44. Jézus beavatása a titokba

– Képzeld magad Jézus helyébe. Most mi is itt ülünk kertünkben a fügebokor dús lombja alatt, már lenyugodott a nap, csillagok szikráznak az égen. Lehet hogy Jézus éppen annyi idôs volt azon az estén, mint te most, de inkább már nagyobbacska. Te hogyan kezdenéd ezt a titkokat feltáró beszélgetést?

– Az öledbe bújnék, így ni, apunak odadugnám a lábamat, hogy simogassa amíg beszélgetünk és megkérdeznélek, miért vagyok én más, mint a többi gyermek? Jézus azonban fiú volt, az óvodában sem szeretik, ha babusgatják ôket. Ô bizonyára nem bújt Mária ölébe… De József kezét azért foghatta, mert azt már megérezhette, József is benn van a történetbe. Szerintem Jézus komoly volt, megfogta anyja, apja kezét és úgy kérdezte:

– Anyám, miért vagyok én más, mint a többi gyermek?

– Éreztem, erre sor fog kerülni, – suttogta Mária.

– Segíthetett volna most is az angyal – dörmögte József és átnyúlva Jézus válla felett közelebb vonta magukhoz Máriát. Így Jézus egészen szorosan ült közöttük. Jézus anyja vállára hajtotta a fejét és biztatóan azt mondta:

– Hallgatlak anyám.

– Te szent vagy fiam, életed maga a csoda.

Apád jegyese voltam, már arra készülôdtünk, hogy össze is költözünk. Minden elôkészületet megtettünk a lakodalomra, amikor egy éjszakán Gábor angyal jelent meg a szobámban. „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

Nagyon meglepôdtem ezen a különös köszöntésen, megijedni sem volt idôm… Miért vagyok kegyelemmel teljes? Miért vagyok lány létemre áldottabb minden asszonynál? Miért jött hozzám az angyal, mert abban azonnal biztos voltam, hogy Isten küldötte lépett be hozzám.

– „Ne félj Mária! – folytatta Gábor angyal. Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”

Tudod fiam, minden asszony abban reménykedik, hogy a jövendölések szerinti Messiás az ô méhének gyümölcse lesz. Megrendülten hallgattam az angyalt, hogy az Úr éppen engem választott Megváltónk anyjának.

-” Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” – kérdeztem.

– „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendô szentet is az Isten Fiának fogják hívni.”

– Te mit válaszoltál anyám? – kérdezte Jézus.

– „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek be rajtam szavaid.” Erre az angyal eltávozott. Az éjszakai óra ellenére, hófehér galamb lebbent a szobámba, egy pillanatra eltakarta elôlem a holdat, majd ô is eltûnt.

– Úgy élsz közöttünk, mint az ember fia, – suttogta József, – de te az Isten Fia vagy, Urunk és Megváltónk. Áldassék érte a Magasságbeli szent neve.

Nagy csend telepedett közéjük. Jézus szívét nagy-nagy szeretet öntötte el e két ember iránt. Megértette emberi vállalásuk nagyságát. Felidézte magában Salamon bölcs mondatát, amely szerint „a törvénytelen egyesülésbôl támadt gyermekek a bûnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.” De felettük elôbb az emberek ítélkeztek volna, mit sem törôdve bûntelen tisztaságukkal….

– Nehéz volt apám? – kérdezte Jézus a csendet megtörve Józseftôl.

– Hallgass meg Uram és fiam. – suttogta József.

45. József a titokról

– Apukám! Te akkor is szeretnél, ha kiderülne, hogy nem is te vagy az édesapám?

– Azt hiszem igen. Tudod, csak a nôk érzik testükben és lelkükben áldott állapotukat, az apák a testükben nem éreznek ebbôl semmit. Mi úgy tudjuk meg apaságunkat, – mint ahogyan olvastam, – hogy Évánk egyszerre csak szól: „Anyának érzem, oh Ádám, magam.”

Ettôl kezdve, ha szeretjük az édesanyát, szeretettel várjuk a gyermeket, de mi elsôsorban lelkünkben válunk apává. Anyu testében és lelkében egyaránt anyává lesz az áldott állapot alatt. Nagyon szeretem anyut, ezért nagyon nagy szeretettel vártalak. Ha most anyu azt mondaná, nem az én gyermekem vagy, az már a kettônk egymás iránti szeretetén mit sem változtatna. Legfeljebb anyu és közöttem lenne valami zavar.

– És József hogyan avatta be a titokba Jézust. József is csak lelkében volt Jézus apja?

– Sajnos nem hittem el édesanyádnak ezt a történetet. – suttogta József. Nagyon szeretem ôt. Kétségbe estem arra a gondolatra, hogy áldott állapota miatt elveszíthetem törvényeink szerint, sôt az élete is veszélyben van. Hideg veríték vert ki, amikor lelkemben láttam, amint a csôcselék kövekkel halálra zúzza. Arra gondoltam, titokban elbocsátom, nem fedem fel az emberek elôtt az ô szégyenét. De ettôl a gondolattól nem költözött a szívembe nyugalom, mert éreztem, hogy ez is szeretet nélküli döntés, gyávaság, menekülés a szeretet felelôssége elôl.

– A menekülés nekem is eszembe jutott – szólt közbe Mária. Gondoltam elmegyek rokonomhoz Erzsébethez, aki szintén isteni csodának köszönhette áldott állapotát, amirôl az angyaltól értesültem.

