72. Jákob és Ráchel boldogsága

– Ha már megkérdezted, elváltak-e egymástól Jákob és Ráchel a meddôség és a szóváltás miatt, elmondom mit tanított Jézus a válásról.

Amikor a házasságról beszélt, azt mondta:

– „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza el.”

 A farizeusok viszont Mózes törvényeire hivatkoztak, amelyek sokrétûen szabályozták a válás módozatait és lehetôségeit. Jézus erre azt mondta:

– „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt.”

Jákob és Ráchel természetesen nem ismerhették Jézus véleményét, de ôk annyira szerették egymást, hogy fel sem merült a meddôség miatt elválni, bár Mózes törvényei szerint erre lehetôségük lett volna. Az ô szívük nem volt kemény.

Ráchel tehát a kor szokásainak megfelelôen azt mondta Jákobnak: „Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön és én is gyermekhez jussak általa.” Amikor Bilha megszülte Dánt, együtt erôlködve, szenvedve Ráchellel, Ráchel így szólt: „Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem. „Bilha ismét gyermeket fogant és akkor szülte Naftalit, – Ráchel tevékeny közremûködésével. Szegény kis Ráchel így szólt: „Isten harcát kellett megharcolnom nôvéremmel és gyôztem.” Tévedett. Sem ô sem Jákob nem rajongott úgy Dánért vagy Naftaliért, mint ahogyan majd szeretik Józsefet, de még nem tartunk ott.

Lea is meg akarta harcolni „Isten harcát”, ezért ô is beküldte Jákobhoz szolgálólányát Szilpát, aki természetesen fiút szült Lea tevôleges közremûködésével. A fiút Gádnak nevezték el és Lea így hálálkodott: „Szerencse föl!” Ismét nem esett szó arról, szereti e ôt Jákob, már csak a két asszony közötti verseny mozgatta Leát. Szilpa újra fogant és – mai szóval élve kettô: kettô lett a két asszony közötti mérkôzés állása, – Ásernek elnevezett fiút szülte Jákobnak. Lea így szólt: „Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!”

– Ezzel befejezôdött a segédfeleségek bevonásával folyó versengés, ismét a két fôfeleség lépett a „csatamezôre”.

Ruben, Lea és Jákob elsôszülöttje búzaaratás közben mandragóra gyökeret talált. Ennek a gyökérnek olyan a formája, mintha valamilyen kézzel, lábbal bíró élôlényt ábrázolna. Kábító hatása is van és azt tartották róla, hogy megszünteti a meddôséget. Ráchel tehát meg akarta szerezni. Lea felháborodott. „Nem elég neked, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráchel így felelt: „No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.” Így is történt, Lea fiút fogant és Isszachárnak nevezte. Hogy újra szült, azt Lea azzal magyarázta: „Isten megjutalmazott, mivel szolgálómat odaadtam a férjemnek.” A nagy eseményt tehát a babonás hiedelem igazolásaként fogta fel. Ezután hatodszor is fiút fogant, akit Zebulonnak nevezett és ismét a férjére is gondolt, amikor azt mondta: „Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.” Szült még egy lányt is, Dinát, de errôl nem szólt semmit.

A szép versenyzô történet szerint Isten most már megemlékezett Ráchelrôl is, aki Józsefet szülte. József különleges szerepet kapott Jákob családjában. Mindenek elôtt azzal, hogy Jákob legjobban ôt szerette, emiatt a többiek hamarosan meggyûlölték.

– Ráchel nem szólt semmit?

– Dehogynem! Ráchel így örvendezett: „Isten elvette gyalázatomat.” és azt is hozzáfûzte: „Az Úr adjon még egy fiút hozzá.”

– Végre, csakhogy szült Ráchel is…

73. Jákob meggazdagodik.

– Letelt a hét év, amit Jákob Ráchelért vállalt, ez idô alatt nagy családja lett.

Így szólt tehát Lábánhoz:

– „Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem. Add ki feleségemet, gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked.”

Lábán maga is elismerte, hogy egy jövendölésbôl biztosan tudja, az elmúlt 14 év nagyon szerencsés gazdálkodása Jákob áldott munkájának köszönhetô. „Határozd meg tehát a bért, amit követelsz és megadom neked.”

– Jaj, de fukar alak ez a Lábán!

– Miért mondod ezt?

