

- Erre persze nem emlékszel! Arra a csúf háborúra gondolom, ami a béka-egérharc néven híresült el a történelemben. Oka pedig ennek a háborúnak az volt, hogy PöfögŒpofa a békák királya csalárdul vízbe fullasztotta az egerek királyát a hŒs MorzsacsenŒt!

- Klasszikus mıveltséged fitogtatásával akarsz megint rossz szinben feltüntetni bennünket békákat? Hát nem fog sikerülni! - dünnyögte a Nem Egészen Szép Béka, ütött-kopott tagjait simogatva..

- MirŒl van szó? Mi semmit sem tudunk! - érdeklŒdtek a lányok.

- Ez valami katonásdi? Valami kalandos piff-paff- pöff? - kérdezte Péter is.

- Meséld csak, még nem tértem egészen magamhoz, de ne hidd, hogy ettŒl korlátlanul rágalmazhatsz bennünket! - nyögte a Nem Egészen szép Béka. Gyere egérke, simogasd a hátam, mert nagyon megütöttem magam.

- Csak azután közben hajba ne kapjatok - mondta az ember és hozzáfogott a meséléshez.

A béka-egér háború eseményei.

Egyszer volt, hol nem volt, az ókori Görögországban volt egy tó, amiben a békák királya a “hŒs” PöfögŒpofa lakott a víz alatti palotájában.

Egy szikrázó nyári napon arra sétált az egerek királya a hŒs MorzsacsenŒ és kíséretéhez szólva megállt a tó partján.

- Megszomjaztam... - és ezzel a tó partjához lépett, lehajolt és jóízıen inni kezdett a tó vizébŒl.

- Most iszik a király! Éljen a király! - kiabálta az egérkirály kísérete..

A harsány éljenzést meghallotta a víz alatti palotájában a “hŒs” PöfögŒpofa és kíváncsian úszott a felszínre.. Meglátta az egérkirályt és ünnepélyesen megszólította:

- Honnan jössz vendég? Ki vagy te, hogy királynak kiáltanak, amikor a király én vagyok!

- MorzsacsenŒ vagyok, az egerek királya!

- Ivott a király! Éljen a király! Most beszél a király! Éljen a király! - harsogták az egérkirály kíséretének tagjai.

- Légy üdvözölve hát kedves kollégám, én pedig PöfögŒpofa vagyok, a békák királya. Ha barátkozni akarsz velem, szívesen vendégül látlak a palotámban.

- Már hogyan barátkozhatnék veled, hogyan látogathatnálak meg, amikor te a vízben élsz, én pedig azt eszem, amit az emberek esznek! - felelte gŒgösen MorzsacsenŒ.

- Ha csak a hasadra lehetsz büszke, nem lehetsz nagy király - morogta magában PöfögŒpofa, de azért újra invitálta.

- “HŒs” vendégem! Csak nem a víztŒl félsz?

- Még hogy én félnék? Én aki az embertŒl sem félek! Bármilyen nagy is a teste, amikor alszik még a testén is átfutok és ha akarom, akár a lábaujjahegyét is megharapom!

- No ha ilyen bátor vagy, még szívesebben látlak vendégül! Gyere kapaszkodj a hátamra, megmutatom a birodalmamat. Hidd el, lakomát is tudok rendezni a tiszteletedre.

- PöfögŒpofa elŒzékenyen a parthoz úszott, kimászott egészen a víz széléig, hogy az egérkirály felkapaszkodhasson a hátára. - szólt közbe a Nem Egészen Szép Béka, aki lassan kiheverte a puffanások fájdalmait. Mi tagadás, az egérkirály úgy állt a békakirály hátán, mintha hódítani indulna. Kíséretének tagjai nem is hagyták szó nélkül!

- Most a tengert hódítja meg a mi bátor királyunk! Éljen a király! - kiabálták örömmámorba, ahogyan a király távolodott a parttól.

- Kétségtelenül túlzott volt a kíséret kiabálása, - folytatta az ember a mesét, - de PöfögŒpofa vendéglátó bátorsága sem tündökölt sokáig! Feltınt ugyanis a vízben egy feltartott fejı vízisikló - kétségtelenül mindkettŒjük ádáz ellensége, - és feléjük úszott. PöfögŒpofa megrémült és a víz alá merülve menekült, teljesen elfeledkezve a hátára vett egérkirályról.