– Nagy szerencsémre az angyal nekem is segített – folytatta József. Magam sem tudom álmomban, vagy révületemben megjelent Gábor és így szólt hozzám:

– „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektôl van. Fiút szül, akit Jézusnak nevezz el, mert ô szabadítja meg népét bûneitôl.”

Az angyal eltávozott, én pedig rohantam édesanyádhoz.

– Most is emlékszem minden szavadra. Nagyanyád ajtót nyitott apádnak és ô azt mondta: „Legyen hála az Úrnak azért, amit elmondtál. Jó apja leszek a gyermeknek és jó férjed. Úgy vigyázok Rád mintha Hebron rózsáját kellene kilenc hónapon át a tenyeremben megôriznem…”

A meghatódás csendjét Jézus törte meg.

– Ha az Úr, az én Atyám Dávid trónjára szánt, miért nem Dávid városában vagyunk, miért élünk itt Migdólban?

– Ugye József sem mondta, hogy „Hosszú”? Ugye feltárták a többi titkot is?

– Nem mondta. De ez az este nekünk már rövid. Majd holnap legombolyítjuk tovább a titkok fonalát. Addig aludj szépen angyalkám.

46. Csak a szeretetünket

– Istennek hála, ma is olyan szép az esténk, mint tegnap volt. Gyere fiam, ülj ide mellém, ti pedig lányok üljetek anyu mellé két oldalt

– Azért az öledbe tehetem a lábam?

– Igen, ha megígéred, nem lökdösöd a bátyádat, mert nem szeretnék veszekedést.

– Simogassa ô a talpamat és akkor nyugton maradok.

– Mária, József és Jézus – emlékezzetek rá, – a szép nyári estén ültek a fügebokor alatti padon. József válaszolt Jézus kérdésére.

– A te születésedet csodák és szörnyûségek kísérték. Szárnyas csillag állt felettünk, jelezve, hol születtél meg. Napkeleti királyok jöttek köszöntésedre bôséges ajándékkal kedveskedtek neked. A betlehemi legelôkön legeltetô pásztoroknak angyal jelentette, hogy megszülettél és ôk is eljöttek köszönteni téged. Születésedrôl tudomást szerzett Heródes, Júdea kegyetlen királya is és elhatározta, hogy megölet téged. Elôle menekültünk ide, mivel tervérôl elôre értesített minket az angyal.

– Most, hogy ezt mondod, nagyon rossz érzésem támadt. – szólt közbe Jézus. Üldöztek talán bennünket?

– Nem! Nem üldöztek. Heródes azt hitte, te Betlehemben vagy és ezért lemészároltatta mindazokat a fiúkat, akik között te is lehettél volna, az éppen megszületettôl a két évesig.

Jézus kezébe temette arcát, vállát rázta a zokogás, könnyei kicsordultak ujjai között.

– Ne sirasd ôket fiam. – próbálta vigasztalni József. Emlékezz azokra a történetekre – elég sokat ismersz már, – amelyekben gyermekeket is kiirtottak, vagy meghaltak együtt a felnôttekkel. Emlékezz a vigasztaló bölcsességre: „Mivel kedves volt Isten elôtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bûnösök közt folyt az élete. Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének és az álnokság ne csorbítsa lelkét”

– Nem apám! Ezt én nem fogadom el! Az én Atyám sokkal jobban szereti az embereket, a gyermekeket! Ne hitegessük magunkat, hogy ezek a szörnyûségek a gyermekek érdekében történtek. Nincsenek boldog áldozatok!…

Jézus felzaklatott gyermeklelke lassan megnyugodott. Hosszú csend után József folytatta.

– Azt hittük fiam, nekünk kell majd felkészítenünk a megváltás elvégzésére. Azt hittük, az Úr a te Atyád angyalai révén útmutatást ad majd, mit kell tennünk. Izgatottan vártuk, meghalljuk-e, megértjük-e, meg tudjuk-e tenni, amit az angyal révén üzen. A mi Urunk azonban évek óta nem üzen. Egyetlen megígért üzenetre számíthatunk, amikor az angyal majd szól, hogy visszatérhetünk Izrael földjére.

A csendbôl hamarosan megértettük, neked kell majd tudnod, mi a teendôd, hogy beteljesedjék a megváltás szent mûve. Megértettük, mi csak a szeretetünket adhatjuk neked, a legnagyobb kincsünket, amire képesek vagyunk, amíg hozzá nem fogsz, hogy elvégezd nagy munkádat. Te Dávid király örököse vagy. Létezésed még a király titka. Rafael szerint ezt a titkot meg kell ôriznünk. Amikor majd hozzáfogsz a megváltáshoz, az Isten tette lesz, amit nyilvánosságra kell hozni, le kell írni. Kérünk addig Urunk és fiúnk, legyél még az ember fia, ôrizzük együtt a király titkát.

– Azt súgja a bátyánk… ne súgd, inkább mond!

– Jézusnak, Sirák fiának szavait idéztem volna Jézusnak az ember fiának:

„Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.”

47. Bábel toronya

– Csend! Csend! Csendet kérek! Mi volt ez a bábeli hangzavar? Csak egy percre mentem ki a terembôl és máris feje tetejére áll minden. Mi volt ez Panni?

– Az volt.

– Mi az, hogy “Az volt”?

– A válasz volt.

– Mire?

– Óvó néni kérdésére.

– Mit kérdeztem én?

– Azt hogy: Mi volt ez?