– De anyu! Emlékezz Sára és Rebekka házasságára! Szülei azonnal velük adták vagyonuk felét. Mint a mesében! „Vedd fiam a fele királyságomat!” – mondta volna egy öreg király. Lábán meg lapít, mert, ha egy lány fele vagyon, akkor két lány egész vagyon lett volna. Legalább két lányához felajánlhatta volna fele vagyonát!

– Jákob is látta, hogy itt szó sem lehet a szokásos rokoni nagylelkûségrôl. Na megállj! – gondolta magában. Most megfizettetem veled ravaszkodásaid árát!

Látszólag naiv ajánlatot tett, Lábán lélekben ismét dörzsölte a kezét.

– Mit mondott Jákob?

– „Ma végig megyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színû állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem. Ha ellenôrzöd nyájaidat, ettôl kezdve úgy kell tekintened minden sötét szôrû bárányt és minden csíkos, foltos kecskét, mint amit tôlem loptak.”

– „Jó, legyen, ahogy mondtad. „Válaszolta Lábán és szinte pukkadozott a jóízû nevetéstôl. Azonnal intézkedett, hogy elkülönítsék a kecskék között a csíkos, foltos bakokat, minden pettyes és foltos kecskét, továbbá minden bárányt, ami nem volt fehér, ezeket Jákobnak adta, de saját fiaira bízta legeltetésüket. Jákobra bízta viszont a neki maradt fehér bárányokat és fekete kecskéket, miközben háromnapi járásnyira eltávolíttatta egymástól a nyájakat. Biztos volt benne, hogy ezek után csak fehér bárányai és fekete kecskéi lesznek és Jákob szinte ingyen szolgál újabb hét évet, – ennyiben alkudtak meg, – hiszen sötét bárány és tarka vagy csíkos kecske csak abból a kevésbôl fog születni, amit fiaira bízott.

És most jött Jákob ravaszsága! Friss mandula, nyírfa és platángallyakat hozott és fehér sávokat vágott rájuk. Ezeket az itatóba tette. Így amikor az állatok a vályúknál párosodtak, csak csíkosat és foltosat láttak maguk elôtt, ezért kicsinyeik foltosak, csíkosak lettek. A fehér bárányok tekintetét pedig a fekete kecskék felé fordította, így azok is foltos báránykákat hoztak világra. Jákobnak még arra is volt gondja, hogy csak az erôs, szép állatokat tette ezt, a satnyákkal nem. Így az ô részesedése erôs fejlett állatokból állt, Lábánnak maradt ami maradt. Lábán dühöngve látta, hogy hiába különítette el Jákob által ôrzött nyájaktól a tarkákat, foltosakat és csíkosakat, Jákob munkáját ismét Isten áldása kíséri, hiszen szinte csak neki szaporodtak az állatok, csak az ô nyájai gyarapodtak. Ezért Jákob rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt.

– Anyu! Ez lehetséges?

– Azt szokták mondani, ha Isten akarja, még a bot is elsül. Miért ne lehetne más csodára is használni a botot? A történetet ugyanis a biológia nem támasztja alá. De azt szokták mondani, ha történetet mond valaki nem annyira az igazság a fontos, mint az, hogy a történet érdekes legyen.

– Ez pedig érdekes volt és úgy kellett a fukar Lábánnak!

74. Jákob menekülése

– Lábán kézdörzsölgetô örvendezése hamarosan abba maradt. Ô és fiai dühöngve látták, hogy minden állat csak Jákob nyájait szaporítva szaporodik. Mind a fiúk, mind Lábán sötét pillantásokkal méregette Jákobot. Az Úr is látta ezt és így szólt Jákobhoz:

– „Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek.”

– Lábán elment a nyájaihoz gyapjút nyírni, Jákob pedig kihívatta magához Ráchelt és Leát és így beszélt nekik.