- Jaj! Jaj! Nagyon sokat iszik a király! Jaj! jaj! Közeleg a sikló! Éljen a hŒsiesen menekülŒ király! - kiabálta a parton az egérkirály kísérete.. Nézzétek ! Cserben hagyta a királyunkat az álnok békakirály!

MorzsacsenŒ kétségbeesetten kapálódzott, úszni is megpróbál a part felé, de két választása volt, vagy a vízbe fullad, vagy a sikló martaléka lesz. A sikló nem hagyott választási lehetŒséget....

A hŒs MorzsacsenŒ kísérete a parton folytatta az ádáz ordítozást. Nem a siklót átkozták, hanem PöfögŒpofát .

- Megállj! Megállj PöfögŒpofa! MegbınhŒdsz te még ezért, amiért álnokul megölted a mi hŒs királyunkat.! Meghalt a király, éljen a király! Új királyunk az egérseregek élére áll és nem menekülhetsz elŒlünk!

- A háborút persze el lehetett volna kerülni, hiszen az egerek a vízben, a békák a parton harcképtelenek. - mondta a Nem Egészen Szép Béka. De a mesében mindketten úgy viselkedtek, mint az emberek. Bár elkerülhették volna a háborút, inkább a harcot választották. Pedig, - fordult a gyerekekhez, - mindig van még idŒ a békére! Minden háború elkezdése elsietett!

- Csak ne tereld el a figyelmet! Mert a hŒsiesség a legszebb erény! Mind a parton, mind vízben nagy készülŒdés kezdŒdött. Éles nádlevelekbŒl kardokat formáltak, zöldborsóból hajító lövedéket, a héjából pajzsokat formáltak.

- És mint az emberek, Œk is a saját területükön állva, veszélytelenül, egymás szidalmazásával növelték a harci elszántságot. - mondta a Nem Egészen Szép Béka.

- Igen! Gyertek ki a vízbŒl gyáva békák, ha mertek!  Vívjatok meg velünk, ha van közöttetek bátrabb, mint az álnok PöfögŒpofa! - kiabálták az egerek.

- Védjük meg királyunk becsületét! Gyerünk, tanítsuk móresre ezeket a hŒsködŒket! - kiabálták a békák is kimásztak a partra.

- Bár ne tették volna, - mondta most az ember, - mert az egerek csúful legyŒzték a nagyhangú békákat. Akiket csak az mentett meg, hogy segítségül hívták rokonaikat a teknŒsbékákat, akiken persze nem fogott a még oly éles nádlevél kard sem.

- Az egerek pedig azzal védekeztek, hogy majd elhívják hatalmas rokonaikat a patkányokat, és akkor megnézhetik magukat a teknŒsbékák is! - tette hozzá a Nem Egészen Szép Béka.

- Mindez mit sem változtat azon, hogy a”hŒs” PöfögŒpofa bizony csúful cserben hagyta vendégét a hŒs MorzsacsenŒt! - összegezte a mese tanulságát az ember.

- Mit tehetett volna a félelmetes sikló ellen? - kérdezte a békákat védelmezŒn Emese.

- Az igazi barát nem mérlegel, ha a barátjáról van szó! - mondta az ember.

- Ugyan! Volt-e a békakirály barátja, a nagyszájú MorzsacsenŒ?! - kiabálta Péter. Mi igaz barátai vagyunk a Nem Egészen Szép Békának és majd mi megvédjük tŒled apu!

- De gyerekek! Nem szorulok én védelemre! - kiabálta a Nem Egészen Szép Béka, de már hiába. A három gyerek birkózni kezdett apjával, aki nevetve “küzdött” ellenük, de így sem kerülhette el a “legyŒzetést”. A hátán fekve nevetve tırte, hogy a gyerekek csiklandozással tegyék teljessé a gyŒzelmüket.

- Kisült Isten igazsága! - kiabálta Péter a legyŒzött apa hasán.