– És akkor hogyan kell szép kerek mondattal válaszolni?

– Óvó néni kérem az volt!

– Az ég szerelmére! Mondja meg már valaki, mi volt ez a bábeli hangzavar?

– Hiszen ezt magyarázom mióta! Óvó néni kérem ez bábeli hangzavar volt.

– Na végre, csakhogy kinyögted. Ki találta ki?

– Óvó néni kérem, nem találta ki senki. Az volt

– Mi volt az?

– A bábeli hangzavart nem találta ki senki, az volt!

– Na jó! Ki találta ki, hogy bábeli hangzavart játszatok?

– Azt mondta a bátyám, hogy játszunk az óvodában bábeli hangzavart.

– Miért mondta ezt a bátyád?

– Mert én azt mondtam, az nem büntetés!

– Mi nem büntetés?

– Hát az, ha az emberek össze vissza kiabálnak. Nagyon is jó lehet össze-vissza kiabálni.

– Már látom, így nem jutunk semmire. Üljetek le gyerekek és kezd szépen elölrôl. Meséld el, mit mondott a bátyád?

– Azt mondta a bátyám, hogy a vízözön után az embereknek szerte szét kellett volna menni a világban, hogy benépesüljön. De az emberek nem mentek, hanem egy helyre összegyûltek és elhatározták, hogy égig érô tornyot építenek. Hozzá is fogtak, téglát égettek és szurkot kevertek, hogy összeragasszák a téglákat az égig érô toronyban. Arra jött a Jó Isten, hogy lássa, mit rosszalkodnak megint az emberek. Hallotta, hogy égig érô tornyot építenek De emberek – mondta a Jó Isten – Azt mondtam népesítsétek be a földet. Rögtön, mondták az emberek, de elôbb felépítjük ezt a tornyot. Nem értetek a szép szóból? – kérdezte a Jó Isten. De értünk, – mondták az emberek, csak elôbb felépítjük ezt a tornyot. Adjátok gyorsan a téglát, mert hamarosan indulnunk kell népesedni. No megálljatok gondolta a Jó Isten majd adok én nektek! Add már a téglát kiabálta az egyik ember, de a másik csak a szurkot nyújtotta, egyszóval többé nem értették egymás szavát és mindenki kiabálni kezdett.

– Bauman Évi! Te most miért sírsz?

– Én akartam lenni a héber hangzavar, de Peti azt mondta, én nem is tanulok héberül. Hát nem mindegy, ha úgysem értjük egymást, hogy tudok-e héberül?

– Különben sem tudta összezavarni a Jó Isten az embereket, mert azóta sok felhôharcolót építettek már, és nem is szurokból, meg téglából, hanem vasból…

– Felhôharcolót? Talán felhôkarcolót!

– Úgy is lehet mondani, de nincs sok értelme. A felhô ugyanis puha, azt meg sem lehet karcolni. Harcolni viszont kell vele, mert vannak viharfelhôk, amelyek meg akarják tépázni a felhôharcolót, és megenni rozsdával…

– No nem bánom, legyen még egy kis hangzavar, ha annyira jó kiabálni.

48. Ábrám furcsa szokásai

– Mária milyen családok történetét mondta el Jézusnak?

– Úgy gondolom mindenek elôtt Ábrahám családját ismertette meg, hiszen Ábrám volt az elsô, akivel az Úr szövetséget kötött, hogy leszármazottait kiválasztott néppé tegye.

Ábrám, az Eufrátesz folyó partján épült Úr nevû város környékén született, Kaldeában. Apja, egész családjával, elindult nyugat felé Kánaán irányában.

A pásztornépek nagyon lassan haladnak, mert állataik legeltetése szabja meg ahogyan utazhatnak.

– Nem mondhatták állataiknak, ne úgy egyetek, hogy nyam-nyam, hanem úgy hogy hamm-hamm.

– Bizony úgy haladtak, ahogyan állataik lelegelték a távolságot. Elôször Háránban telepedtek le és ott szólította meg az Úr Ábrámot, hogy vonuljon ki onnan is, és menjen tovább nyugat felé Kánaánba, ahova meg is érkeztek. Az Úr megjelent neki és azt mondta, hogy Kánaánt – amely természetesen nem volt lakatlan, – majd Ábrámnak és utódainak adja. Ábrahám oltárt emelt és hálát adott az Úrnak, és vendégként legeltette nyájait…

Amikor Ábrám elindult Háránból, 75 éves volt, felesége, Sárai pedig tíz évvel fiatalabb. Ábrám nem telepedett meg egy helyen Kánaánba, hanem állataival vándorolt és amikor az országban éhínség tört ki, lementek Egyiptomba, hiszen a Nílus folyó környékén mindig jó termés, dús legelôk voltak.

Elôször itt történt meg, hogy Ábrám rábeszélte Sárait, tagadja le állapotát, mondja hogy a húga és nem a felesége. Ábrám félt, hogy a felesége miatt esetleg megölik. Sárai ugyanis még ebben az életkorban is olyan szép volt, hogy az egyiptomi fáraónak megtetszett és palotájába vitték. Ábrámnak pedig juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgáló lányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak. Hanem az Úr, Ábrám Istene súlyos csapással verte meg a fáraót Sárai miatt.

– „Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy Sárai a feleséged? Miért állítottad, hogy a húgod? Ha tudom, hogy a feleséged, nem vettem volna feleségül.” Megparancsolta a szolgáinak, hogy Ábrámot Sáraival, minden vagyonával együtt, vigyék vissza, ahonnan jött.