– „Ti tudjátok, hogy egész erômmel szolgáltam atyátoknak, aki megcsalt és tízszer változtatta a béremet. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. Isten angyala álmomban megszólított: Mindent láttam, amit Lábán cselekedett veled. Ezért én elvettem Lábán jószágát és neked adtam. Ha Lábán azt mondta, a pettyes juhok legyenek a te béred, akkor mindannyian pettyeset ellettek. Ha azt mondta, a csíkosak legyenek a te béred akkor a juhok mind csíkos lábút ellettek. Én vagyok az akinek Bételben oltárt állítottál és fogadást tettél, hogy mindenbôl tizedet adsz. Most azt mondom, kelj fel, menj el errôl a földrôl és térj vissza szülôföldedre. „

Ráchel és Lea között teljes volt az egység. Mindketten azt mondták, hogy apjuk úgy bánt velük, mintha rabnôk lettek volna és amit értük kapott, azt mind saját magára fordította, felélte. Pedig minden vagyona, amit értük kapott, az ôket, és gyermekeiket illeti meg. Mindketten biztatták Jákobot, hogy amit Isten mondott, azt tegye is meg.

Jákob tehát feleségeit, gyermekeit tevékre ültette, szolgáival mindent összecsomagoltatott, minden jószágát, nyájait elindította Kánaán felé és ô maga is elindult családjával.

A kedves kis Ráchel még külön bosszút is forralt a fukar Lábán ellen. Tudta, milyen nagyon bízik a házi istenkéiben, a kis bálványaiban. Ezért gyorsan összekapkodta a bálványokat és anélkül, hogy errôl Jákobnak, vagy bárkinek szólt volna, magával vitte azokat.

Természetesen nagyon lassan haladtak a legelészô nyájakkal. Mégis alapos elônyre tettek szert, mert Lábán csak három nap múlva tudta meg, hogy Jákob és családja megszökött. Gyorsan összegyûjtötte embereit és üldözésükre indult. Hét nap múlva meglátta Jákob sátortáborát a Gileád hegyénél. Ô is tábort vert, de álmában megjelent neki az Úr és megtiltotta, hogy akár csak egy szóval is bántani merészelje Jákobot.

Amikor tehát utolérte, csak azt mondogatta, hogy „megloptad szívemet”, mert nem tudott elbúcsúzni lányaitól és unokáitól. Jákob bevallotta, hogy félt tôle és már el akartak búcsúzni, amikor Lábán számon kérte, miért lopta el házi istenkéit is. Jákob felháborodott és azt mondta kutassa át az egész tábort, és akinél megtalálja, „ne éljen az”!

– Jákob persze nem tudta, hogy Ráchel lopta el. Istenem, Istenem, most mi lesz a kedves Ráchellel?

– Nem kell ôt félteni! Lábán alaposan feltúrta az egész tábort és sehol sem találta bálványait. Eközben Ráchel belerakta azokat egy teve nyergébe, azt sátra közepére állította és ráült. Amikor apja belépett hozzá, mentegetôzött, hogy azért nem köszönti felállva, mert „asszonyok baja van rajtam”.

Lábán tehát nem talált semmit. De amit akkor kapott Jákobtól?! Szemére vetette minden gonoszkodását. Végül Lábán ajánlotta, kössenek szövetséget, ô ezt a pontot ellenséges szándékkal át nem lépi és Jákob is csak rokoni látogatás céljából lépi át ezt a határt. Lábán ezek után úgy távozott, mint egy jó nagyapa…

75. Elôkészületek a találkozásra

– Húsz évig tartott ez a „kaland”, ennyit szolgált Jákob Lábánnak két lányáért és a gazdagságáért. Hátra volt még a nagy esemény, találkoznia kellett Ézsauval. Jákob nem tudta, a két évtized alatt elfelejtette-e sérelmeit Ézsau, megbocsátott-e neki, vagy még mindig arra készül, hogy agyonüsse, ha meglátja.

Jákob követeket küldött elôre Ézsauhoz és lelkükre kötötte, hogy úgy beszéljenek: „Szolgád Jákob üzeni, „meg „üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemében.”

Hamarosan visszatértek a szolgák azzal a ki tudja milyen hírrel, hogy „Ézsau már siet eléd, 400 ember van vele.” Jákob ennél jobb hírt is el tudott képzelni, ezért elsôsorban az Úrhoz fordult. Így szólt az Úrhoz:

– „Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked. Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hûségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál, hiszen csak botommal léptem át a Jordánt, s most két táborom van. Ments meg engem bátyám kezétôl, Ézsau kezétôl.”

– Mi ez a két tábor?