- Valld be egerek barátja, hogy nem volt vétkes a békakirály az egérkirály halálában. - mondta Emese az apját csiklandozva.-

- Megadom magam! Megadom magam! - Bár ha összefogtak volna a sikló ellen, éppen úgy legyŒzhették volna, mint ahogyan ti legyŒztetek engem.

- Szerintem nem szégyen a menekülés, a túlerŒtŒl. - mondta a Nem Egészen Szép Béka. Még kevésbé szégyen, ha nem a haragnak engedelmeskedve sértegetjük egymást.

- Ezek szerint nem robbantod ki a denebéka-egér háborút?- kérdezte az ember.

- Eszem ágában sincs háborúzni! Ha gyŒznék, talán tudnék repülni? Ha az egér gyŒzne, talán tudna megtanítani a repülésre? Attól még barátok maradhatunk, hogy egyikünk sem tud repülni...Pedig be szerettem volna!

Hogyan repült mégis a Nem Egészen Szép Béka?

- Fogsz is! - kiáltotta az egérke. Elintézem neked! - azzal elszaladt.

Nem kellett sokáig várni, már futott is vissza lihegve.

- Elintéztem! Beszéltem a padláson a denevérrel! Megígérte, hogy alkonyatkor szívesen repül veled néhány kört. Csak azt kérte, te menj hozzá, mert Œ nem tud lejönni a földre.

- Nesze semmi, fogd meg jól! - nevetett az ember. Repülhetsz a denevérrel, ha elŒbb felrepülsz hozzá!

- Majd mi felviszünk! Úgysem láttunk még denevért közelrŒl. - ajánlkoztak a gyerekek.

- Köszönjük a felajánlott segítséget, de nem élünk vele. Engesztelésül , jóvátételként majd én felviszem a Nem Egészen Szép Békát a padlásra. Talán félne is tŒletek a denevér, hiszen annyi gonoszságot tapasztaltak már emberektŒl. Ăk emlékeznek még a kapura kiszögelt denevérekre...

- Ha Œk nem bíznak bennünk, azt ajánlom, te se bízz az egérben! Egyszer már ráfizettél a bizalomra - mutatott az ember az összevissza tört denevérszárnyra.

- Ne félts engem! A barátság kibír egy ilyen próbát! Még ha leesünk, sem lesz közöttünk háború!

Közben lassan besötétedett. Az ember és a gyerekek elkísérték a Nem Egészen Szép Békát az egérkével a padlásfeljáróig.

Bizony nem volt könnyı dolguk, mert a padlásfeljáró meredek volt, és még meredekebbek a gerendák a padláson. A denevér egészen közel húzódott a meredeken álló gerendához, az egérke pedig nagy szuszogás közepette cipelte a hátán a Nem Egészen Szép Békát.

A gyerekek és az ember izgatottan várták, mi lesz.

- Könnyelmıek!  - morogta az ember. Megbánjátok még, ha leestek, - ha egyáltalán alkalmatok lesz megbánni...

A gyerekek kiabálására figyelt fel.

- Hajrá Egérke! Hajrá Nem Egészen Szép Béka! Hajrá denevér! - kiáltották, amikor a padlás ajtaján kirepülni látták a denevért, akinek a lábán ott lógott a Nem Egészen Szép Béka.

- Éljen a Nem Egészen Szép Béka, a levegŒ királya! - kiabálta Péter, miközben mindannyian körbe körbe futottak a kertben mindaddig, amíg csak látták a denevérrel repülŒ Nem Egészen Szép Békát. Még énekeltek is!

Szárnya sincsen, csak úgy repül,

ha a denevérre fölül...

Hogyha nem ül, hát lelóg,

lett belŒle egy “ BATFROG”

“BATFROG” lett Œ nem “BATMAN”

körbe szállnak mindketten.

Kapaszkodj a denevérbe!

A haragnál jobb a béke!

Így repül a “DENEBÉKA”

segített a denebéke!

- Gyerünk aludni! - hívta gyerekeit az ember.

- Mi lesz a Nem Egészen Szép Békával? - aggodalmaskodott Emma.

- Nincs egyedül. - nyugtatta meg Péter. Be jó lenne vele repülni és látni a város fényeit...

-. Holnap lesz mit mesélnie! - álmodozott Emese is.

A véletlen úgy hozta, hogy az utazás élménye helyett más mesére került sor.