Ez a történet megismétlôdött akkor is, amikor Ábrám már Ábrahám volt. Ha emlékszel rá ez a névváltozás akkor történt, amikor Ábrám 99 éves, Sárai pedig 90 éves volt és éppen Isten csodatételével fiút szült neki.

Ábrahám akkor a Negeb sivatagban vándorolt és Gerárba érkezett. Itt is eljátszották ezt a nem feleségem, hanem húgom történetet Abimelek királlyal.

– Ez a király is feleségül vette a csodaszép öregasszonyt?

– No mit szólsz? Az Úrnak kellett beavatkoznia és megfenyegetnie Abimelek királyt, ha nem hagyja békén Sárát, aki már asszony, akkor súlyos büntetést kap az Úrtól. Addig is bezárta a királyné és szolgálólányainak méhét, hogy ne lehessen gyermekük.

– Vak volt az a király?! Nálunk a televízióban mutatják, ha százéves nénikét köszönt a polgármester a születésnapján. Az meg azt hitte, hogy Sára még feleségnek való lány?

– Abimelek király megrettent az Úr fenyegetésétôl, juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat adott Ábrahámnak, aki kérte az Urat, gyógyítsa meg Abimelek asszonyait, ami meg is történt.

– Biztos, hogy ezeket a történeteket jól jegyezték le?

– Látod, ebben nem vagyok biztos…

49. Nem megszüntetni,

hanem teljessé tenni

– Jézus a világ leghíresebb beszédében a „Hegyi beszédben” azt mondta.

„Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt…. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni… Egy „i”, vagy egy vesszôcske sem veszhet el a törvénybôl… Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. „

Ha ott lehettünk volna, bizonyára feltûnt volna, hogy Jézus a törvény szót erôsen hangsúlyozta. A Jó Isten törvényeit kell teljessé tennünk és nem minden betût és szót betartani még akkor is, ha az emberi tévedést tükröz.

Emlékszel arra, amikor az Oltáriszentség történetét ismertük meg, mit mondtunk, hogy az Új szövetség kiknek a szövetsége a Jó Istennel.?

– Emlékszem! Emlékszem, csak egy picit várj! Azt mondtuk, azok szövetsége, akik úgy szeretik a Jó Istent és az embereket, ahogyan Jézus szereti.

– Nagyon jól jegyezted meg! Látod, az okos kislánynak ez ma már természetes. De Jézus tanítványainak abban az idôben még nem volt ilyen természetes. Ôk még betartották például, hogy zsidó férfinak tilos idegenekkel érintkezni, együtt étkeznie. Képzeld! Az apostolok és a vezetôk együttes döntésére volt szükség, hogy elfogadják, Jézus követésére a pogányokat is lehet hívni és akik követik, azokat a férfiakat nem kell körülmetélni.

– Még a tanítványoknak is nehéz volt erre rájönni?

– Az elsô, a „rádöbbentô” eset magával Péter apostollal történt. Péter Joppéban lakott egy Simon nevû tímárnál. Ez a város a Földközi tenger partján van talán hatvan kilométernyire Cezáriától, ahol római helyôrség állomásozott. A helyôrség egyik századosa Kornéliusz, vallásos és istenfélô volt egész háznépével együtt. Alamizsnát osztott a rászorulóknak és állandóan Istenhez imádkozott. Az egyik nap, belépett hozzá az Úr angyala és megszólította: „Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad. Ezért most küldj embereket Joppéba Péterért, hívasd el, majd ô megmondja, mit kell tenned.” Kornéliusz azonnal két szolgát és egy istenfélô katonát útnak indított, hogy Pétert elhozzák.

Ezzel szinte egy idôben Péter étlen szomjan imádkozott Simon tímár házának lapos tetején. Megéhezett és enni kívánt. Amíg ételét készítették, látomása volt. Látta megnyílni az eget, ahonnan négy sarkánál fogva abroszféle ereszkedett alá, amelyben mindenféle négylábú, csúszó-mászó és madár volt. „Péter! – szólt egy hang, – Öld le ezeket és edd meg. Szó sem lehet róla, Uram sosem ettem én semmi tisztátalant.” A hang most azt mondta:” Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.” A látomás háromszor is megismétlôdött, Péter pedig törte a fejét, ugyan mit jelenthet ez a látomás. Ekkor érkeztek meg Kornéliusz emberei, hogy elhívják Cezáreába. Velük ment. Ott értette meg a látomás értelmét. Alig kezdett beszélni a Kornéliusznál összegyûlt embereknek Jézusról, a Péterhez tartozó zsidóból lett keresztények ámulva látták, hogy a jelenlévô pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka, vagyis Isten nem tesz különbséget az emberek között. Lehet e megtagadni a keresztséget azoktól, akiket a Szentlélek tisztává tett? Péter tehát, pogányok között elsôként, megkeresztelte Kornéliuszt és háznépét.

Ha tehát azt látod, hogy a lejegyzôk tévedtek, a te igazságod legyen több az írástudókénál, és a szeretet parancsolatára, a Jó Isten törvényére figyelj…

… meg arra, amit már tudok! Simeon is úgy örült a nyolcnapos Jézusnak, hogy ô világosságul jött, a pogányok megvilágosítására. Miért jött volna, ha csak a zsidókat lehetett volna megkeresztelni?

– Akkor tehát nyugodtan alhatunk angyalkám?