– Jákob a tôle megszokott bölcsességgel készült az Ézsauval való találkozásra. Mindenét két táborra osztotta, arra gondolva, ha az egyik tábort legyôzi is Ézsau, a másik még mindig megmarad. Ezután ajándékokat készített Ézsau részére. Kétszáz kecskét és húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost, harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót. Ezeket nyájanként a szolgáira bízta és elindította ôket Ézsau elé. Utasítása így szólt:

„Hagyjatok térközt magatok között. Amikor találkoztok Ézsauval és megkérdezi kié a nyáj, azt feleljétek: Szolgádé, Jákobé. Ez ajándék urunknak Ézsaunak. Ô maga utánunk jön. Jákob arra gondolt, ha ez a jelenet ötször-hatszor megismétlôdik, azzal jóindulatra hangolhatja Ézsaut aki ezután barátságosan fogadja.

– De hiszen ez éppen olyan, mint amikor a csizmás kandúr elôkészítette gazdája utazását a király hintóján. Ott is mindenki úgy felelt a király kérdésére, bármit látott, hogy az a kandúr gazdájáé

– Ha majd nagy leszel tapasztalni fogod, hogy rengeteg mese, regény, színmû, zenemû választja témáit a Bibliából, vagy a bibliai történeteket alakítják át… Emlegetted már a fehér vadkacsát, Kacsa Karcsit. Az ô történetében József és testvéreinek történetét ismerheted majd fel.

Jákob, amint föltekintett, látta Ézsaut jönni négyszáz emberével. A gyermekeket elosztotta anyjukhoz, az élre állította a szolgálókat gyermekeikkel, majd Leát a gyermekeivel és a sor végére Ráchelt Józseffel. Maga elôttük ment és hétszer a földig hajolt, amíg Ézsauhoz ért. Ézsau nem haragudott. Jákob elé sietett, megölelte és sírt a boldogságtól. Jákob kérte fogadja el ajándékait: „Úgy tekintettem arcodra, ahogy ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. Fogadd el hát az üdvözlô ajándékokat.” Ézsau csak hosszas unszolásra fogadta el az ajándékokat Jákobtól, hiszen mint mondta: „Több van nekem, testvér, mint amennyi elég.” Ezután megismerte Jákob családját, és kölcsönös udvariaskodás után elköszöntek egymástól. Ézsau visszatért Szeirbe, Jákob pedig Szichem városa elôtt, Kánaánban verte fel sátortáborát.

– Örülök, hogy szerencsésen hazaérkezett Jákob. Ezután történt még vele valami?

– Ezután is, de még ezelôtt is, amit holnap ismerhetsz meg.

Most aludj szépen angyalkám…

76. A legtitokzatosabb történet

– Azt mondja a bátyánk, ennél titokzatosabb történet talán nincs is a Bibliában. Csak feltételezni lehet mi történt, miért történt, hogyan történt.

– Akkor most nyomozni fogunk?

– Megpróbálhatjuk. Miután kettéosztotta a táborát és elindította az ajándék vivôket Ézsau elé, Jákob az éjszakát a táborban töltötte. De egyszerre csak gondolt valamit, felkelt és még az éjszaka folyamán két feleségét, két szolgálóját, mind a tizenegy gyermekét, az összes vagyonát átvitte, áttelepítette Jabbok gázlóján a folyón túlra. Ô pedig egyedül ott maradt. Van-e tippje felügyelô, miért tette mindezt Jákob?

– Jelentem nem tudom. Talán „fülest” kapott valakitôl, hogy készül valami a folyón innen. És találkozni is akart ezzel a valakivel.

– Elképzelhetô! A nyomozás eddigi adatai szerint a találkozó létre is jött.

– Ugye megmondtam! Nekem mindig jó tippjeim vannak!

– Csakhogy ez a valaki nem fedte fel a kilétét és semmit sem árult el Jákobnak.

– Akkor meg miért találkoztak?

– Hát éppen ez az! Miért találkoztak, ha azonnal birkózni kezdtek.

– Birkózni kezdtek?

– Igen, de nem bírtak egymással. Ekkor Jákob ellenfele cselhez folyamodott, megérintette Jákob csípôjét.

– Csak úgy megérintette? Ettôl gondolom Jákob padlót fogott…

– A bátyánk is ezt mondta, de ô komolyan! Ugyanis kificamodott ettôl az érintéstôl Jákob csípôje.

– Egy érintéstôl? Ki tud így érinteni?

– Erre nincs tippje felügyelô?

– Csak nem?!

– De bizony igen! Jákob azonnal megértette, hogy itt ô nem gyôzhet. Megértette, hogy aki eddig úgy tett, mintha vele szemben erôs lehetne az ember, most alaposan megleckéztette.

– Azonnal fel is adta a küzdelmet?

– Nem, és ez újabb meglepetés, pedig az ismeretlen megkérte, engedje el, mert mindjárt felvirrad a hajnal.

– Jákob persze azonnal engedelmeskedett.

– Téved felügyelô! Jákob azt mondta, addig nem engedi, amíg meg nem áldja.

– Jákob tudta, kivel birkózik és mégsem engedelmeskedett? Hát ez nagy rejtély!

– De még nem minden! Ugyanis erre az ismeretlen megkérdezte Jákobot, hogy hívják.

– Micsoda? Ha azzal birkózott, akire én gondolok, lehetetlen, hogy ô ne tudta volna Jákob nevét? Ô ne tudta volna kivel birkózik?

– Mondtam ugye, hogy ez a történet csupa titokzatosság. Jákob minden esetre megmondta a nevét. Erre az illetô azt mondta, ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek. Erre Jákob kérdezte meg az ô nevét…

– Na ne! Hát Jákob sem tudta, kivel birkózott?

– Dehogynem! Csak úgy csinált, mint aki nem tudja, de a helyet, ahol birkóztak, elnevezte Penuelnek, ami azt jelenti: Isten arca, „mert – úgymond – színrôl-színre láttam az Istent”. Jákob ettôl kezdve sántított.

– És hogyan tudott kificamított csípôvel hétszer a földig hajolni Ézsau elôtt?

77. Szomorú események

– A történetet késôbb az Úr megerôsítette, amikor így szólt Jákobhoz:

– „Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elôl”. Ez a Bétel Szichemtôl délebbre, a Holt tenger, – akkor Sós tengernek nevezték, – közelében volt.

– „Távolítsátok el az idegen isteneket, melyeket ôriztek, adta ki a parancsot Jákob egész háznépének, tisztálkodjatok meg, váltsatok ruhát, mert útra kelünk, hogy oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam. „

– Hát nem csak Ráchel hozta el Lábán házi istenkéit, a többieknek is volt bálványuk?

– Jákob bizonyára észrevette ezt, hogy a Paddan-Aramban eltöltött idô nem maradt hatástalan sem a szolgákra, sem családjának tagjaira. Így azoknak más lehetôségük nem volt, mint átadták isteneiket Jákobnak, ráadásul még a fülükben viselt karikákat is. Mindezeket Jákob elásta egy tölgyfa alá, majd útra keltek.

Amikor megérkeztek Bételbe, megépítette az oltárt ott ahol kinyilatkoztatta neki magát az Isten, amikor Ézsau elôl menekült. Emlékszel-e mi volt ez az esemény?

– Azóta is többször az eszembe jutott. Nem tudtam ugyanis elképzelni, hogyan mászhattak az angyalok egymás mellett le és föl az égig érô létrán? Nagyapánál egy ember is alig fér el, ha fel akar mászni a létrán a padlásra.

– Mutatok neked egy szép képet. Ebben a biblia legszebb jeleneteit rajzolta meg Doré, a nagy francia grafikus.

– De hiszen ez nem létra, hanem lépcsô!

– Nagyapától én még azt hallottam, hogy égig érô lajtorján vonultak az angyalok. Szóval valóban akkor jelent meg az Jó Isten Jákobnak. Most pedig itt Bételben másodszor jelent meg Isten, Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után és miután megáldotta ôt, így szólt: „A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved. Én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj. Nép, sôt népek sokasága fog tôled származni és királyok erednek véredbôl. A földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet. „Azután Isten eltávozott tôle.

– A nyomozást lezárhatjuk, bár továbbra sem tudjuk, valóban Istennel birkózott-e Jákob. Csak azt tudjuk, hogy Izrael lett a neve, de semmi mást nem tudunk. Mit jelent az, hogy Izrael?

– Az is lehet, nem is birkóztak, hanem Jákob Istenbe kapaszkodott és mivel nem engedte el, ezért kapta az Izrael nevet, ami azt jelenti minden valószínûség szerint, hogy Isten elôtt erôs légy és az Isten is elkötelezi magát azoknak, akik e névvel követik ôt.