50. Ábrahám alkudozik az Úrral

– Amikor Ábrám apja, Terach elindult Úr városából, magával vitte Lót nevû unokáját is, aki Ábrám unokatestvére volt. Ettôl kezdve Ábrám és Lót együtt vándoroltak. Nyájaik azonban akkorára növekedtek, hogy pásztoraik gyakran összevesztek. Ábrám ezért azt ajánlotta, amikor visszatértek Egyiptomból, „Ne legyen vita köztem és közted, hiszen testvérek vagyunk. Válj el tehát tôlem, ha te balra mégy én jobbra, ha te jobbra mégy én balra.” Lót látta a hegyrôl a Jordán folyó egész síkságát, amely olyan volt, mint Isten kertje. Lót tehát a Jordán egész síkságát választotta. Ábrám pedig Kánaán földjén lakott.

A Jó Isten ekkor ígérte Kánaánt Ábrahámnak és utódainak és akkor ígérte meg azt is, hogy Sára, egy év sem telik bele, fiút szül majd.

Ez az ígéret megismétlôdött akkor is, amikor egy forró napon Ábrahám sátra bejáratánál üldögélt, felpillantott és három férfi állt elôtte. Ábrahám azonnal felismerte az Urat és kísérôit. A zsidó szokások szerint azonnal vizet hozatott, hogy megmoshassák lábukat, az árnyas fa alá invitálta vendégeit és gondoskodott megvendégelésükrôl. Sára eközben a sátor bejáratánál hallgatózott. Az Úr azt mondta Ábrahámnak:

– „Egy év múlva, ha erre járok, már fiad lesz Sárától”.

Sára nevetgélve hallgatta és magában azt mondta: Most legyen még szerelmi örömöm, amikor már megöregedtem? Az Úr elôtt azonban semmi sem marad rejtve és így szólt Ábrahámhoz:

-” Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen?”

– Aha! Akkor ezért volt lehetséges Sára nénibôl kívánatos húgot csinálni?

– Látod, ez lehetséges. A három férfi azonban nem azért jött, hogy megerôsítse az Ábrahámnak tett korábbi ígéretet. A Jordán völgyében volt két város, Szodoma és Gomorra, amelyekben az emberek nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen. Ôk most azért jöttek, hogy személyesen gyôzôdjenek meg arról, valóban bûnnel telített-e ez a két város. Ha igen, az Úr terve az volt, hogy elpusztítja mindkét várost lakóival együtt. Ábrahám elkísért ôket és megpróbált közbenjárni érdekükben. Ráadásul Szodomában lakott unokatestvére Lót is.

– Uram! Valóban el akarod pusztítani a gonoszokkal együtt az igazakat is? Talán akad ötven igaz ember. Kérlek, értük kegyelmezz meg a többieknek is. Az Úr megígérte a kegyelmet. Valószínû, hogy mindketten tudták, nem lesz annyi igaz ember, mert Ábrahám tovább alkudozott. Ha csak negyvenöt lesz, ha csak negyven, ha csak harminc, ha csak húsz, ha csak tíz lesz? Az Úr megígérte, akkor is megkegyelmez a városoknak és eltávozott. Ezek után a két angyal megérkezett Szodomába és azonnal Lóttal találkozott, aki a jó zsidó szokások szerint fogadta vendégeit. Az angyalok tapasztalhatták, milyen romlott a város. „Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat” és követelték, adja ki Lót a vendégeit. Lót nem adta. Az erôszakoskodóktól csak úgy tudtak szabadulni, hogy a vendégek vaksággal verték meg a támadókat, így azok nem találták meg Lót házának bejáratát.

– Álljunk csak meg? A házat körülvevôk között voltak nôk és gyermekek is?

– Errôl nem szól az írás.

– Közöttük is mindenki bûnös volt a férfiakkal együtt, az újszülöttek és a csecsemôk is? A kislányok és az öreg nénikék is?

– Errôl sem szól az írás.

– Azt hiszem igaza volt Jézusnak. Ezek nem ismerik igazán az Atyát…Itt valamit félremagyaráznak…

44. Jézus beavatása a titokba

– Képzeld magad Jézus helyébe. Most mi is itt ülünk kertünkben a fügebokor dús lombja alatt, már lenyugodott a nap, csillagok szikráznak az égen. Lehet hogy Jézus éppen annyi idôs volt azon az estén, mint te most, de inkább már nagyobbacska. Te hogyan kezdenéd ezt a titkokat feltáró beszélgetést?

– Az öledbe bújnék, így ni, apunak odadugnám a lábamat, hogy simogassa amíg beszélgetünk és megkérdeznélek, miért vagyok én más, mint a többi gyermek? Jézus azonban fiú volt, az óvodában sem szeretik, ha babusgatják ôket. Ô bizonyára nem bújt Mária ölébe… De József kezét azért foghatta, mert azt már megérezhette, József is benn van a történetbe. Szerintem Jézus komoly volt, megfogta anyja, apja kezét és úgy kérdezte:

– Anyám, miért vagyok én más, mint a többi gyermek?

– Éreztem, erre sor fog kerülni, – suttogta Mária.

– Segíthetett volna most is az angyal – dörmögte József és átnyúlva Jézus válla felett közelebb vonta magukhoz Máriát. Így Jézus egészen szorosan ült közöttük. Jézus anyja vállára hajtotta a fejét és biztatóan azt mondta:

– Hallgatlak anyám.

– Te szent vagy fiam, életed maga a csoda.