Ebben az idôben történt, hogy meghalt Rebekka dajkája Debora, szegény kis Ráchel is meghalt, amikor második fiát Benjámint szülte, és 180 éves korában meghalt Izsák is. Deborát a Gyásztölgynek nevezett tölgyfa alá temették. Ráchelt a Betlehem felé vezetô út mellett temette el Jákob, és emlékkövet állított sírja fölé.

– Rebekkával mi lett?

– Azt mondja a bátyánk, Jákob mondja el majd késôbb, hogy Rebekkát és Izsákot, feleségét Leát is Ábrahám sírbarlangjában helyezték örök nyugalomra.

78. A második parancsolat

– Azt mondta a bátyánk, József és testvéreinek történetei elôtt ismerkedjünk meg a második fôparanccsal.

– Miért olyan fontos a második fôparancs?

– Mert nagyon hasonlít az elsô fôparancsra.

– Akkor azt is elmondod, melyik az elsô fôparancs?

– Elmondom, hiszen e két parancs nélkül nem is lehet megérteni József történeteit.

– Melyik is az elsô fôparancs?

– Amikor Jézus Jeruzsálemben a templomban tanított, heves vita bontakozott ki közte meg az írástudók és farizeusok között a feltámadás kérdésében. Akkor az egyik írástudó megkérdezte Jézustól:

– „Mester, melyik a fôparancsolat a törvényben?”

Jézus ezt válaszolta:” Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl.” Ez a legnagyobb, az elsô parancs. A második hasonló hozzá: „Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezeknél nincs nagyobb parancs.” Márk evangélista szerint a kérdezô helyeselte a választ:

– „Valóban jól mondtad Mester, hogy ô az egyetlen Isten,… ôt teljes szívünkbôl, teljes elménkbôl és teljes erônkbôl szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint magunkat, többet ér minden égô- vagy bármi más áldozatnál.”

– Jézus akkor megdicsérte az írástudót az okos beszéd okán és így szólt:

„Nem jársz messze Isten országától.”

Jézus válaszán azóta is sokat vitáznak a zsidók, hiszen a mózesi tízparancsolatban ez a második fôparancsolat nincs benne. Összeszámolták már, hogy Mózes törvénykönyveiben 613 parancsolat van és azok között az egyik így szól: „Ne légy bosszúálló, és ne gyûlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat, úgy mint magadat. Én vagyok az Úr!” Ezt a félmondatot, mint az elsô parancsolathoz hasonlót Jézus tette fôparancsolattá és ez a mi hitünk és az új szövetség alapja is.

– József ismerte ezt a két fôtörvényt?

– Nem hiszem. Mózes majdnem félezer évvel késôbb élt, mégis, az elsôt bizonyára ismerte. Majd meglátod, egész életében az egy igaz Isten szeretete, a hozzá való hûség határozta meg a tetteit. A második parancsolat pedig azt hiszem nem az eszébe volt belevésve, hanem a lelkébe. Lett volna oka gyûlölni a testvéreit, de nem gyûlölte, sôt szerette ôket. Sok cselekedete olyan volt, mintha hiú lett volna, mintha lenézte volna a testvéreit azért, mert apja Jákob, mindannyiuknál jobban szerette ôt. De mire végére érünk történeteinek, már látni fogjuk, ô sem csak a szívével hanem eszével is felfogta: az volt életének az értelme, a célja, hogy e két parancsolatnak eleget tegyen. Azt mondta a bátyánk, aput kérd meg, hogy Józsefrôl beszéljen neked, mert ô már olvasta Thomas Mann, – a nagy német író, – regényeit Józsefrôl és testvéreirôl. Egészen biztosan sok érdekes dologgal egészíti majd ki a bibliai József történeteket.

– A mi veszekedéseinkkel megsértjük a második parancsolatot?

– Ugyan! Miért sértenénk meg? Gyûlölsz te engem, vagy a bátyánkat, amikor veszekszünk, vagy inkább szeretsz akkor is?

– Inkább szeretlek mindkettôtöket.

– Anyu mesélte, egyszer megszidott téged valamiért. Te pedig nagyra kerekedett szemmel hallgattad és kérdeztél tôle valami. Emlékszel még?