Apád jegyese voltam, már arra készülôdtünk, hogy össze is költözünk. Minden elôkészületet megtettünk a lakodalomra, amikor egy éjszakán Gábor angyal jelent meg a szobámban. „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

Nagyon meglepôdtem ezen a különös köszöntésen, megijedni sem volt idôm… Miért vagyok kegyelemmel teljes? Miért vagyok lány létemre áldottabb minden asszonynál? Miért jött hozzám az angyal, mert abban azonnal biztos voltam, hogy Isten küldötte lépett be hozzám.

– „Ne félj Mária! – folytatta Gábor angyal. Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”

Tudod fiam, minden asszony abban reménykedik, hogy a jövendölések szerinti Messiás az ô méhének gyümölcse lesz. Megrendülten hallgattam az angyalt, hogy az Úr éppen engem választott Megváltónk anyjának.

-” Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” – kérdeztem.

– „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendô szentet is az Isten Fiának fogják hívni.”

– Te mit válaszoltál anyám? – kérdezte Jézus.

– „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek be rajtam szavaid.” Erre az angyal eltávozott. Az éjszakai óra ellenére, hófehér galamb lebbent a szobámba, egy pillanatra eltakarta elôlem a holdat, majd ô is eltûnt.

– Úgy élsz közöttünk, mint az ember fia, – suttogta József, – de te az Isten Fia vagy, Urunk és Megváltónk. Áldassék érte a Magasságbeli szent neve.

Nagy csend telepedett közéjük. Jézus szívét nagy-nagy szeretet öntötte el e két ember iránt. Megértette emberi vállalásuk nagyságát. Felidézte magában Salamon bölcs mondatát, amely szerint „a törvénytelen egyesülésbôl támadt gyermekek a bûnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.” De felettük elôbb az emberek ítélkeztek volna, mit sem törôdve bûntelen tisztaságukkal….

– Nehéz volt apám? – kérdezte Jézus a csendet megtörve Józseftôl.

– Hallgass meg Uram és fiam. – suttogta József.

45. József a titokról

– Apukám! Te akkor is szeretnél, ha kiderülne, hogy nem is te vagy az édesapám?

– Azt hiszem igen. Tudod, csak a nôk érzik testükben és lelkükben áldott állapotukat, az apák a testükben nem éreznek ebbôl semmit. Mi úgy tudjuk meg apaságunkat, – mint ahogyan olvastam, – hogy Évánk egyszerre csak szól: „Anyának érzem, oh Ádám, magam.”

Ettôl kezdve, ha szeretjük az édesanyát, szeretettel várjuk a gyermeket, de mi elsôsorban lelkünkben válunk apává. Anyu testében és lelkében egyaránt anyává lesz az áldott állapot alatt. Nagyon szeretem anyut, ezért nagyon nagy szeretettel vártalak. Ha most anyu azt mondaná, nem az én gyermekem vagy, az már a kettônk egymás iránti szeretetén mit sem változtatna. Legfeljebb anyu és közöttem lenne valami zavar.

– És József hogyan avatta be a titokba Jézust. József is csak lelkében volt Jézus apja?

– Sajnos nem hittem el édesanyádnak ezt a történetet. – suttogta József. Nagyon szeretem ôt. Kétségbe estem arra a gondolatra, hogy áldott állapota miatt elveszíthetem törvényeink szerint, sôt az élete is veszélyben van. Hideg veríték vert ki, amikor lelkemben láttam, amint a csôcselék kövekkel halálra zúzza. Arra gondoltam, titokban elbocsátom, nem fedem fel az emberek elôtt az ô szégyenét. De ettôl a gondolattól nem költözött a szívembe nyugalom, mert éreztem, hogy ez is szeretet nélküli döntés, gyávaság, menekülés a szeretet felelôssége elôl.

– A menekülés nekem is eszembe jutott – szólt közbe Mária. Gondoltam elmegyek rokonomhoz Erzsébethez, aki szintén isteni csodának köszönhette áldott állapotát, amirôl az angyaltól értesültem.

– Nagy szerencsémre az angyal nekem is segített – folytatta József. Magam sem tudom álmomban, vagy révületemben megjelent Gábor és így szólt hozzám:

– „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektôl van. Fiút szül, akit Jézusnak nevezz el, mert ô szabadítja meg népét bûneitôl.”

Az angyal eltávozott, én pedig rohantam édesanyádhoz.

– Most is emlékszem minden szavadra. Nagyanyád ajtót nyitott apádnak és ô azt mondta: „Legyen hála az Úrnak azért, amit elmondtál. Jó apja leszek a gyermeknek és jó férjed. Úgy vigyázok Rád mintha Hebron rózsáját kellene kilenc hónapon át a tenyeremben megôriznem…”

A meghatódás csendjét Jézus törte meg.

– Ha az Úr, az én Atyám Dávid trónjára szánt, miért nem Dávid városában vagyunk, miért élünk itt Migdólban?

– Ugye József sem mondta, hogy „Hosszú”? Ugye feltárták a többi titkot is?

– Nem mondta. De ez az este nekünk már rövid. Majd holnap legombolyítjuk tovább a titkok fonalát. Addig aludj szépen angyalkám.

46. Csak a szeretetünket

– Istennek hála, ma is olyan szép az esténk, mint tegnap volt. Gyere fiam, ülj ide mellém, ti pedig lányok üljetek anyu mellé két oldalt

– Azért az öledbe tehetem a lábam?

– Igen, ha megígéred, nem lökdösöd a bátyádat, mert nem szeretnék veszekedést.

– Simogassa ô a talpamat és akkor nyugton maradok.

– Mária, József és Jézus – emlékezzetek rá, – a szép nyári estén ültek a fügebokor alatti padon. József válaszolt Jézus kérdésére.

– A te születésedet csodák és szörnyûségek kísérték. Szárnyas csillag állt felettünk, jelezve, hol születtél meg. Napkeleti királyok jöttek köszöntésedre bôséges ajándékkal kedveskedtek neked. A betlehemi legelôkön legeltetô pásztoroknak angyal jelentette, hogy megszülettél és ôk is eljöttek köszönteni téged. Születésedrôl tudomást szerzett Heródes, Júdea kegyetlen királya is és elhatározta, hogy megölet téged. Elôle menekültünk ide, mivel tervérôl elôre értesített minket az angyal.

– Most, hogy ezt mondod, nagyon rossz érzésem támadt. – szólt közbe Jézus. Üldöztek talán bennünket?

– Nem! Nem üldöztek. Heródes azt hitte, te Betlehemben vagy és ezért lemészároltatta mindazokat a fiúkat, akik között te is lehettél volna, az éppen megszületettôl a két évesig.

Jézus kezébe temette arcát, vállát rázta a zokogás, könnyei kicsordultak ujjai között.

– Ne sirasd ôket fiam. – próbálta vigasztalni József. Emlékezz azokra a történetekre – elég sokat ismersz már, – amelyekben gyermekeket is kiirtottak, vagy meghaltak együtt a felnôttekkel. Emlékezz a vigasztaló bölcsességre: „Mivel kedves volt Isten elôtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bûnösök közt folyt az élete. Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének és az álnokság ne csorbítsa lelkét”

– Nem apám! Ezt én nem fogadom el! Az én Atyám sokkal jobban szereti az embereket, a gyermekeket! Ne hitegessük magunkat, hogy ezek a szörnyûségek a gyermekek érdekében történtek. Nincsenek boldog áldozatok!…

Jézus felzaklatott gyermeklelke lassan megnyugodott. Hosszú csend után József folytatta.

– Azt hittük fiam, nekünk kell majd felkészítenünk a megváltás elvégzésére. Azt hittük, az Úr a te Atyád angyalai révén útmutatást ad majd, mit kell tennünk. Izgatottan vártuk, meghalljuk-e, megértjük-e, meg tudjuk-e tenni, amit az angyal révén üzen. A mi Urunk azonban évek óta nem üzen. Egyetlen megígért üzenetre számíthatunk, amikor az angyal majd szól, hogy visszatérhetünk Izrael földjére.

A csendbôl hamarosan megértettük, neked kell majd tudnod, mi a teendôd, hogy beteljesedjék a megváltás szent mûve. Megértettük, mi csak a szeretetünket adhatjuk neked, a legnagyobb kincsünket, amire képesek vagyunk, amíg hozzá nem fogsz, hogy elvégezd nagy munkádat. Te Dávid király örököse vagy. Létezésed még a király titka. Rafael szerint ezt a titkot meg kell ôriznünk. Amikor majd hozzáfogsz a megváltáshoz, az Isten tette lesz, amit nyilvánosságra kell hozni, le kell írni. Kérünk addig Urunk és fiúnk, legyél még az ember fia, ôrizzük együtt a király titkát.

– Azt súgja a bátyánk… ne súgd, inkább mond!

– Jézusnak, Sirák fiának szavait idéztem volna Jézusnak az ember fiának:

„Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.”

47. Bábel toronya

– Csend! Csend! Csendet kérek! Mi volt ez a bábeli hangzavar? Csak egy percre mentem ki a terembôl és máris feje tetejére áll minden. Mi volt ez Panni?

– Az volt.

– Mi az, hogy “Az volt”?

– A válasz volt.

– Mire?

– Óvó néni kérdésére.

– Mit kérdeztem én?

– Azt hogy: Mi volt ez?

– És akkor hogyan kell szép kerek mondattal válaszolni?

– Óvó néni kérem az volt!

– Az ég szerelmére! Mondja meg már valaki, mi volt ez a bábeli hangzavar?

– Hiszen ezt magyarázom mióta! Óvó néni kérem ez bábeli hangzavar volt.

– Na végre, csakhogy kinyögted. Ki találta ki?

– Óvó néni kérem, nem találta ki senki. Az volt

– Mi volt az?

– A bábeli hangzavart nem találta ki senki, az volt!

– Na jó! Ki találta ki, hogy bábeli hangzavart játszatok?

– Azt mondta a bátyám, hogy játszunk az óvodában bábeli hangzavart.

– Miért mondta ezt a bátyád?

– Mert én azt mondtam, az nem büntetés!

– Mi nem büntetés?

– Hát az, ha az emberek össze vissza kiabálnak. Nagyon is jó lehet össze-vissza kiabálni.

– Már látom, így nem jutunk semmire. Üljetek le gyerekek és kezd szépen elölrôl. Meséld el, mit mondott a bátyád?