– Azt kérdeztem: „Anyukám szeretsz?” Ô pedig nem szidott tovább, hanem össze-vissza puszilgatott. Persze, hogy emlékszem…

79. József, a kedvenc gyermek

– Jákob jobban szerette, vagy másképpen szerette Józsefet, mint a többi gyermekét?

– Azt hiszem kislányom, Jákob egész életét befolyásolta, hogy nagyon-nagyon szerette Ráchelt. Lehet, hogy nem mondta, de lélekben soha meg nem bocsátotta Lábánnak azt a csúf csalását, hogy Ráchel helyett Leát küldte be a nászszobába. Jákob hét éve álmodozott errôl az eseményrôl. Amikor végre bekövetkezett, minden szeretetét, gyengédségét a szívétôl idegenre, Leára pazarolta. Lea hiába viszonozta minden igyekezetével Jákob szeretetét, mégis csak részese volt a nagy becsapásnak. Jákob ellenszenvét soha sem heverte ki ez a házasság. Mivel a zsidó családokban nagyon fontos az elsôszülött személye, Jákob ezt sem tudta megbocsátani, hogy a gonosz tréfa következtében, az elsôszülött nem Ráchel gyermeke lett, hanem Lea gyermeke Ruben. Úgy látszott, mintha Jákob várta volna, hogy valamilyen fôbenjáró vétek miatt kizárják magukat Lea vagy a szolgálólányok gyermekei az elsôszülöttség jogából, és József legyen, aki tovább viszi a szövetség dolgát Istennel. Józsefet mindig maga mellett tartotta. József tôle tanulta meg a törvényeket, amíg a többiek pásztorkodtak.

– És a kis Benjáminnal mi lett?

– Amikor született, Ráchel Benoninak nevezte el, mert ô már érezte, a nehéz szülés következtében meg fog halni – bizonyára elvérzett, – de Jákob a nevet megváltoztatta Benjáminra.

– Mást jelentenek ezek a nevek?

– A Benonit értelmezik úgy is, mint „fájdalmam gyermeke” de úgy is, mint a „halál gyermeke.” A Benjámint úgy értelmezik, mint a „jó elôjel fia”. Sajnos nem volt jó elôjel a születése, mert Ráchel meghalt. Emiatt Jákob nem szerette Benjámint annyira, mint amennyire szerette volna, ha Ráchel életben marad és nem szerette annyira, mint Józsefet.

– József örült ennek a nagy-nagy szeretetnek?

– Örült, de gyermek volt még, kamasz, és nem élt mindig jól ezzel a szeretettel. Ôt is beosztották néha pásztorkodásra is, fôképpen Bilha gyermekei Dán és Naftáli mellé, de volt együtt Gáddal és Áserrel is. Apja kitüntetô szeretetét azzal gondolta meghálálni, hogy – ne szépítsük a dolgot, – árulkodott a testvéreire. Mit mondtak, mit csináltak, egyszóval rosszul akarta meghálálni apja szeretetét.

A Jó Isten már tudta, hogy Józsefre különös szerep hárul majd és ezt Józsefnek álmában elôre is jelezte. József az álom értelmét megsejtette, de még nem munkált szívében a második nagy parancsolat, ezért tapintatlanul adta álmát a testvérei tudtára. Még apját is sikerült haragra gerjesztenie.

– És akkor ô is megkérdezte: Apukám szeretsz?

– Könnyen lehet, bár Jákob – most már Izrael, – pusztai ember volt, pásztor, viszolygott néha József öntetszelgésétôl, magamutogatásától.

– Ilyen volt és mégis szerette?

– Majd egyszer arról is beszélgetünk, milyen a szeretet, de most legyen elég annyi, hogy ennek ellenére szerette. Thomas Mann például leírt egy érdekes részletet kapcsolatukból. József saját szépségétôl eltelve, kiült a kút kávájára, lehúzta válláról az apjától kapott ujjas köntöst és bámulta a Holdat.

Izrael kisántikált a kúthoz és megszidta Józsefet és ráparancsolt, húzza magára a ruhát. Mégis fôképpen attól féltette, mi lesz, ha jön egy oroszlán és megtámadja.

József felöltözött és azt mondta.: Kimondom a nevét, és ettôl majd meghunyászkodik és nem mer megtámadni engem.