– Azt mondta a bátyám, hogy a vízözön után az embereknek szerte szét kellett volna menni a világban, hogy benépesüljön. De az emberek nem mentek, hanem egy helyre összegyûltek és elhatározták, hogy égig érô tornyot építenek. Hozzá is fogtak, téglát égettek és szurkot kevertek, hogy összeragasszák a téglákat az égig érô toronyban. Arra jött a Jó Isten, hogy lássa, mit rosszalkodnak megint az emberek. Hallotta, hogy égig érô tornyot építenek De emberek – mondta a Jó Isten – Azt mondtam népesítsétek be a földet. Rögtön, mondták az emberek, de elôbb felépítjük ezt a tornyot. Nem értetek a szép szóból? – kérdezte a Jó Isten. De értünk, – mondták az emberek, csak elôbb felépítjük ezt a tornyot. Adjátok gyorsan a téglát, mert hamarosan indulnunk kell népesedni. No megálljatok gondolta a Jó Isten majd adok én nektek! Add már a téglát kiabálta az egyik ember, de a másik csak a szurkot nyújtotta, egyszóval többé nem értették egymás szavát és mindenki kiabálni kezdett.

– Bauman Évi! Te most miért sírsz?

– Én akartam lenni a héber hangzavar, de Peti azt mondta, én nem is tanulok héberül. Hát nem mindegy, ha úgysem értjük egymást, hogy tudok-e héberül?

– Különben sem tudta összezavarni a Jó Isten az embereket, mert azóta sok felhôharcolót építettek már, és nem is szurokból, meg téglából, hanem vasból…

– Felhôharcolót? Talán felhôkarcolót!

– Úgy is lehet mondani, de nincs sok értelme. A felhô ugyanis puha, azt meg sem lehet karcolni. Harcolni viszont kell vele, mert vannak viharfelhôk, amelyek meg akarják tépázni a felhôharcolót, és megenni rozsdával…

– No nem bánom, legyen még egy kis hangzavar, ha annyira jó kiabálni.

48. Ábrám furcsa szokásai

– Mária milyen családok történetét mondta el Jézusnak?

– Úgy gondolom mindenek elôtt Ábrahám családját ismertette meg, hiszen Ábrám volt az elsô, akivel az Úr szövetséget kötött, hogy leszármazottait kiválasztott néppé tegye.

Ábrám, az Eufrátesz folyó partján épült Úr nevû város környékén született, Kaldeában. Apja, egész családjával, elindult nyugat felé Kánaán irányában.

A pásztornépek nagyon lassan haladnak, mert állataik legeltetése szabja meg ahogyan utazhatnak.

– Nem mondhatták állataiknak, ne úgy egyetek, hogy nyam-nyam, hanem úgy hogy hamm-hamm.

– Bizony úgy haladtak, ahogyan állataik lelegelték a távolságot. Elôször Háránban telepedtek le és ott szólította meg az Úr Ábrámot, hogy vonuljon ki onnan is, és menjen tovább nyugat felé Kánaánba, ahova meg is érkeztek. Az Úr megjelent neki és azt mondta, hogy Kánaánt – amely természetesen nem volt lakatlan, – majd Ábrámnak és utódainak adja. Ábrahám oltárt emelt és hálát adott az Úrnak, és vendégként legeltette nyájait…

Amikor Ábrám elindult Háránból, 75 éves volt, felesége, Sárai pedig tíz évvel fiatalabb. Ábrám nem telepedett meg egy helyen Kánaánba, hanem állataival vándorolt és amikor az országban éhínség tört ki, lementek Egyiptomba, hiszen a Nílus folyó környékén mindig jó termés, dús legelôk voltak.

Elôször itt történt meg, hogy Ábrám rábeszélte Sárait, tagadja le állapotát, mondja hogy a húga és nem a felesége. Ábrám félt, hogy a felesége miatt esetleg megölik. Sárai ugyanis még ebben az életkorban is olyan szép volt, hogy az egyiptomi fáraónak megtetszett és palotájába vitték. Ábrámnak pedig juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgáló lányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak. Hanem az Úr, Ábrám Istene súlyos csapással verte meg a fáraót Sárai miatt.

– „Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy Sárai a feleséged? Miért állítottad, hogy a húgod? Ha tudom, hogy a feleséged, nem vettem volna feleségül.” Megparancsolta a szolgáinak, hogy Ábrámot Sáraival, minden vagyonával együtt, vigyék vissza, ahonnan jött.

Ez a történet megismétlôdött akkor is, amikor Ábrám már Ábrahám volt. Ha emlékszel rá ez a névváltozás akkor történt, amikor Ábrám 99 éves, Sárai pedig 90 éves volt és éppen Isten csodatételével fiút szült neki.

Ábrahám akkor a Negeb sivatagban vándorolt és Gerárba érkezett. Itt is eljátszották ezt a nem feleségem, hanem húgom történetet Abimelek királlyal.

– Ez a király is feleségül vette a csodaszép öregasszonyt?

– No mit szólsz? Az Úrnak kellett beavatkoznia és megfenyegetnie Abimelek királyt, ha nem hagyja békén Sárát, aki már asszony, akkor súlyos büntetést kap az Úrtól. Addig is bezárta a királyné és szolgálólányainak méhét, hogy ne lehessen gyermekük.

– Vak volt az a király?! Nálunk a televízióban mutatják, ha százéves nénikét köszönt a polgármester a születésnapján. Az meg azt hitte, hogy Sára még feleségnek való lány?

– Abimelek király megrettent az Úr fenyegetésétôl, juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat adott Ábrahámnak, aki kérte az Urat, gyógyítsa meg Abimelek asszonyait, ami meg is történt.

– Biztos, hogy ezeket a történeteket jól jegyezték le?

– Látod, ebben nem vagyok biztos…